Ezek a fekete életek is számítanak? – példátlan erőszakhullám sújtja Amerikát
Chicagótól New Yorkig és Los Angelesig felrobbantak az utcák: újabb erőszak- és gyilkossághullám sújtja az Egyesült Államok nagyvárosait, különösen a feketék által lakott szegénynegyedeket – miközben több demokrata politikus is a rendvédelmi szervek ellen hergel, addig csecsemők és kisgyerekek is golyó általi halált halnak az utcákon.
Hányadikos volt, mi volt a hobbija, milyen mindennapos, banális kis tevékenység közben kapta szívbe-fejbe-oldalba a golyózápor, mit sírt a mikrofonba az apja és tweetelt-e róla a polgármester – ilyen információk után kutat ma minden valamirevaló amerikai újságíró, ugyanis az elmúlt pár hétvége különösen véresen telt a rendőrség feloszlatásáért könyörgő tengerentúli metropoliszunkban. Kékfény-körképünk az Egyesült Államokból!
Július 4-én a független USA születését, a Nagy-Britannia gyarmati kötelékéből való kiszabadulást ünneplik az amerikaiak – már persze az a részük, akinek nem „lopott föld” és „b*sszátok meg a július negyedikéteket” szlogenekben úszik a szűnni nem akaró karantén unalmában pörgetett instasztorijuk.
Egy harmadik részük pedig padkákra félreállva, kocsikból tüzet nyitva vesz bosszút az őt múlt héten megtámadó bandán csillogó nagyvárosok sűrűn lakott központjaiban, járulékos veszteségként elkönyvelve közben néhány gyanútlan kislány lépét és pár kisfiú homlokát.
Ilyen a nagyvárosi élet most Amerikában: csak a függetlenség napi hétvégén 87 emberre nyitottak tüzet Chicago belvárosi kerületeiben, közülük 17-en haltak bele sérüléseikbe – az előző hétvégét 65 lőtt sebbel, 18 halállal zárták, az apák napi hétvégén 104 támadás és 15 halál volt a mérleg, az áldozatok harmada kiskorú volt. New Yorkban a múlt hétvége 64 lövöldözésben 10 halált hozott. A gyilkosságok száma a szerencsésebbnek mondható Philadelphiában 24 százalékot vert rá a tavalyi év ugyanezen időszakának számaira, New Yorkban 23 százalékot, Chicagóban 45, a Wisconsin állambeli Milwaukeeban 95 százalékkal emelkedett (tehát gyakorlatilag megduplázódott) a gyilkosságok száma. Los Angeles-ben pedig nem kevesebb, mint 250 százalékkal több embernek jutott eszébe ölni, mint tavaly ilyenkor.
Chicagóban a legmegdöbbentőbb az „esetek” földrajzi koncentrációja: a hétéves, utcán játszó, nagyanyja háza előtt agyonlőtt Natalia Wallace South Austin városrészben lelte halálát, egy 14 éves kisfiú, Vernado Jones Englewoodban, egy tűzijátékozó embercsoport North Lawndale-ben, két ember saját lakásajtajukon keresztülhatoló golyók által West Rogers Parkban, mások Little Village-ben estek a lövöldözések áldozatául.
Az összes gyászhírben szerepelt, hogy hányezredik block, azaz magasépítésű háztömb előtt hunyt el az adott áldozat – azaz az összes lövöldözés Chicagónak a Michigan-tó öblére nyíló, széltében keskeny, hosszában terjedelmes, szociális bérlakástömbök (housing projects) által dominált és szinte kizárólag feketék lakta belvárosában történt, abban a belvárosban, amelyre Donald Trump 2016-os elnökjelölti kampányában azt találta mondani, hogy „olyan, mint a pokolban élni”, végképp magára haragítva a helyi feketék önérzetére oly érzékeny amerikai sajtót.
Csakhogy Natalia Wallace, Vernado Jones, a tűzijátékozók és a West Rogers Park-i halottak is mind feketék voltak – és csak feltételezni tudjuk, hogy ha élnének még, talán maguk sem illetnék más szavakkal az otthonukat jelentő belvárost.
„Ne lődd a játszó gyerekeket” – felirat Chicago-alsón (via Reddit)
Chicagót Lori Lightfoot személyében fekete demokrata polgármester vezeti, de fekete a rendőrséget vezető szuperintendens, David Brown is. Utóbbi szájából ezért különösen is pikánsan hangzanak a tragikus hétvége után elmondott szavai: Brown úgy fogalmazott, „csak abban reménykedem, hogy az elmúlt három hétvége itteni tragédiái asztalhoz ültetnek majd minket, hogy újragondolhassuk a megfigyelőrendszerünket, és megkeressük annak a módját, hogy az erőszakos tetteseket tovább tarthassuk börtönben”.
(...)
Donald Trump elnök szintén a Twitteren úgy fogalmazott, „Chicago és New York bűnözési számai durván felmentek”, és világossá tette, „a szövetségi kormány kész, hajlandó és képes segíteni, ha kérik”.
Eddig azonban úgy tűnik, a szóban forgó városokat vezető demokraták nem kérik az elnök segítségét.
Lightfoot polgármester szavai rímelnek a Black Lives Matter tüntetőinek követeléseire, akik masszív szociálpolitikai befektetéseket szeretnének látni a feketék lakta környékeken. Bill de Blasio New York-i polgármester és Andrew Cuomo, New York állam kormányzója a rendőrség költségvetésének durva visszavágásáról és a bíróságok jogköreinek megkurtításáról döntöttek (New York államban ma már például fegyveres garázdasággal, gondatlanságból vagy gépjárművel elkövetett emberöléssel, másodrendű emberöléssel, illetve gyermek szexuális kényszerítésével vádolt „nem erőszakos” vádlottaknál csak igen különleges esetekben szabad előzetes letartóztatást elrendelni).
Beto O’Rourke volt demokrata képviselő, 2019-es demokrata elnökjelölti aspiráns a republikánusok „halálkultusz-mentalitásával” magyarázta a véres lövöldözéseket. Laura Ingraham, a Republikánus Párthoz közel álló Fox News tévécsatorna műsorvezetője úgy látja, „a legtöbb demokrata kezét-lábát törve emlegeti, hogy mennyire fontosak neki a feketék. De hétvégéről hétvégére sorjáznak az afroamerikaiak elleni szörnyű gyilkosságok Chicagóban, és egy mukk nem sok, annyit sem hallani tőlük, nem követelik, hogy legyen jobb a vezetőség, hogy oldódjanak meg az ügyek, hogy emeljenek gyilkosság miatt vádakat. Általában nem látogatnak családtagokat sem. Hogy miért? Mert ezekben az esetekben nincs politikai haszon.”
(...)
Csak egy olyan csoport van, akinek alig hallatszik a hangja a feketék által elkövetett és zömmel fekete életeket követelő gyilkosságok kapcsán – ez pedig a minden fekete élet értékét hangsúlyozó Black Lives Matter mozgalom. Az új amerikai antirasszizmus főideológusa, a 37 éves Ibram X. Kendi történészprofesszor, milliónyi BLM-berkeken belül s kívül keringő Instagram-idézet, antirasszista életstílus-tanácsadó könyvek és hasonló gyerekkönyvek szerzője a véres július 4-én a Wall Street Journal által megjelentetett portréját, valamint számtalan könyvének egyikét promózta Twitterén, a durva erőszakhullámmal kapcsolatban pedig nem találni tőle nyilatkozatot.
Így tehát egyelőre tisztázatlan, számítanak-e, és ha igen, milyen helyiértéken kezelendők a feketék által tucatszám kioltott belvárosi fekete életek.
