Búcsú és környezetvédelem
Tisztelt, kedves Polgármester Úr! Személyesen terveztem Önt felkeresni a búcsú ügyében, most pedig egy másik fontos témába is botlottam. Ez utóbbit egyszerűbb írásban elküldenem. Így aztán megkímélem személyes morgolódásomtól :), és inkább így fordulok Önhöz két kéréssel is. Két kis unokám miatt az idén is ellátogattunk a búcsúba – s biztosan utoljára, ha marad minden a régiben. Jól tudom, ez immáron egy önjáró rendezvény, talán nem könnyű változtatni, de bizony megérné. Az elképesztő zajtól mindenképpen meg kívánjuk kímélni a gyerekek fülét, de a magunkét is. A zenének aligha nevezhető rémségek olyan hangerővel dübörögnek, hogy egymás szavát alig értjük. A kínálat pedig úgy gagyi, ahogy van (s ráadásul minden a pénzről szól). A pont az i-n pedig a sarkon, megkerülhetetlen helyen éktelenkedő fegyverek garmadája. Ez bizony szörnyű! És talán nincs az a fiúgyermek, amely ne szeretne ilyesmihez jutni. Az én hatéves unokám pl. olyan cirkuszt csapott, amikor Mama nemet mondott a fegyvervásárlásra, hogy csak nagy feltűnés közepette tudtunk távozni a helyszínről. Tudom, vannak már szép számmal gyerekeknek és gyerekekről (is) szóló búcsúk, hasonló rendezvények. Mégpedig igényes, színvonalas kézműves termékekkel, könyvekkel, játékokkal, szívet melengető gyerekprogramokkal, s a csodálatosan gazdag gyermek- és népdalkincsünk adja a zenét. Olyan zenét, amely fényes jókedvre derít gyermeket, felnőttet. Normál hangerővel... Ragozhatnám még, de legyen most ennyi elég... A másik téma pedig a környezetvédelem, t.i. az avarégetés. Évek óta hiába rimánkodom a szomszédaimnak, hogy ne égessék el az avart stb., rendre füstölög valamelyik. Ma pedig erre a cikkre bukkantam: Elfüstöljük a termőföldünket? Egyetlen kiemelés:
Összehasonlításképpen: egy kupac avar 6 órás égetése olyan, mintha 250 busz motorját járatnánk 24 órán keresztül, egyfolytában.
A kérdésem: Van-e arra mód, hogy pl. ezt a fenti írást (avagy mást) minden háztartáshoz eljuttassák? És van-e arra mód, hogy az (avar)égetést egyszerűen betiltsák? (Akár büntetés terhe mellett, mert sok embernek nem elég a szép szó és az észérv.) A szívem hasad meg, amikor látom a füstfelhőket, s közben jól tudom, hogy ez "egyetlen tollvonással" beszüntethető lenne. Tegyünk már valamit a környezetünkért! Nagyon megköszönöm, ha rengeteg teendője mellett ezekre a témákra is tud időt szentelni! Minden jót kívánok, változatlan tisztelettel, üdvözlettel:
Hajdú Éva
[if !supportLineBreakNewLine] [endif]
