Shakespeare és Michelangelo túl fehér
Az egyik leghíresebb és legdrágább amerikai egyetemen megszüntetik a művészettörténeti bevezető kurzust, mert túlságosan fehér, heteroszexuális és európai alkotókról szól. A bölcsészkari vezetők állítólag a diákság követelésének engednek, ugyancsak állítólag egyetértenek vele.
„Képtelenség egy alkotás minőségét vagy jelentőségét aszerint megítélni, hogy alkotója milyen származású és milyen szokásai vagy vonzalmai vannak” – írja Katherine Timpf a National Review-ban.
Az egyetem saját lapja, a Yale Daily News tette közzé a hírt, hogy a „Bevezetés a művészettörténetbe – A reneszánsztól napjainkig” című tantárgyat a tavaszi negyedévben tanítják utoljára. Tim Beringer, a Művészettörténeti Tanszék vezetője szerint a diákság nemtetszésének adott hangot, úgymond „a nyugati kulturális kánon eszményítésével” szemben, mivel az a kánon „túlnyomórészt fehér, heteroszexuális európai férfiak műveiből épül fel”. Timpf először is nemigen hiszi, hogy sokan követelték volna a kurzus megszüntetését, ennek sehol semmi jele nem látható. Másodszor is, ha túl sok az említett fajta szerző, próbáljanak javítani az arányokon. Miért kell törölni az egészet?
Ráadásul az egyetem irataiból kiderül, hogy a jövőben indítandó kurzusok megkérdőjelezik magának a nyugati művészetnek a fogalmát is, továbbá elemzik majd „a művészet viszonyát a társadalmi nemek, osztályok és fajok kérdéseihez, valamint a nyugati kapitalizmushoz”. Timpf nem hiszi, hogy helyes valamit azért tanulmányozásra érdemtelennek minősíteni, mert alkotója ilyen vagy olyan származású és hajlamú egyén. Márpedig divat az ilyesmi. A Reed College például nemrégiben törölte „Bevezetés a bölcsészetbe” című tanfolyamát, miután egyes diákok azt követelték, hogy az összes európai művet töröljék a tananyagból.
A Spectatorban Robert Panero Sztálin a Yale-en cím alatt kommentálja az eseményeket, és ki is fejti, miért adta cikkének ezt a címet. A néhai szovjet vezető azon a nézeten volt, hogy a művészetben a politikai tartalom a lényeges, és a dekadens formalista nyugati művek csak nehezítik a haladó szovjet művészet kibontakozását és elterjedését. El is tüntette őket a raktárakba. Emlékeztet rá, hogy a Yale-en már átneveztek egy college-ot, mert névadója a rabszolgaság híve volt, kitörtek rabszolgákat ábrázoló festett ablakokat, majd 2017-ben választhatóvá tették az angol szakosoknak a klasszikus angol írókról szóló két tanfolyamot.
(...)
Ennél is vitriolosabban fogalmaz Tiffany Jenkins a New York Postban: Barbárok a Yale-en: A polkorrekt idiotizmus megöli a művészettörténet-kurzust – ítélkezik már a címben. Az egyetem eljárását az Iszlám Állam és a korai protestáns fundamentalisták műemlékromboló tevékenységéhez hasonlítja. Nyugodtan taníthatók a reneszánsz kor és a későbbi idők igazságtalanságai, s az is, hogy a művészeket ezeknek a bevételéből fizették – írja. De ez nem ok arra, hogy a műveket ne tanítsák. Az egyetemnek kötelessége, hogy továbbadja a diákoknak az emberiség kulturális örökségét.
Az Observerben viszont Helen Holmes úgy látja, a jobboldalon hisztériakeltés folyik a progresszív Yale ellen. Szerinte az eset bizonyíték arra, hogy milyen szemellenzős manapság a jobboldal. Holmes ugyanis helyesnek tartja, hogy a művészettörténet oktatása a jövőben kevésbé lesz európacentrikus. Sok új kurzus indul majd az egy helyett, s aki ennek nem örül, az csak a konfliktust keresi. Ugyanis a Yale a sokszínűséget keresi a művészeti oktatásban, ezt pedig csak rosszhiszeműen lehet cenzúrának nevezni. Az elavult egyetemi tananyag felfrissítése igenis jó dolog lehet.
