Megjelent a Búvópatak decemberi száma!
Fények bújnak / tigrises házak születő melegéhez, / zsolozsmázik a reggeli csend, / és néha eljutnak / botló szavaink / harangok ünnepes sátorához – írja Szűk Balázs a Néha megérkezünk című versében a Búvópatak polgári, kulturális és társadalmi havilap decemberi számában, melynek keretét a karácsonyi ünnepkör adja, ahol megjelennek hagyományaink, a magyarság ősi szokásai és hitvilága, összekapcsolódva egyházi ünnepeinkkel. Jóllehet az aktuális szám az advent szellemi légkörében szerkesztődött, segítve az ünnepre való ráhangolódást, azért nem hagyhatók ki azok az írások sem, amelyek bemutatnak olyan történelmi- és élethelyzeteket, amikor az ünnepvárást tragikus körülmények árnyékolják be.
A címoldalon Gera Katalin szobrászművész domborműve (Anya gyermekével) látható.
Lukáts János Város a völgyben című írásában az 1956-os forradalom utáni leszámolások legvéresebb sortűzének, a salgótarjáni sortűznek az áldozataira emlékezik. „Ezen a téren – úgy beszélik – majd négyezer ember gyűlt össze azon a decemberi napon. Jobbára nők, gyerekek, férjeik és apáik érdekében. A fogvatartottak szabadon bocsátásáért gyűltek össze. Velük szemben fegyveresek, magyarországiak és megszállók, akiket „hívtak magyarok ellen segítségül”. A rádióban már elhangzott a vészjósló fenyegetés: – „Mától kezdve lövünk!” – Talán a Város lakói tudják (talán ma már tudják), hogy valójában mi is történt azon a napon az (akkor még Megyeháza) téren. Nem a legendát, nem a bizonytalant. Bár a legenda tovább él, mint a valóság, és idővel átszínezi a szóbeszédet. Hanggránát robbant a tömegben, sortűz volt rá a válasz, magyarországi fegyveresektől és megszállóktól. A menekülők a hátukba kapták a golyót, a vér felfröcskölt a házfalakra, a faágakra, a padokra, a gyermekhomokozó szegletkövére. A holtak számát közel félszázra becsülik, a sebesültekét a sokszorosára. A szóbeszéd úgy tudja, hogy akik kórházba szállítás után haltak meg, őket nem számították a sortűz áldozatai közé.”
Petrozsényi Nagy Pál Karácsonyi történet című elbeszélése a Ceausescu-korszakban játszódik Erdélyben, és úgy végződik, ahogyan egyikünk sem szeretné, de tudnunk kell róla, hogy létrejöhettek, létrejöhetnek ilyen tragikus élethelyzetek is. „Cingár, egérképű fiatalember volt. Amúgy csendes, jámbor műszerész, aki sok más fiataltól eltérően sohasem lázongott. Ez pedig nagy szó, mert Ceauşescu elnök impériumában már nemcsak a fiatalság, hanem az egész ország csikorgatta fogát dühében. Magyarán rityegett-rotyogott, na nem, mint a tűzhányók, csak úgy pianóban, mint a puliszka, mely legfeljebb pukkan, de sohasem robban, ugyebár. 1987 december elsején dermesztő hidegre ébredt a városka. Olyan kegyetlenül fújt a szél, hogy csak az merészkedett az utcára, akinek halaszthatatlan dolga volt. Gyulai mester és fia, Aladár aznap egy ágyba feküdtek le aludni így melegítvén egymást, ugyanis a lakásban nem lehetett több 8 foknál.”
Ezzel a tartalommal éppen ellentétes hatású Farkas Judit Karácsony című novellája, amelyben arról esik szó, hogy a tragikus élethelyzeten is felül lehet emelkedni a hit és a szeretet ereje által. „Maga sem értette, miért van az, hogy gyermekkorából csak a fehér karácsonyokra emlékszik. Az állomáson áthaladó vonatok tetejét vastag hósüveg takarta, a vágányok között a váltókezelők és a málházó szórták a havat. Karácsony reggel édesanyja ünneplőbe öltöztette, és a havas úton elindultak a templomba. A kis falusi katolikus templomban az orgona előtt volt a helyük. Kingának az az ének tetszett a legjobban, amely a ’betlehemi hercegecskéről’ szólt.”
„Betlehemnek mezeje
még ködben áll
a születés másnapján
hajnalok hajnalán
ám ama befogadó
hajlékban/istállóban
Mária már szoptat
József se tétlen
éppen farigcsál
míg cuppog a tej
a kisded pici száján
mit sem sejtéssel
hogy lészen tanító
majdan szabadító […] – írja A születés másnapján című versében Saitos Lajos.
(...)
Az OLVASÓLÁMPA rovatban Petrőczi Éva két könyvet is ajánl a karácsonyfa alá (Jelszó: Pozony), A tűz igézetében címmel Bakonyi István Benke László legújabb verskötetét mutatja be, Baán Tibor pedig P. Gábor Mózesnek a Kairosz Kiadónál Magyar misztérium címmel megjelent könyvére hívja fel az olvasó figyelmét (Ablak az égre).
(...)
