top of page
szilajcsiko

 1526 ‒ Pécsi Sándor verse



 

 1526

 

Elveszett Mohács, de még

nem veszett el a Hazánk!

Elveszett az ország két

harmada, de mi egy, már

 

mindig egy marad: együtt

rezgő részecskepárok

szétszóródása, az űrt

kitöltő időhurok.

 

Rések, repedések közt

itt van a múlt, itt van az

elmerült idő, hősök

süvöltő halálsikolya.

 

Bömbölnek a bronzágyúk,

hallod tücsökzenében,

mély éj, úszik a Tejút,

itt kinn a mezőn érzed:

 

itt vannak. Tomori Pál

itt lehelte ki lelkét,

az érsek, a szőrcsuhás.

A fegyvercsörömpölést

 

is hallod a fűszálak

zizegő halk neszében,

felnyerít egy paripa,

s hörögnek sebesültek.

 

Ötszáz esztendő óta

tart már a csata, most is

háború dúl itt, foglald

vissza Hazádat, amíg

 

tudod. Csatatérré lett

a betű, a papíros.

Megrontják gyermekedet,

lásd meg, hogy ki a gonosz!

 

Esztergomban paloták

bedeszkázva, pusztuló

romok és üvegkockák.

Mitől élő egy város?

 

A halottak éltetik!

A múltban van a jelen.

A nyikorgó bronzkilincs

milyen szépen énekel.

 

Az anyaméh csatatér lett;

"My body, my choice"?

De a tested sem tied!

Légy maradi lázadó!

 

Állítsd meg a pusztulást,

felfal az entrópia

mindent, ha ellent nem állsz!

Csatatér a kultúra,

 

ma akkor vagy bátor,

ha vállalod a múltat.

Faragott tölgyfa, kosos

padokkal visszafoglalhatsz

 

pár talpalatnyi helyet

az elsüllyedt Hazánkból.

Kopjafák dülöngélnek

a mohácsi vérmezőn.

 

     Pécsi Sándor






27 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg