A HVG-nek nem jött ki a Paks II. matek
2018. szeptember végén a HVG a Rákaptak a napfény ízére címmel írást jelentetett meg, amelyben a kormányzat energiapolitikai döntéseivel, különösen a nagymértékű naperőművi fejlesztésekkel és a paksi kapacitás-fenntartással kapcsolatban fogalmazott meg, főleg politikai természetű aggályokat a lap. Néhány évvel ezelőtt az volt a baj, hogy a hazai kormányzat nem támogatja a megújulós fejlesztéseket, most pedig az, hogy a naperőműves fejlesztések a befektetőknek profitot is termelnek.
A teljesség igénye nélkül egy mondatot ragadtam ki a cikkből: „...Másrészt Orbán Viktor a héten Moszkvában újból megerősítette elkötelezettségét a paksi atomerőmű bővítése mellett, jóllehet még a kormány számára készült úgynevezett Rothschild-tanulmány is – a naperőműveknél alkalmazott 32 forintos kötelező átvételi árhoz képest – minimum 65 forint körüli tarifával kalkulál ahhoz, hogy fenntartható legyen a beruházás..."Mindezek alapján azt gondolhatnánk, hogy az atomenergia kétszer olyan drága, mint a kötelező átvétel alá eső megújulók. Tegyük helyre a számokat!
