Lám, perrel fenyeget a legszívesebben visszakézzel szájon viselkedésű, mocskos szájú, fizikai atrocitásokban élenjáró szarzsák. Perrel fenyegetőzik, mert állítása szerint olyanokat adtak a szájába, olyanokat fognak rá az ő hitelét rontva és személyiségi jogait megsértve, amiket ő nem mond, nem is mondott. Se folyosón odamondva, se liftben elejtve, se mellékhelyiségben kinyögve, se a plenáris ülések helyszínén súgva, olykor síppal, dobbal, megafonnal. Ez a gyakorlat is a felforgatás lehetséges harcmodorainak egyike. Mocskosan viselkedni zsarolástól, lopástól a fenyegetőzésig, majd ezek szóvá tétele esetén perelni. A per költségeit és esetleges veszteségeit a kimeríthetetlen zsebű Nyílt Társadalom bűnszervezet állja, a pernyertesség kész nyereség. A bíróságra járás felőröl, elapaszt, ráadásul az érzékenyített érzékszervű bírók szelektivitása a hányásig háborít fel.
Szájon törülni a takonypócot! – hördülnek a nemzeti öregek, mert úgy érzik, a minősített aljasság már csak így döccenthető helyre. Pedig nem.
Ügyes csapdahelyzetet állítottak fel a moslékkoalíció külföldi tanácsadói (köztük a GLADIO 3 nemzetközi terrorszervezet), mely bármilyen irányba történő mozdulásra rázárul a NER-re. A tolerancia, türelem, józan értékkövetés és kulturált, nemes felsőbbségrendűség egyre vadabb és vadabb tettekre sarkallja a botrányt keresőket, s minél több és nagyobb botrány van, annál inkább mosódik el a józan valóság határa, annál inkább képződik az az érzet, hogy a kormánykoalíció már a maga 2/3-os erejével sem kormányzóképes, illetve és vagy összefogni látszik a moslékokkal. A kétharmadot adó, s bizony igen sokarcú táborban már felütötte fejét a suttogó gyilkos kór. A kormánykoalíció a maga haszna érdekében összefogott a moslékkal a nép ellen. Látszik: nem tenyereli szájon őket az elvárt módon, helyette törvényekre hivatkozik a törvénytelenekkel, az emberi törvényeken kívül helyezkedőkkel szembeni viselkedésében. Ez az egyik legerősebb méreg, amit bőven permetez ránk a moslékokat irányító, pénzelő és vezető külföldi tanácsadók szervezete: a 2/3 is a nép ellen van.
Ha keményebben lépnénk föl? Honkongtól Bolíviáig áll a bál. Mindenhol ott vannak – egy-két helyen rajta is kapott – külföldi tanácsadók, akik elsősorban az egyetemistákat vagy egyetemista korban lévő fiatalokat tüzelik (és az ANTIFA-t utaztatják) fegyveres, összehangolt ellenállásra. Itthon csak egy pillantást vessünk a tisztességes viselkedést követelő parlamenti blokkra. Csupa ősz hajú bácsi háborog a neveletlen magatartás ellen. Semeddig sem tart az elektromos üzenő térben ezt úgy fordítani, hogy minden negyven év alatti, aki köp a konvenciókra, valóságos szabadságharcosnak érezhesse magát a vének elleni összefogással. Ahogy a sportban, a politikában sincs olyan mérlegelés, mint létezik az különféle díjak odaítélésénél. Ha egymásután tízszer ugyanaz győz – tízszer ő a bajnok. Nincs olyan, hogy te már voltál, most legyen ő. Ám, ahogy a sportban, a politikában is szimpátia segíti a feltörekvő ifjú erőt. Drukkolnak neki, hogy elkapja végre az öreg bajnokot. A Fidesz–KDNP derekán pedig már sok bajnoki öv van.
Kicsavart helyzetben vagyunk. Ha a kormánykoalíció odacsap vagy törvényt hoz, módosít: meg lehet indítani az igazságos felszabadító háborút. Ha a jó kormányzással törődik, miközben bízik szavazótáborában: elmarják mellőle a többséget, s ’22-ben ki lehet tenni a táblát: a volt Magyarország területe.
Hiszen, akik tülekednek a hatalomért – a fizetett idegenszívűek – munkaköri kötelességükön túl elsősorban önérdekből dolgoznának. Minden szívfájdalom nélkül, hiszen az öregebbje felmenői nyomán és még saját gyakorlatából gyűlöli ezt az országot minden hagyományába rögzülésével együtt, a fiatalabbja pedig ideges tőle, mert nem tudja, miről beszélnek, ha hazaszeretetről esik szó. A mindig (ma is) SZDSZ kézben lévő oktatásügy gondoskodott róla, hogy szellemmi-értelmi, tudásbeli csonkolt állapotú ifjak sorai nőjenek föl, akik ismerethiányuk okán képtelenek az érzelmi azonosulásra olyan fogalmakkal, mint a haza. Ezek a generációk csonkolt állapotukban a maguk önérdek-érvényesítő agresszivitásával erőltetik fel magukat azonos magasságú polcra. Jellemző módon szólnak le mindent, amit nem ismernek, értenek, az ürességet hangos erőszakkal töltik ki, és nincs belső visszatartó erő, az összemérésben való megszégyenülés belső fékező ereje. Ellenkezőleg: a fogalomkészlet hiányai miatti megismerhetetlenség félelmet, az pedig anarchiát szül. Mérték – etalon helyett – az anarchia mint közös nyelv.
Hanem a felállított csapda ugyanakkor állítóját is fogva tartja. Azon az oldalon több a szervezett és egyéni önzés, mint a józan belátás. A megelevenedett panoptikum, a már visszanyitott Auróra drogközpont világossá teszik az elbolondítottak előtt, hogy ők, az isten adta nép mennyire nincs a látótérben. Az agresszió és káosz se fokozható sokáig, mert unott és zavaró lesz, másrészt az emberek jobban szeretnek kiszámítható nyugalomban élni. A szavazásra ráfutó állításaikból nem vagy nehezen tudnak kibújni, fokozni nem tudnak, új állításaik nem lesznek – valamit kell csinálniuk. Mivel a stratégia és taktika nagyjából Budapestig tartott, a szenzációt most már egymás közötti torzsalkodásaik adják.
Az elitünk és a helyükre igyekvő haramiák csapdában vannak tehát. Rajtunk, józanokon a sor, vagy elvész az ország.
