Karácsonyozzunk Vágó Istvánnal!
Bevallom, ezzel a cikkel kivártam az ünnepek alatt. Előre elhatároztam, hogy csak újévkor teszem közzé, hogy miért, arra csak annyit mondhatok: mentálhigiéné is van a világon.
Ismerősöm hívta fel a figyelmemet, hogy a Facebookon tanulságos vita bontakozott ki Jézusról és a kereszténységről. Nem máshol, mint az istentelen kvízprofesszor, Vágó István oldalán. Nos, a DK mókamestere a jelek szerint nagy ívben tett a hallgatólagos megállapodásra, hogy egymás ünnepein nem szólunk be egymásnak – nagy önfegyelemmel én sem üzengetek a Pride-ra, cserében igazán kussolhatnának ők is karácsonykor. Vágó mindenesetre megdöbbenéssel tapasztalta, hogy a keresztény világ idén is ünnepel, gondolta, szellent egyet közéletileg. És mikor, ha nem december 26-án? Akkor pukizunk ügyesen, ha jó az időzítés, tudja ezt jól mindenki a DK-ban – a mi Istvánunk ne tudná?
Vágó vitaindítóként feltett két képet egymás mellé, az egyiken Jézus hagyományos, hosszú hajú, szelíd vonású ábrázolása, a másikon egy fekete fürtös, marcona, pufi alak (lásd nyitóképünkön). És akkor Vágó, a tudatos ateista, akinek nincs karácsonya, a fa alatt nem ajándékoz meg senkit, és csak nevet az olyan ósdiságokon, mint hit, remény, szeretet, szóval, Vágó odaröffentette a kérdést, melyet már napok óta fejében forgatott, hogy megmutassa, hogy milyen remek modernista ő, ellentétben a sok tajparaszttal, aki ellágyul karácsonykor. Ezzel a felütéssel indította az izgalmas vitát Vágó István (figyeljék a ravasz és sunyi mondatfűzést):
„Sajnálom, ha valakit sértek ezzel a képpárral. Mentségemre legyen szólva, ezzel a kérdéssel az Origo is foglalkozott már idén márciusban. A jobb oldali kép a BBC oldalán jelent meg, tudományos elemzés eredményeképp. Nem állítja, hogy ez Jézus arca, csak annyit, hogy jellegében inkább ilyen lehetett. Biztos vagyok benne, hogy akik Jézusban a megváltót tisztelik, nem külső jegyei alapján teszik.”
Dacára annak, hogy az összehasonlító arcjátékról legalább tíz éve olvastam már angolul, Vágó nagy felfedezése óriási indulatokat szabadított el a liberális Szanhedrinben. A modernizmus villogó szemű főpapjai egymást tiporva, tolongva igyekeztek virtuálisan is jelen lenni a nagy vitában. Idézem egy részletét, mit műveltek vallásügyileg, amíg Magyarország 99.8 százaléka bejglit evett és társasjátékozott. Amennyiben országosan ismert nevekre bukkanunk, nem a véletlen műve: igen, pont az lesz az illető, akire a nyájas olvasó gondol. És figyeljük meg, hogy hozzászólóink egyike-másika valóságos vallástörténész – a kétség legkisebb jele nélkül, az ostobák örökös elszántságával és megingathatatlanságával osztja az észt.
Kertesi Zoltán: „Szerintem nem annyira izgalmas kérdés, hogy hogyan nézett ki. Az sokkal inkább, hogy ki lehetett valójában? Szemfényvesztő, illuzionista, szélhámos (lator), esetleg tényleg maga a megváltó...”
Szabó Zoltán (Igen, pontosan az a Szabó Zoltán… a szerk.) : „A Jézus-sztori magja minden bizonnyal egy valóságos történet… Az alaptörténet aztán földúsult részint más kultúrák legendáiból átvett és a sztoriba beledolgozott elemekkel, részint valóságos, de elmosódott emlékek képletes megfogalmazásával, amint minden mitológiában, részint pedig teljes egészében meseszerű, kitalált elemekkel, amiknek célja az volt, hogy az alanyra a Messiásra vonatkozó régi próféciák minél nagyobb részét sikerüljön ráilleszteni. Ráadásul a történetet leíró irodalmi alkotások fordítása során rengeteg leiterjakab csúszott bele, Mózes szarvaitól kezdve a tű fokán átmenő tevén keresztül József ácsként való föltüntetéséig.”
Fodor Tamás: „Viszont járt fodrászhoz!”
Franyó Krisztina: „Anyukája nyírta fazonra…”
Fábri Péter: „Spiró a Fogságban köpcösnek írja le. Teljes fikció, de remek írói fogás, így ugyanis emlékszünk rá, ellentétben a sok egyforma Jézus-ábrázolással, amelyek közül csak egy-két remekmű lóg ki.”
Szenes Andrea: „Jézus egy zsidó ember volt eredendően.”
Seres László: „Ő tökéletes példája egy jól időzített startup-nak.”
(Ekkor érkezik egy normális hozzászólás…)
Hahner Péter: „Mi lenne, ha tiszteletben tartanánk vallásos embertársaink hitét, és nem bosszantanánk őket?”
(...)
Kezdésnek 2022-ben visszapofozzuk őket a közéleti pöcegödreikbe. Szerintem az lesz az igazi válasz számukra. Még négy esztendő a „Fidesz-államban”! Aztán még négy, esetleg nyolc. Isten érti a tréfát, és nagy kegyesen megengedi Vágó Istvánnak, hogy egész hátralévő életét a keresztény kurzusban töltse el.
Áll az alku, kvízprofesszor?
