Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

’VIGYÁZÓ SZEMETEK PÁRIZSRA VESSÉTEK!’ (Deli Mihály Odú-sorozatából)

 

’VIGYÁZÓ SZEMETEK PÁRIZSRA VESSÉTEK!’

 

 

Ki akartuk kerülni Párizst, átutazóban

mégis ott rekedtünk / hamissá vált nosztalgiánk

feldöntötte möszjő Eiffel hülyécske tornyát

 

Émelyegve kóvályogtunk a zsibongó

utcákon / hazug képek égették szemeinket

Mint egy bábszínházban, úgy ugrabugrált a világ

 

Álmaiban fuldokló, kivérzett, bukott város

hentergő, parfümös hetéra / fátylai mögött

gőgös illúzióival kéjeleg / a múltját

 

meggyalázta / a gyehenna csúcsán bohóckodik

Legalább meglátogatom öreg barátomat

Cézanne-t, gondoltam / a ’peronon’ várt, részeges

 

csendélete előtt / megölelt és álszerényen

húzott maga után, a levegőre / fáradtan

körbelegyintett: „Ez velejéig romlott világ!

 

Ócska és hamis csillogás, rongyos fölényesség!

Fellázadt csürhe, lakkozott, proli hangyanépség

Megtagadták a Napot, a lelkük is szaros lett!”

 

A föld illata áradt belőle, szemeiben

nyers színek tobzódtak, homlokán rendületlen dac

Titkos Istenét óvta aggódó mosolygással

 

Üres vásznait kiterítette az ég alá

Halkan és dörmögve mondta: „Érzékeinket a

világ megszólítja, válaszaink többek nálunk

 

A hallgatás, a vak dadogás: tükrök pofonja

A táj kérdez, a Nappal beszélgetünk, fájdalmunk

és küzdelmünk a földnek éteri üzenete

 

Gyáva hazugságok a lelkeket elveszejtik”

„Hát nem a fény városa!?” – piszkálódtam / felhördült:

„Ne röhögtess, ezek semmit nem tudnak a fényről! –

 

félreköpött – Sátán fattyai! Istentelenek!”

„Kissé megváltozott, mester, klerikálissá lett…!”

„Sosem tudhatjuk, hogy mivé fajulnak a dolgok

 

Vesztett boldogságunkban megvilágosodhatunk”

Még ültem egy kicsit a padon vele-magamban

majd lassan felkerekedtünk útitársaimmal

 

Itt-ott belelapozva emlékkönyvünkbe, meg-meg-   

álltunk átvérzett sarkokon / szomorúan láttuk:

az ítélet beteljesedett / poklok ünnepi

 

lángcsóvái égtek mindenhol / csontok roppantak

Idegen muzsika táncoltatott, ránk taposott

Megtévedt imák térdre vertek, kizsigereltek

 

Ártatlan szerelmek úsztak le a szürke Szajnán

Nagy kihívásaiba belebukott a város

Öntelt léhaság parádézott koszlott tereken

 

Émelyített a pórázon vezetett szabadság

Szalonok, budoárok, bordélyok mélyén ócska

igazságok rozsdás, mérgezett késeit fenték

 

Öldöklés, szadista kéj, anyák a szemétdombon

Balga nyáj, éhes csorda, rá pusztító járványok

A lét öngyilkos, sürgető apokalipszise

 

Két tűz között álltunk a határon és a lángok

lassan összeértek / sunyi ártatlanságok az

Örök Mindenségbe hulltak, hiába jajongtak

 

Széthányt ereklyék recsegtek a talpunk alatt, úgy

menekültünk / zuhanásunkat szelek vigyázták

ölbe vettek / a veszett várost magára hagyták

 

Árva lelkek bolyongtak a fekete semmiben

Nyögve énekeltek elveszített Istenükhöz

Szodoma és Gomorra pestist táncolt felettük

 

Paul Cézanne: A Modern Olympia

(a kép forrása: itt)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu