Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Holokauszt és felelősség: miről nem beszél a holland király?

 

(...) A probléma inkább az, hogy Willem-Alexander a hollandiai holokausztot teljes egészében a németekre kente.

 

Hiszen, mint mondta, a hollandiai zsidóellenes intézkedésekről a „döntést meghozták számunkra”. Pedig Hollandia 1940 májusi megszállása után a kollaborációra utaló jegyek már korán megmutatkoztak: még mielőtt bármilyen német követelés elhangzott volna, egyes újságok már elbocsátották zsidó alkalmazottaikat, zenekarok hátraültették zsidó zenészeiket, betiltották zsidó előadók műveit, a szociáldemokrata szakszervezetek elbocsátották zsidó tisztviselőiket, és a legmagasabb holland közigazgatás szintjén is utalás történt rá, hogy az országba érkezett 16 ezer német zsidó menekültet „kiadnák” Németországnak. A holland könyvtárak saját szakállukra összeállították 30 ezer zsidó szerző művének listáját, és a munkákat kidobták. Sajátos módon a betiltott könyvek listájára helyezték XII. Piusz pápa 1937-es náciellenes enciklikáját, a Mit brennender Sorgét is. 

 

Bizonyos fokú önjárás tapasztalható volt a holland közigazgatás részéről, igaz ebben a szervilizmus és az opportunizmus, nem feltétlenül az antiszemitizmus mutatkozott meg. Az amszterdami közigazgatás előre elkészítette a város „zsidótérképét”, melyen a zsidók által lakott házakat pontokkal jelölték. Jacob Lentz, a holland cenzusiroda vezetője 1937-ben részletes tervet nyújtott be új, fényképes holland személyigazolványok készítésére, melyet a kormány elutasított azzal, hogy „a feltételezés, hogy minden holland egyben potenciális bűnöző is, ellentétes a holland hagyománnyal”. A nácik azonban kapva kaptak Lentz ötletén, aki a megszállás alatt forradalmasította a holland személyigazolványok rendszerét, vízjellel ellátott, két fotót, két ujjlenyomatot, két speciális tintával készült személyes aláírást, a kiállító hivatal aláírását, illetve pecsétjét tartalmazó iratokat vezetve be. 

 

Ezzel az ellenállók és a zsidók dolgát súlyos megnehezítette, s nem is meglepő, hogy Hitler Berlinben személyesen tüntette ki Lentzet, akinek filozófiája bevallottan a következő volt: „Számunkra a listázás a szolgálat”.

 

A „listázás”, mármint a zsidó lakosok precíz feljegyzése, ez esetben nem kevesebbet jelentett, mint a népirtáshoz való nélkülözhetetlen asszisztálást. Lentz tipikus esete volt az értékekre vak holland bürokráciának, melynek alapvetően ártalmatlan perfekcionizmusa a modern Európa egyik legborzalmasabb bűnének kellékévé vált. A cenzusiroda a zsidók összeírásában is igen alapos volt, példának okáért 1942 elején jelentésbe foglalva, hogy Kohnokat és Levyket találtak, akik nem szerepeltek a zsidók listáján. Egy anekdota szerint azonban Lentznek kellemetlen perceket szerzett, amikor a zsidós holland vezetéknevek listájára felírta a Wimmer nevet is, majd átadta azt F. Wimmer adminisztráció-ügyi német Generalkommissarnak.

 

(...) 

 

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu