(Jog)állam, Lenin és „forradalom”
A Népszava azt a Lenint méltatta, aki a lap által vallott értékeket is megtaposva kijelentette, hogy a jognak a terror szolgálatába kell állnia.
Krómer István válasza Hegyi Gyula Népszavában megjelent írására (Lenin 150). A szerző előbb a Népszavának küldte el írását, ám ott nem közölték a cikket
Piacgazdaság, jogállam, liberális demokrácia – a Népszava érdeklődő és kitartó olvasójaként nyert tapasztalataim szerint ezek azok a közéleti fundamentumok, amelyek érvényesülése terén e lap nem ismer kompromisszumot, munkatársai össztűz alá vesznek minden jelenséget, amelyben ezek sérelmét látni vélik. Szenvedélyesen védelmezik e közéleti paradigma olyan pilléreit is, mint a hatalmi ágak szétválasztása, a törvény előtti egyenlőség, az önkormányzatiság, társadalmi részvétel, lelkiismereti szabadság, szabad sajtó, egyesülési szabadság, civil önszerveződés, közéleti átláthatóság, s lankadatlan elvi küzdelmet folytatnak az ezeket veszélyeztető jelenségek, mint a vezérelv, a demagógia és populizmus, a kirekesztés, társadalmi csoportok kollektív megbélyegzése, a diszkrimináció ellen.
Mindezek miatt sokkoló hatású volt olvasni a lapban egy olyan történelmi személyiség meleg hangú méltatását, aki nemcsak elvileg tagadta e három fundamentum mindegyikét, hanem ami fontosabb, piactagadó, demokráciát lenéző és a jogállamot semmibe vevő ideológiáját a történelem során elsőként, de sajnos nem egyedüliként, nyers hatalmi erőszakkal a gyakorlatban is maradéktalanul érvényre juttatta.
Nincs semmi, amit a fenti értékek közül ne tagadott volna Lenin, és nincs semmi, amit felszámolásuk érdekében a jelzett kárhozatos gyakorlatok közül ne alkalmazott volna rutinszerűen. Tette mindezt egy olyan utópia – a szó legszorosabb értelmében tűzzel-vassal való – gyakorlatra váltása érdekében, amiről már néhány év alatt bebizonyosodott, hogy nemcsak alkalmatlan az addiginál élhetőbb, emberségesebb társadalmi berendezkedés megvalósítására, de a szörnyű polgárháborús és terror okozta emberveszteség mellett konkrétan milliók éhhalálához vezetett.
Lenin fennen hirdette, hogy a gyakorlat az elmélet igazságának próbaköve – nos ezen a próbán az általa hirdetett, szélsőségesen szabadságellenes, államközpontú, a magánkezdeményezés hasznát az egyéni vállalkozó szintjén is tagadó, és azt brutálisan fel is számoló bolsevizmus csúfosan megbukott. Vlagyimir Iljics egyetlen mentsége, hogy ennek konzekvenciáit képes volt legalább részben levonni, s az „Új gazdaságpolitika” bevezetésével, amiben semmi új nem volt, pusztán valamivel kevesebb bolsevizmus és némileg nagyobb piaci szabadság, az utolsó utáni pillanatban sikerült visszarántania Oroszországot a szakadék széléről.
A NEP intézkedései elképesztő hatással jártak: a három év világháború és négy év polgárháború után a megsemmisülés szélén táncoló Oroszország 1925-re újra elérte az utolsó békeév gazdasági teljesítményét. Mindehhez csak annyi engedményt kellett tenni a józan ész javára, az ideológia rovására, hogy a kötelező termény-beszolgáltatás (konkrétan fegyveres rekvirálás) helyett bevezették az élelemadót, amelynek lerovása után a paraszt a terményét szabadon értékesíthette; s hogy ez lehetségessé váljon, a másik oldalon, forradalmi újításként a fejadagok helyett visszatértek a pénz használatához.
Mindebből az is látható, hogy a bolsevizmus a múltat a szó szoros értelmében eltörölni igyekezvén, voluntarizmusában a gazdaságtörténet legalapvetőbb, rendszerfüggetlen elveivel is szakított. A kettős értelemben embertelen, mert az emberi természet alaptulajdonságait figyelmen kívül hagyó, emellett a tömeggyilkosságot normál üzemi eszközének tekintő ideológia által okozott tengernyi szenvedést a bolsevizmus mentegetői a polgárháborúval próbálják magyarázni.
De miért is volt polgárháború? Mert a bolsevizmusnak még annyi népi támogatottsága sem volt, mint a nácizmusnak, amely a liberális parlamentarizmus szabályai szerint jutott hatalomra, s diktatórikus berendezkedését népszavazással erősíttette meg. Lenin ezzel szemben az orosz történelem első liberális demokratikus kísérletét csírájában megfojtva, pártmilíciájával fegyveres puccsot hajtott végre, s az egyetlen megmérettetésen, ahol az orosz választók véleményt mondhattak rendszeréről, 75 százalék ellene szavazott.
Mire Lenin szétzavarta az Alkotmányozó Nemzetgyűlést (...)
