Tibai Takács József: AKIKET SOHA NEM SZERETTEK

Ez a cikk húsz éve született, de az időszerűsége azóta még nőtt is, tekintettel a világhelyzet alakulására. S az is igaz, hogy az elmúlt 20 évben felgyorsultak bizonyos történelmi kérdésekben a kutatások, talán valamennyi eredménnyel, és ezek kiigazítják a szóban forgó írás némely állítását. A lényeges megállapításai, felvetései, kérdései és válaszai azonban továbbra is érvényesek és megfontolandók, sőt igen jól jönnek a mai határozott fellépést igénylő körülmények között. S különösen élményszámba megy az a nagy fokú tájékozottsága, amellyel a magyar történelemről nyilatkozik. Ezt persze a lángeszének köszönhetjük legnagyobb részben. (Darai Lajos rovatvezető)

Tibai Takács József

AKIKET SOHA NEM SZERETTEK

Mielőtt a Kedves Olvasó elkezdené e cikket olvasni, kérem, olvassa el Zrínyi Miklós: Az török áfium ellen való orvosság című munkáját (L. pl. [1]). E munkájában a szerző azt fejtegeti, hogy kire lehet számítani a török ellen vívandó harcokban, továbbá ecsetelgeti az idegenvezetés alá eső magyar sereg mesterségesen történt megrontottságát, végezetül ismerteti a szerencsétlen helyzetből kivezető utat.

Nem borúlátásból írom a következőket, de a tisztánlátáshoz okvetlenül szükségeltetik. A jövő érdekében a lehető legpontosabban kell tudnunk a történelmet. Tudni kell: ki ellen és mit hamisított. Végre tisztázni kellene, ki írt igazat, ki írt szántszándékkal hazugságot, és ki az, aki csak tévedett. Nem könnyű feladat.

A történelmet lehet sokféleképpen szemlélni és oktatni. Ma már a történelemoktatás is pártérdekekhez fűződik. Sőt, ha két párt egyforma szavakkal oktat, akkoron is lehet merőben ellentétes vélemény. Például (nem mondom, milyen pártokról van szó) mindkét párt azt tanítja, hogy Spartacus vagy éppenséggel a székely Dózsa György kommunista volt. Az egyik párt úgy gondolja, hogy: Ó, mennyivel megelőzték Lenint, a másik úgy gondolja: Jaj de jó, hogy kivégezték a mocskos disznó komcsikat. És mindkét értelmezés messze van az igazságtól, éppen úgy, mint a kijelentés. Tehát akik egyet beszélnek, teljesen két különböző szélsőséges nézeten is lehetnek. A szavak szépen összecsengenek, de értelmezésük teljesen más. Merőben ellentétes! A történelmet nem szabad a mai pártok érdekeinek szempontjából vizsgálni. Nem szabad semmilyen pártnak az érdekében kisajátítani, kihasználni, megmásítani. Pártérdektől és vallási, nemzeti hovatartozástól függetlenül meg kell mondani, hogy milyen szerepe volt annak és annak a pártnak, népnek, nemzetnek, vallási rendnek, társadalmi rétegnek stb. egy bizonyos korban. Ám ugyanakkor meg kell vizsgálni az előzményeket és a következményeket is. Ez az, ami nehéz! Ez, ami mindaddig lehetetlen, amíg bizonyos csoportok magukénak, csak a magukénak tekintik a másét.

A cím rögtön egy olyan kérdésre utal, amelyből újabb kérdések fakadnak. Kiket nem szerettek soha? Minket? Ki az a mink? Minket, magyarokat. Mi a magyar? Erre a kérdésre is megpróbálok felelni.

A teljes cikk itt olvasható.