Mérő László: Mi a kérdés, ha a válasz Hadházy Ákos cikke?
Hadházy Ákos képviselőnek május 30-án megjelent egy cikke a hvg.hu-n. Ezt a cikket eléggé nyilvánvalóan válasznak tekinti a két héttel korábban hozzá intézett levelemre. Ha már nyílt választ kaptam, korábbi levelemet is nyílt levéllé teszem, különben nem lesz érthető, miért tett rendkívül szomorúvá ez a cikk. Íme a levél:
Kedves Dr. Hadházy Ákos!
Ön arra a célra gyűjt pénzt, hogy azt Kövéréknek, Orbánéknak befizesse. Nem szívesen adok erre a célra pénzt. Ha Ön arra kér pénzt, hogy miután Ön megtagadta a büntetések kifizetését, Önt a képviselői jogai alól felfüggesztették és megvonták a választott országgyűlési képviselői fizetését, akkor az Ön és családja személyes megélhetésére nagyon szívesen adakozom. De az államkasszának nem.
Más szavakkal: az a bajom, hogy Ön valójában nem a saját bőrét viszi a vásárra, hanem velünk fizetteti ki az Ön által csapott muzsika árát. Nem próbálja ki, meg merik-e tenni, hogy Önt mint választott országgyűlési képviselőt azért vonják eljárás alá, mert korábbi engedetlenségének logikus következményeként a büntetések befizetésével is engedetlenkedik. Így ugyanis a mi pénzünkön engedetlenkedik, és az ezért járó büntetést engedelmesen befizetteti velünk.
Ha Ön idáig elmegy, és Önnel ezt megteszik, akkor számíthat az adományomra és minden formájú szolidaritásomra. Önnek szívesen fizetek, Orbánéknak nem.
Kíváncsian várom a válaszát. Üdvözlettel, Mérő László
Hadházy cikkében azt írja, nem kap érdemi javaslatokat, mit csináljon. Pedig kapott, például tőlem azt, hogy legyen következetes az engedetlenségben. Ha a javaslatomra Hadházy azt mondja, hogy ne az ő micsodájával verjem a csalánt, én csak ennyit válaszolok: akkor ő nem az én hősöm, miért fizessek hát az ő szavára?
Hadházy cikke mint válasz azt jelenti, hogy teljesen negligálja a levelemben feltett kérdést, és a megkezdett utat kívánja folytatni, méghozzá azt hatalmas sikernek beállítva. Ez a gyávák útja. Biztos vagyok benne, hogy Orbánék nem mernének mártírt csinálni Hadházyból, de ő meg nem meri megkockáztatni, hogy hátha mégis. Inkább fizessenek a hívei, mint a katonatiszt. Előre szólok: nagyon hamar el fog fogyni a regimentje. Én például már el is fogytam belőle: a korábbi büntetésekre fizettem, erre már nem.
(...)
