Ne kokettáljunk az ördöggel! Interjú Dörner Györggyel
– A szabadság a rendben is korlátlan, csak ott a korlátokat nem törik át, hanem használják azokat. Fiatal voltam, nem gondoltam olyan definíciókra, hogy liberális vagy nemzeti. Én is változtam, de az alapvető változás másokban történt, nem bennem – mondta Dörner György színművész, az Újszínház igazgatója (...)
– A színházakat is bezárták. Mit tesz ilyenkor egy színházigazgató és a színészek, akik előadásonként kapják a gázsit?
– Most is a színházban vagyok, mert bőven akad dolgunk, hiszen el tudjuk végeztetni azokat a munkákat – a felújításokat, a díszletjavításokat, a belső karbantartásokat –, amelyekhez most megvannak a feltételek. Megnyugtatok mindenkit, hogy a kollégák tartják egymástól a kellő távolságot, előadások pedig nincsenek, pedig hát ez lenne a lényeg. A színészeket nem ellenőrzöm, akár be is jöhetnek, de egyelőre fölösleges bejárniuk.
– Nem csak az íróasztalánál ül, legutóbbi premierjükben, Az élet kapujában Bakócz Tamás esztergomi érseket játszotta. A kudarc ellenére – nem sikerült magyar pápát választatni – ön hogyan látja, mit üzen Herczeg Ferenc műve Trianon századik évfordulóján?
– Az élet kapuja is azt bizonyítja, hogy a történelem sokszor ismétli önmagát, tehát tanulunk kell belőle, fel kell készülnünk mindenre. Bár a környezetünk, a tárgyak megváltoznak, egy jó szerző olyat ír, ami minden korban érvényes. És Herczeg kitűnő szerző, a kor, amelyben a regénye játszódik, a reneszánsz, arról szól, hogy az ember az ember felé fordul, és az egész európai világ az élvezetek és a földi örömök oltárán áldoz, aminek úgy látszik, a mai napig isszuk a levét, legalábbis mi, magyarok. Ez a fajta világi hívságok élvezete felé fordulás minket belelökdösött a törökök karjaiba, mert a korabeli Európa inkább a díszes szökőkútjait féltette, mint hogy megsegítse Magyarországot. Ez a mai napig így van. Az, hogy Bakóczból nem lett pápa, már veszett fejsze nyele. Ebben az előadásban mindenki ráismerhet a saját korunkra az ötszáz évvel ezelőtti koron keresztül. Nagyon élvezem és örömmel játszom benne.
(...)
–2012 óta, két év híján egy évtizede vezeti az Újszínházat. Mi a „Dörner-korszak” mérlege?
– Az elején nagyon nehéz volt, aztán még nehezebb lett, most kezd kialakulni az egyensúly. Akik itt vannak, megérzik azt, amit megláttam a magyar szerzők műveiben, a kollégákkal nagyjából egy húron pendülünk, és ez nagyon jó érzés. Soha nem is értettem, mi abban a furcsa, hogyha csak magyar szerzők műveit akarjuk játszani. Nekem az volt a furcsa, hogy magyar szerzők műveit nem játsszák Budapesten, pedig a legalapvetőbb dolog, hogy az ember a sajátjait játssza, hisz azokat érti a legjobban, ahhoz van a legközelebb és azok a legjobbak. Ötven előadást készítettünk, és van még jó pár tervünk a jövőre.
(...)
Az élet kapujában Bakócz Tamás esztergomi érseket játszotta
(Fotó: Bach Máté)
