Volt egyszer egy Trianon-obeliszk
2020. április 16-án csendben, már-már észrevétlenül tűnt el Révkomárom (Komárno) egyik legellentmondásosabb köztéri emlékműve, a szlovák–magyar határon emelt Trianon-oszlop. Különösen annak fényében fura ez az érdektelenség, hogy milyen nagy figyelmet kapott az emlékmű 2010. június 4-i felavatása. A fekete obeliszk így még a tizedik évét sem érhette meg ezen a helyen, holott egy jelentős történelmi esemény szlovák nemzeti narratíváját testesítette meg...
(...)
A trianoni veszteséget felidéző magyar emlékműhöz képest a Szlovák Nemzeti Párt emlékoszlopa az 1918-as csehszlovák nemzeti törekvések nemzetközi elismerését idézi fel. Mind az SNS révkomáromi oszlopán, mind a pozsonyi tábláján a következő felirat szerepel:
Trianoni békeszerződés / The Trianon Peace Treaty / 1920. június 4.
A Szlovák Köztársaság köszönetét fejezi ki a szövetséges hatalmaknak, hogy 1920. június 4-én, a Grand Trianon-palotában, a Párizs melletti Versailles-ban, megkötötték a trianoni békeszerződést Magyarországgal, amely megpecsételte a történelmi Magyarország szétesését, elhelyezte Csehszlovákiát, valamint más államokat az őket megillető határokon belül, és új arcot adott Európának.
„Amikor 1920. június 4-én háromnegyed ötkor a Trianon nevet viselő szerződés alá odaírtam a nevemet, tudtam, hogy a szlovák nemzet elszámolását írom alá a volt történelmi Magyarországgal, elszámolást az elejétől a végéig a nemzetem vérével, szenvedésével és nyomorúságával aláírt számlákért. Az ilyen elszámolás pedig örök.” JUDr. Štefan Osuský, a trianoni szerződés aláírója Cseh-Szlovákia nevében.
90. évforduló 2010. / The Trianon Peace Treaty Between Allied and Associated Powers and Hungary / A hálás szlovákok.
(...)
