Felhatalmazás a közjó érdekében
(...) A határozott időtartam látszólag ugyan egyértelmű korlátot jelentene a rendkívüli jogrend gyakorlására, azonban azt a hatalmas kockázatot rejti magában, hogy ha a jelenlegi hatalmas és jelentős eredményeket felmutató össznemzeti erőfeszítések ellenére eszkalálódna a járvány, és ez átmenetileg az Országgyűlés működését is ellehetetlenítené, akkor fennállna a veszélye annak, hogy a járvány elleni küzdelem során hozott élet-, egészség-, vagyon- és határvédelmi és más biztonsági intézkedéseket tartalmazó egyes vagy egy idő után akár az összes kormányrendelet hatálya 15 nap után megszűnne.
Ez pedig életeket, egészséget és biztonságot tömegesen fenyegető, veszélyeztető nem kívánt kaotikus helyzethez vezethet, amelyet senki nem kívánhat, akinek fontos a magyar emberek élete, egészsége és biztonsága.
Szerencsére soha nem fogjuk megtudni, hogy az ilyen nem kívánt káosz okán a járvány miatt elhunyt emberek hozzátartozóinak vajon miként magyaráznák el a diktatúrát alaptalanul emlegető balliberális politikusok, liberális jogvédők és a segítség helyett csak bírálatot megfogalmazó külföldi bírálók: miért volt szükség az alapvető jogok doktriner és demagóg védelmezése jegyében a határozott időkeretre, ami káoszhoz és életek elvesztéséhez vezetett volna. A különleges jogrend ilyetén, közösségi érdekű alakulása megmentette a hamis vélemények terjesztőit, rossz döntések szorgalmazóit azoktól az indulatoktól, amelyeket törvényhozási mulasztás miatt meghalt emberek hozzátartozóitól, ezek számonkérése miatt kellett volna elszenvedniük.
A fentiek miatt a koronavírus elleni védekezésről szóló törvényt megalapozatlanul, tévesen és felelőtlenül minősítették hatalmi visszaélésnek és diktatúrába vezető jogszabálynak a balliberális közszereplők, a liberális jogvédők és a magyarországi ellenzék túlnyomó része, továbbá – nem kizárhatóan sugalmazásuk alapján – az EU egyes csúcsképviselői, de még az Egyesült Államok egyik szenátora is.
Szerintünk ezek a politikailag motivált vádak – az előbbiek szerint – valótlanok, megalapozatlanok, felelőtlenek és ellentétesek a Covid–19 vírusjárvány okozta veszélyhelyzetben szükséges és kívánatos nemzeti együttműködés, illetve európai szinten a szolidaritás, szuverenitás és az alkotmányos identitás tiszteletben tartásának követelményével.
A törvény a járványügyi szabályszegőket és rémhírterjesztőket súlyos büntetésekkel rendeli büntetni világosan meghatározott törvényi tényállások megvalósítása esetén. A büntető törvénykönyv szükségesség és arányosság tesztjét kiálló ezen módosítását a véleménynyilvánítási és sajtószabadságot fenyegető, diktatórikus intézkedésként beállítani komolytalan és megalapozatlan. Ennek hangoztatása hiteltelenséget igazol.
A bírálók egyszólamú kórusának ellenérveiben, az alaptalanul hivatkozott korlátlan felhatalmazási kritikában visszacsengenek az első és második világháborút megelőző felhatalmazási törvények amúgy nagyobbrészt szükséges rendelkezései és azok a pártos jogirodalmi rosszallások, amelyek a pártállami időben rendszerkritikaként is megjelentek erről a tankönyvekben és másutt.
Különösen nem helytálló ez a hivatkozás 2020-ban, egy megrendítő hatású világjárvány idején, amikor egyetlen lehetősége van az önrendelkezés útját járó és emiatt az EU részéről folyamatosan támadott magyar nemzetnek: a felelős országvezetés erőfeszítéseinek összenemzeti támogatása politikai beállítottságtól függetlenül, mivel a kormányzat már bizonyította, hogy eltökélt szándéka, terve, cselekvőképessége, társadalmi támogatottsága és eszközei vannak a nemzet megvédésére. Ezen küzdelem akadályozása – különösen politikai, világnézeti indíttatásból – több mint hiba: súlyos, történelmi bűn.
(...)
