Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Megrendült a világrend

 

Az utópia és az apokalipszis most egymásba olvadnak. A tavalyi év bornírt, utópikus apokalipszisvallását hirdető zöld flagellánsok torkára a konkrét biológiai vészhelyzet forrasztotta a szót. Gréta helyébe a Covid-19 lépett, a „kihalás forradalma” ma már nem több ízléstelen tréfánál – írja a PestiSrácok.hu-nak küldött elemzésében Békés Márton történész, a Terror Háza kutatási igazgatója, aki három pontban meg is fogalmazta, hogy szerinte miként fog visszatérni a globalizáció előtti világ. Amely lassan felfogja és magáévá teszi a magyarok által már egy jó ideje hangoztatott álláspontot…

 

„Raszkolnyikov egész böjtön és húsvéton át a kórházban feküdt. Azt álmodta betegségében, mintha az egész világ el lett volna ítélve valamely rettentő, sohasem látott és soha nem hallott pestis áldozatául, amely Ázsia belsejéből jött Európába.” (F. M. Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés)

A koronavírus-járvány első halálos áldozata a liberalizmus. Ami az elmúlt negyedszázadban kívánatos volt és évtizedek óta természetes lett, az hirtelenjében a vesztünkre tör. A korlátlan mozgás, az individuális jogok, az üzleti szabadság és a globális összekapcsolódás helyett vészhelyzet, rendkívüli jogrend, korlátozó intézkedések, szankciók, az állami hatóságok jogkörbővítése, központi tájékoztatás és operatív irányítás. Az élményekre, digitális tranzakciókra és flexibilis identitásra épülő status quo ante állapot jó ideig biztosan nem tér vissza, akárcsak a máról-holnapra megváltható repjegyek és a kockázat nélküli utazgatás felhőtlen öröme. A kivételes állapot esztétikája drámaiságot és fenségességet követel magának, odavannak a szűrt fényű, szépiás filterek. Eztán semmi sem lesz olyan, mint volt annak előtte.

 

A GLOBALIZÁCIÓ JÁRVÁNYA

 

A globalizáció a modernitás legfelsőbb foka, hiszen mindenestül a mozgás – úgymint szabad áramlás, közlekedés, forgalom, kereskedelem – szabadsága jellemzi, ennek akadálytalanná és planetárissá tételét jelenti (a „modern” kifejezés szótöve latinul mozgást jelent). A 2001: Űrodüsszeiában is megidézett Robert Ardrey megfogalmazása szerint „a modern világ olyan, mint egy lekapcsolt fényszórókkal közlekedő, robbanóanyaggal teli vonat, amely ködös, holdtalan éjen robog”. A globalizáció során az eszközök, a technológia és az áruk valóban világszerte elterjedtek, de az értékek nem váltak univerzálissá, amely miatt a Jó és a Rossz egyetlen világ (One World) részévé lett (Jean Baudrillard: The Violence of the Global. 2002). A világméretű felvilágosodás reménye csakhamar a sötét globalizáció realitásába veszett.

 

A globális krízisek (migráció, kereskedelmi háború, járvány) sokasodása és fokozódása közepette a helyváltoztatás szabadsága a végéhez közeledik, ami egyértelműen a globalizáció alkonyatát jelzi. Most mindannak a visszabomlását látjuk, ami évszázadok alatt és a 20. századi világháború(k) következtében (1914–1991) infrastrukturálisan–szerkezetileg a globalizációt egyáltalán lehetővé tette.

 

Száz évvel ezelőtt, a spanyolnátha-járvány idején, amely 1918 és 1922 között dühöngött, azt mondták, hogy „az egész Európán áthúzódó járványnak az emberéletben való pusztítása felér egy kis háborúval” (Dr. Bársony János, Orvosi Hetilap, 1918). Történészek szerint a spanyolnátha a világtörténelem legpusztítóbb járványa volt, akár az emberiség ötödét is megfertőzhette, a halálos áldozatok számát 20 és 100 millió közé teszik (összehasonlításképpen: az I. világháború 10 millió halálos áldozatot követelt, az orosz polgárháború még nyolcat). A spanyolnátha, vagyis az influenza A-típusának egyik változata valószínűleg amerikai katonákkal került át a kontinensre és onnan indult világszerte pusztító útjára három hullámban. Amint száz évvel ezelőtt az első világméretű háború megszülte az első világjárványt, úgy most együtt jár a világtársadalom létrejötte és egy újabb világjárvány kialakulása. A kettő kapcsolata szerves.

 

Az akkori epidémia páratlan mortalitásának két oka volt: a háborús ellátás miatt kontinens-szerte legyöngült lakosság immunrendszerének védekezésképtelensége és a milliószámra hazatérő vírushordozó katonák mozgása. Magyarországon legalább 50 ezren estek áldozatul a járványnak. A spanyolnátha nem válogatott: ebben halt meg Ady Endre és az utolsó magyar király, IV. Károly, valamint Guillaume Apollinaire, Csontváry Kosztka Tivadar és Egon Schiele, Gustav Klimt és Eötvös Loránd, Kaffka Margit és Max Weber, Mark Sykes és Jakov Szverdlov.

 

A korabeli keserű megállapítás szerint az I. világháborút követően a világ legdemokratikusabb jelensége a spanyolnátha volt. Az a betegség elhozta a demokrácia korát, ez a mostani lezárja a liberalizmusét.

 

Határellenőrzés a schengeni övezetben is, szigorú közegészségügyi szabályozás, egyes termékek kivitelének tilalma, a védőeszközök hatósági árszabásának fontolgatása, a gyülekezés korlátozása, törölt repülőjáratok, beutazási tilalom és vesztegzár. A török–görög határon tolongó migránsok beengedése felől már senki sem aggódik, hiszen a kérdés az, hogy az olaszországi vendégmunkásokat visszaengedjék-e hazájukba? A „nyílt társadalom” és az Európai Unió híres négy materiális szabadsága (ami a munka, a tőke, az áruk és a személyek áramlására vonatkozik), mint a neoliberális globalizáció vastörvényei, a szemünk előtt semmisülnek meg – amennyiben továbbra is fenntartanánk őket, az egymással összekapcsolódó biológiai és nemzetbiztonsági veszélyt vonna fejünkre. A neoliberalizmus korszaka után kezdünk átlépni valami másba, amelynek még nem ismerjük a nevét, legfeljebb csak most kezdjük betűzgetni. A „világrend nélkülivé vált világ” (Schmidt Mária) új alakot ölt.

 

MOST MÚLIK PONTOSAN

 

Az általunk eddig ismert globalizáció sírfelirata ez lesz: ÉLT 1990 – 2020.

(…)

 

Mindez összeér egy sor, már az előző évtizedben elkezdődött deglobalizációs lépéssel (nemzetközi szervezetek és megállapodások tekintélyének hanyatlása, határvédelem, protekcionizmus), melyeket a világjárvány megfékezése érdekében bevezetett állami intézkedések felgyorsíthatnak. Itt tartunk most.

 

KATASZTRÓFAKONVERGENCIA

 

A francia Új Jobboldal fenegyereke, Guillaume Faye szerint valamikor 2010 és 2020 között fognak összeérni egymással a globális válságok s erősítik fel egymást, egy új civilizáció szülve (La congergence des catastrophes. 2004). Feltételezése szerint négy katasztrófacsoport konvergál egymással, amelyek egyenként több válságot tartalmaznak. A következők szerint: 1) az ökológiai rendszer összeomlása, a környezetszennyezés, a klimatikus változások, az élőhelyek megsemmisülése és a feltámadó járványok miatt; 2) civilizációk közötti összecsapások, benne az iszlám radikalizációjával, terrorizmussal, tömeges bevándorlással; 3) Európa káosz szélére sodródása, amit demográfiai okok, gazdasági recesszió és etnikai–társadalmi feszültségek idéznek elő; végül 4) a globális gazdasági válság, szerkezetének fenntarthatatlansága, nyersanyagkimerülés, mezőgazdasági válság és az adósságok miatt. Ha nem is tartunk itt, figyelmeztető jelek azért akadnak, mégpedig három válság párhuzamba kerülése miatt, ezek: túlnépesedés okozta migráció, lopakodó gazdasági recesszió, járványveszély. Nézzük sorban!

(…)

 

ELŐRE A MÚLTBA

 

Száz évvel ezelőtt számtalanszor prófétáltak modern végítéletet (Otto Weininger), a Nyugat alkonyát (Oswald Spengler) vagy új középkort (Nyikoláj Bergyájev), amely a maga módján mind igaz is volt, hiszen a 20. század elejének erkölcsi válsága az I. világháborúba torkollott, amely megszülte a kollektivizmusok új vallásait. A Szép Új Világvége a 21. században egyre inkább ahhoz hasonlít, amit Emil Cioran írt: „Az utópia apokalipszissel történő fertőzésének vagyunk a tanúi: az »új föld«, amelyet hirdet, egyre inkább az új pokol alakját ölti. Az utópia és az apokalipszis most egymásba olvadnak.” A tavalyi év bornírt, utópikus apokalipszisvallását hirdető zöld flagellánsok torkára a konkrét biológiai vészhelyzet forrasztotta a szót. Gréta helyébe a Covid-19 lépett, a „kihalás forradalma” ma már nem több ízléstelen tréfánál.

 

A globalizáció alapideológiájának, azaz a liberalizmusnak az időszemlélete visszafordulni látszik: senki sem hisz már a korlátlan progresszióban, s nem gondoljuk, hogy a történelem egyirányú folyamat, melynek végén a fantasztikus bőség, a földi gondtalanság és a teljes szabadság vár minket. Mintha rendre a múlt – nem is oly’ rég még egyszer és mindenkorra meghaladni gondolt – árnyai kísértenének minket. Napjaink legtöbbet használt jelszava például a karantén, amely a 14. századi Velencében jött létre, jelentése 40 napos (quaranta giorni) elzárás, amellyel a kereskedőhajók legénysége által terjesztett pestis behurcolását akarták megakadályozni. Olaszország legnépszerűbb hashtagje ma a #staiacasa (maradj otthon). Ma sincs jobb módszer a ragály elkerülésére, mint 700 évvel ezelőtt: el- és bezárkózás, egy helyben maradás, ima.

 

Csodálkoznánk, ha a 2020-as években nem azok az értékek, érdekek és megoldások kerülnének újra előtérbe, amelyek a globalizáció előtti világot áthatották és biztonságossá tették.

 

(…)

 

A régi világ romjain állunk. Magyarország tíz éve ismét – mint történelme során annyiszor – újjáépítő fázisban van, amely olyan értékek alapján folyik, amik segítségünkre lehetnek a mostani krízis megoldásában, és az azt követő világ számunkra kedvező kereteinek kialakításában. Magyarország 2010 óta a stratégiai ágazatok állami tulajdonba való visszavételében és az IMF-től való megszabadulásban érdekelt; Alaptörvénye 2012 óta rögzíti a kollektív nemzeti értékeket és azok politikai kereteit; fél évtizede megtanultuk lezárni határainkat. Nekünk most nem kell mást tennünk, csak olyannak maradnunk, amilyenek eddig is voltunk.

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu