Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Kocsis Fülöp: Soha nem tanulunk a történelemből!

 

Kocsis Fülöp görögkatolikus érsekkel arról beszélgettünk: isteni büntetés vagy az isteni szeretet nyilvánul meg a járvány által. Fülöp atya a lehetőséget keresi a járvány idején is és azt, hogy mi vezet közelebb minket Istenhez – s ezt a hozzáállást javasolja mindenkinek. Véleménye szerint a teremtett világ megálljt parancsolt nekünk, bár félő, hogy a vész elmúltával visszatérünk korábbi életmódunkhoz.

 

– Miért engedi meg Isten a világjárványt? Büntetni, esetleg nevelni akar minket?

 

– Örök kérdés, hogy mit enged meg az Úristen és miért. Azzal, hogy szabadságot adott, már eleve mindent megengedett nekünk. Ha már azt is engedte, hogy akár szembe is fordulhatunk vele, akkor nem csodálkozhatunk, hogy minden meg van engedve. Persze vannak olyan dolgok, amelyek rajtunk kívül állnak, tehát nem föltétlenül az ember hozza létre a bajt. Viszont a vírus terjedésében nekünk is nagy szerepünk van, például, ha nem vagyunk elég okosak, fegyelmezettek. Sokszor a Jóistenre hárítunk dolgokat, amelyeket mi magunk okozunk.

Fontos kimondanunk, hogy ez nem büntetés, szó sincs róla. Az Isten soha nem büntet. Az irgalmas Isten figyelmeztet, sok mindent megenged, de mindegyikkel a javunkat akarja. Amennyiben ezt a mostani helyzetet a Jóistenre vetítjük vissza – hiszen tény, hogy mindennek a mélyén, mindennek a hátterében ott van az ő akarata –, ha azt keressük, hogy mi ezzel a szándéka, akkor az helyénvaló kérdés. Erre találhatunk jó válaszokat. Egyéni és közösségi válaszokat egyaránt.

 

– Mi Fülöp atya egyéni válasza erre a kérdésre?

 

– Számomra a kialakult helyzet jelentős figyelmeztetés, amiért hálásnak kell lennünk. Bármilyen furcsán hangzik ez, fontos kimondani. Hiszen arra figyelmeztet, hogy álljunk meg. Döbbenetes, hogy semmi sem tudott minket, embereket megállítani ebben az eszeveszett rohanásban, amivé felpörgettük az életünket. Éreztük már, hogy ebből baj lesz, hogy meg kell állnunk, valahogy csökkentenünk kell a fogyasztást, a természet pusztítását, de nem sikerült. Mire jutottunk a nemzetközi klímatárgyalásokkal? Hosszas tárgyalások folytak egészen csekély eredménnyel, s most lám, megjelenik egy apró kis vírus, ami mindent megváltoztat: tisztulnak a tengerek, a levegő, lassúbbá válik az életünk. Persze, kétségtelen, ennek nagy ára van. Kínlódunk és feszengünk benne, de arra figyelmeztet, hogy meg kellett volna már állnunk hamarabb is. Most aztán megállított az Úr. Mindez akkor válik javunkra, ha figyelmeztetésként tudjuk látni. Lázadozhatunk is ellene, hiszen szabadok vagyunk, és mondhatjuk, hogy Isten verése, viszont ekkor az egészből semmit hasznunk nem lesz. Igen, mondhatjuk, hogy nevelni akar vele az Isten. A nevelés szó ma kissé rosszul cseng, pedig gyönyörű kifejezés, azt is jelenti, hogy növelni akarom a másikat. Rajtunk múlik, hogy hagyjuk-e, hogy neveljen, növeljen minket Isten. Hogy tanulunk-e ebből vagy sem.

 

– Mégis hogyan jöhetünk rá, hogy mi ezen keresztül Isten üzenete?

 

– Ami biztos, hogy Isten szeret minket, és minden módon kimutatja felénk szeretetét. Rajtunk múlik, hogy észrevesszük-e az idők jeleiben az Isten szeretetét, ez már az egyéni felelősségünk. Alapvetően azért vagyunk tehetetlenek, és azért nem találjuk a választ, mert teljesen eltértünk az emberi élet céljától. Sokan nem is akarnak lelki életet élni, és nem akarják a saját egyéniségüket Istenéhez hasonlóvá tenni. Ez fatális tévedés, hiszen ez az emberi élet legfőbb célja. Helyette hajszoljuk a magunk által kitűzött anyagi célokat, habzsolni akarjuk az életet. Ezért tévedtünk el nagyon, mert a lelki, az igazi célról teljesen megfeledkeztünk.

 

(...)

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu