EU-s fejlemények: szinte hihetetlen! Tisztelt Olvasó!
Restellem bevallani, de a szinte már menetrendszerű boldog elképedéseimtől egyre nagyobbakat nyerítek. Illene visszafogottabbnak és alázatosabbnak lennem, hiszen semmilyen nyerő sorozat nem tart örökké, ám képtelen vagyok uralkodni magamon. Úgy lehetek vele, mint a hatos lottó nyertese: minden kihúzott szám után örömében ugrik egyet, vagy belecsap a levegőbe, s ahogy halad az utolsó nyertes szám felé, egyre nagyobbakat ugrik, egyre nagyobbakat csapdos, egyre önfeledtebben kurjongat.
Ráadásul határozott kárörvendéssel figyelem, ahogy a miniszterelnökünket s vele egész Magyarországot gátlástalanul és kíméletlenül sértegetők és lealázók politikai hulláiból mind hatalmasabb és tekintélyesebb hegy emelkedik. Ha valamiféle bölcs politikus lennék, akkor úgy tennék, mint Orbán Viktor. Ezúttal az a csoda adatott meg neki, hogy sem a néppárti lakáj (Weber), sem a sorosista bozótharcos (Timmermans) nem jutott hozzá hőn áhított magas polcához; miniszterelnökünket mégsem az újabb hatalmas győzelem igazán megszolgált öröme ragadta magával, hanem a beletörődő belátás: a munka dandárja – az elmúlt években félrekormányzott Európai Unió rendbetétele – még csak most kezdődik. Egyelőre csak az esélyünk nőtt meg, a tényleges sikerhez még nagyon sok a teendő. Határozott szerencsémnek tartom, hogy nem vagyok politikus, ezért legalább egy kis ideig önfeledten örömködhetek és kárörvendhetek. És szívem mélyéből sajnálom Orbán Viktort, hogy nemcsak megáldva van, hanem megverve is az előrelátás ritka képességével, emiatt pedig soha nem lehet egyetlen pillanatnyi nyugta sem.
S csakugyan nem lehet.
Ennek a mostani EU-s tisztségviselő-választás procedúrának voltak ugyanis olyan fejleményei is, amelyek nem az örömteli isteni, hanem a riasztó ördögi oldalról bizonyultak teljesen elképesztőnek és hihetetlennek. Gondoljuk csak meg, milyen mérhetetlenül magasról tojnak mindenféle igazi demokráciára azok, akik egy ilyen választás, a baloldali pártok nyilvánvaló veresége, a néppártiak határozott győzelme után a nyilvánvalóan Soros-bérenc Timmermans kezébe akarták odajátszani a legértékesebb, legbefolyásosabb EU-posztot. S gondoljuk csak meg, kinek a kottájából játszik Merkel, a németek kancellárja, ha ő volt, ő lehetett az egyik fő szószólója ennek a végtelenül kificamodott, tisztességtelen törekvésnek.
S hogy még egy riasztó fejleményre emlékeztessek, amely még közelebbről érint minket, s ugyancsak a demokrácia riasztó kificamodására és a politikai erkölcs végletes szétmállására utal. Ellenzéki sajtónkban boldogan kapott szárnyra a hír, hogy Dobrev Klárát, a DK újdonsült európai parlamenti képviselőjét, Gyurcsány feleségét az Európa Parlament alelnökének jelölik, s ily módon az összes magyar képviselő közül ő kaphatja a legmagasabb tisztséget. Tehát a DK által ellenzékiként elért 16% valójában többet ér, mint a Fidesz-KDNP 53%-a. Ez is azt bizonyítaná, hogy aki szembe merészkedik a fősodor akaratával, az előbb-utóbb biztosan pórul jár.
De nekünk, magyaroknak, még azt is megüzente ez a jelölés: ha korábbi politikai teljesítményed erősen közelít a nullához, akkor is a legmagasabbra repülhetsz, ha elég határozottan és kitartóan bizonyítod, hogy Magyarország legfőbb ellenségeinek vagy hű kiszolgálója.
Tisztelt Olvasó! A magyar igazság friss győzelme feletti önfeledt örvendezés közben, sajnos, nem árt ezekre a baljóslatú jelenségekre is gondolnunk. Én persze szívesen gondolnék arra is, hogy nincs semmi baj, nemsokára Dobrev Klára is a politikaihulla-hegyet fogja magasítani. Egy dolog miatt azonban inkább nem kívánnám ezt. Ugyanazért nem, amiért 2006 tájékán egyik gondola.hu-s cikkemben megköszöntem Gyurcsánynak visszataszító cselekedeteit: mivel a magyarok többsége csak nem esett a feje lágyára, Orbánék és a magyar nemzet végső soron nagyon sokat profitált – és profitál ma is – „hibbant Néróból” (hogy Morvai Krisztina kedvelt kifejezésével éljek). Gyurcsány páratlan, szívós elvetemültsége a politikai megvilágosodás, a nemzeti önmegtisztulás ősforrása. S ugyanez a helyzet Dobrev Klárával is: mi bizonyíthatja jobban az uniós szervezetek demokráciaellenes elfajzottságát, mint az ő magas tisztségre jelölése? A magyar választók ezerszer többet értenek egyetlen ilyen hamis gesztusból, mint milliónyi olyan szóból, amely Magyarországot igyekszik pellengérre állítani a demokrácia hiányára hivatkozva.
Hát nem, tisztelt Olvasó?
