Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

ISTEN HOZOTT, REND!

 

Most, amikor ezeket a sorokat írom, az utcán katonák és rendőrök vigyázzák a rendet. Figyelnek, hogy ne lopjanak, ne fosztogassanak, senki nem tegyen semmit, ami a közösség ellen való.

 

Másfél száz magyar nagyvállalat mellett honvédségi irányítócsoportok dolgoznak. A kormány határozataiban, kommunikációjában gyakoriak a „nem engedjük”, „megbüntetjük” formulák. Az Európai Unióban lényegében megszűnt a schengeni rendszer. Nem utazhatunk egyik országból a másikba, sok helyütt kijárási tilalom lépett érvénybe. Az állampolgárok szabad mozgását tiltják, irányítják, átmenetileg korlátozzák. Senki nem tehet semmit, amivel bármiféle módon is árthat másoknak, nem terjesztheti a kórt, oda kell figyelni egymásra.

 

Vészhelyzet van. Az egyéni érdeket felülírta a közösség védelme.

 

Európa utolsó harminc esztendeje összefoglalható ebben a tételmondatban: a nyugati idiotizmus és a keleti lerongyolódás nászából egy nagy büdös semmi fogant. Semmire nem mentünk egymással, továbbra is bizonytalanul méregetjük a másikat, miközben közös európai örökségünk és jelenünk szemétdombra került. A legnagyobb baj, hogy teljesen elpuhultunk, ellenálló erőnk elillant, megroskadtunk az egyenlősítő eszmék hazugságözöne alatt. És miközben felépítettük az eszményi bulitársadalmat, ahol senki nem vállal semmiért felelősséget, ellenben pontosan tudja, hol, mikor és mennyiért hazudhat magának vidámnak tetsző életet, elfeledkeztünk arról, hogy létezésünk nem pusztán élvezeti kérdés.

 

Utoljára 1945-ben tapasztalta meg egy egész nemzedék, hogy milyen a nélkülözés. Hogy milyen, amikor származásod, vallásod, osztályhelyzeted miatt bármikor meggyilkolhatnak. Amikor szőnyegbombázás veti szét a házakat, és te vagy eléred az óvóhelyet, vagy nem. Amikor milliók tűnnek el csatatereken, munkatáborokban, keletre indított vonatokon, és a végén nincs már olyan család, amelynek a tágabb vagy szűkebb környezetében ne gyászolnának. Nekünk, kelet-európaiaknak néhány évtizeddel több jutott a pusztításból, mint a minket Sztálinnak odalökő nyugatiaknak. Mégis mi jártunk jobban: némileg megtépázva, de mégiscsak itt vagyunk, és bár a liberalizmus vírusa jóval a koronavírus előtt kikezdte szervezetünket, élünk és élni is fogunk. Szemben a teljesen elhülyült, eszüket és méltóságukat vesztett nyugatiakkal, akik már réges-régen végeztek magukkal, csak erről még nincs tudomásuk.

 

Mindazok, akik most negyven lisztes­zsákon üldögélve olvassák e sorokat, gondoljanak arra, hogy nem a koronavírus a legnagyobb kozmikus igazságtalanság, ami emberrel megeshet. Csekélység az ahhoz képest, amit a szüleinknek, nagyszüleinknek ki kellett állniuk. Mindenkit megnyugtatok, hogy vannak, lehetnek a mostaninál ezerszer keményebb helyzetek is. Például ha nincs áram, nincs fűtés, megszűnik a mobilszolgáltatás, ha bedugulnak a kivezető utak, és az győz, akinek lőfegyvere és vize van. Ahogyan azt a Gerilla című regényben (?) olvashattuk. Hogy túlzás volna? Ha három hónappal ezelőtt azt mondjuk, hogy a nyugati világ leáll fél évre egy titokzatos vírus miatt, és egyáltalán nem biztos, hogy őszre nem dől össze minden kártyavárként, valószínűleg csak jót mosolygunk.

 

Ma már senki sem mosolyog, (...)

 

Szociáldarwinizmus? Nem, csak az élet parancsa. Az erős túléli, a gyengét lesöprik a színről.

 

Észrevették, hogy két hete felszívódott a hazai liberális hálózat? Egy ideig még vakkantgattak, kritizálták a kormányt, keltették az álhíreket, a pánikot, ahogyan szokták. Ott ültek boldogult mosollyal a stúdiókban, a sajtótájékoztatókon, osztották az észt a Facebookon. Azt játszották, amit szoktak: hogy ők függetlenek, hogy ők szakemberek, miközben aláásták Magyarországot, megpróbálták megpuccsolni a kormányt a koronavírus ürügyén.

 

Mára – szórványos kivételektől eltekintve – már nem ugat a falka. Otthon ülnek, néznek maguk elé, és nagyon félnek.

(...)

 

Ezeknek az embereknek fogalmuk sincs arról, hogy a világ és a másik ember ismerete nélkül semmit sem érnek. „Önmagadhoz csak a világon keresztül vezet az út, és nem szeretheted magadat, ha mást nem szeretsz” – mondja Hamvas Béla is. Ezek az emberek hazugságokból szőttek védőhálót maguk köré, felépítették hamis mítoszukat, ami önmagukból indul ki, és oda is tér vissza.

 

Van félnivalójuk: nem a földi büntetéstől, hanem az isteni igazságtól. Az örök harmóniától, amely ezekben a napokban is felsejlik kicsit, és amely mindig, minden időben egyensúlyba hozza az ostobák által felborított természeti és társadalmi környezetet.

 

Isten hozott, Rend! Isten hozott benneteket, katonák! Isten óvja Magyarországot! Őrizd a határt!

 

Ez a legkevesebb, amit majd a vírus lecsengése után is mondhatunk, kívánhatunk egymásnak.

 

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu