Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Szabadkőművesek Nagyváradon

 

AGYRÉM, AMI FOLYIK, MÉG EGY OLYAN EMBER SZÁMÁRA IS, AKI ISMERI A ROMÁNIAI VISZONYOKAT

 

Három éve, hogy befejeztem a Szent László és Nagyvárad régi képeslapokon című könyvemet. Elismerem, a címe kissé anakronisztikus­ra sikeredett, de hát időutazásról van szó, ahol a magyar múlt kézzelfogható, igazmondó emlékei, a képes levelezőlapok fogják a kezünket és vezetnek végig bennünket a látszólagos békeidőkig.

 

Kötetem szerkesztésekor azokra a helyszínekre fókuszáltam, amelyek valamilyen kapcsolatban álltak a lovagkirállyal. Főtér, gimnázium, menedékház, kápolna és híd is viselte a városalapító Árpád-kori uralkodó nevét, mindemellett ott van a királyt ábrázoló csodás bronzszobor, amit Trianon után el kellett menekíteni a városközpontból a római katolikus püspöki palota vasráccsal védett távoli kertjébe. De mindezen túl számos más emlékbe is bele lehet botlani még Váradon, ami országgyarapító királyunkhoz kötődik.

 

Ahogy így visszaemlékezem, egyvalamiről viszont nagyon furcsa volt írni: a kakukktojásról, a László király szabadkőműves-páholyról, s annak kriptára emlékeztető épületéről. Arról a már megjelenésében is távolságtartó, timpanonos páholyházról a temető felé vezető úton, amely homlokzatán még ablakok sem voltak. Ez volt az az épület, amiről nem meséltek történeteket a nagyszülők az unokáknak, és nem is állt meg előtte gyönyörködni senki. Nem azért, mert nem ismertük, hanem azért, mert nem értettük, hogy a helye miért nincs – mondjuk sóval – behintve.

 

A belső ellenség fellegváráról beszélek, ahol a város túl régóta regnáló román polgármestere, Ilie Bolojan augusztus végére megnyithatja Románia első szabadkőműves-múzeumát. Ha pedig ez a projekt valóban megvalósul – és erre minden esély megvan –, úgy érdemes továbbgondolni az alábecsült román szálat a szabadkőműves-vitában. Hogy ez a városi elöljáró tisztában van a szabadkőművesség mibenlétével, azt korábbi nyilatkozatai mellett az is bizonyítja, hogy a felújításra mintegy 380 millió forintnyi EU-s pénzt kapott. Az unió se lehet annyira tökkelütött, hogy ne tudná, kiknek a felmagasztalására költi a pénzét. Bolojan álma pedig nyilvánvaló tisztelgés azok előtt, akik aknamunkájukkal hozzájárultak a trianoni tragédiához is. Egy nevét nem vállaló nagyváradi történész szerint a nagyjából három éve jött felújítási ötlet mögött a romániai páholyok nagy száma és aktivitása is közrejátszhatott. Lehet benne valami.

Mint ismert, Szakács Árpád is a romániai szabadkőművesek egy olyan vezető tagját idézte a vita kirobbanásakor, aki nemrég „jött ki a fényre”, és kijelentette, hogy Trianon okozója voltaképpen egy szabadkőműves-összeesküvés volt. Erre a hírre idehaza úgy ugrottak neki elhitelteleníteni az amúgy állatorvos végzettségű román főmestert – és persze magát Szakácsot –, mintha minden szabadkőművesnek nagydoktorija kellene hogy legyen történelemből, ha a múltról merészel beszélni. Kész agyrém még egy olyan ember számára is, mint én, aki testközelből ismeri az abszurd romániai viszonyokat.

 

De ezek a burokban élő magyarországi történész-tótumfaktumok érezhetően azt is láttatni szeretnék, hogy ez a titkos világszervezet csupa olyan, bohókás tagot tud ma is a tagjai között, akik pusztán römizni járnak össze, vannak furcsa jelvényeik és néha beöltöznek, mint farsangkor. Az utókorra maradt, precízen vezetett jegyzőkönyveikkel pedig jobb, ha inkább tüzet rakunk, pláne idehaza.

 

Még hogy nincs itt semmi látnivaló?! Nehogy azt gondolják, hogy csak Raffay Ernő, a téma legjelesebb magyar kutatója volt az, aki vette a fáradtságot, és feltárta a hazai szabadkőművesek azon mesterkedéseit, amelyek hozzájárultak országunk megcsonkításához. Ott van a nagyváradi történészek doyenje, Kupán Árpád, aki 2004-ben, a Nagyváradi Ady Társaság gondozásában megjelent Szabadkőművesek Nagyváradon című könyvében bizony ugyancsak leírja, hogy a századforduló Váradjának, a magyar vidék egyik legpezsgőbb városának számos befolyásos alakja a László király páholy tagja volt. Gondoljunk csak az 1899-ben főmesterré választott sztárügyvédre, Várady Zsigmondra, a Társadalomtudományi Társaság váradi fiókjának jeles tagjára, a radikális vonal képviselőjére, vagy a Holnap költőjére, Dutka Ákosra, illetve a befolyásos lapkiadóra, Laszky Árminra, valamint Bordé Ferenc alpolgármesterre és főjegyzőre. Nem tűnnek ágrólszakadt komédiásoknak.

 

Kupán úttörőnek számító könyvében külön fejezet foglalkozik a páholytagok gazdasági és kulturális életben betöltött vezető szerepével is. Hogy őt idézzem, és a hazai történészcéh kedvéért azért sem csak Raffayt, aki amúgy másfél száz oldalt szentelt pusztán a László király páholynak Harcoló szabadkőművesség című művében: „A nagyváradi szabadkőművesek nemcsak az országos jelentőségű kérdésekben foglaltak el radikális, harcias álláspontot, de ugyanígy viszonyultak a helyi kérdésekhez is. A páholyon kívül a város rendkívül élénk társadalmi életében minden lehető módon kivették részüket, politikai pártokban, törvényhatósági bizottságokban, egyesületekben, sajtóban, iskolákban, szószéken egyaránt.” Tehát meglehetősen komolyan vették magukat a páholyházon kívül és belül is az „ártalmatlan vakolók”.

 

(...)

 

Ott voltak az élbolyban a váradiak, és ők voltak a felforgatás királyai. Ezt mutatja, hogy 1902-ben Genfben, ahol a nemzetközi szabadkőművesség összefogásáról tárgyaltak, a László király páholy nagymestere, Várady Zsigmond olyan radikális – mai szemmel ultraliberális, és sok tekintetben BLM-szagú – hangot ütött meg, hogy a svájci Alpina nagypáholy felszólította őt az „agitáció” abbahagyására.

 

(...)

 

Most, Trianon 100. évfordulóján a hazánkat szétverő szabadkőműveseknek állít emléket a nagyváradi román polgármester. Ilie Bolojan Magyarország szeme előtt koronázza meg több éve érlelődő magyarellenes művét, ami egy ősi váradi magyar temető felszámolásával kezdődött közel tíz évvel ezelőtt, s ami számos olyan román történelmi alak kultuszának a meghonosításával folytatódott, aki kulcsszerepet játszott Magyarország megcsonkításában. Az új Gheorg­he Funar városában ugyanis már vadonatúj szobra van Mária román királynőnek, Ferdinánd román királynak, Iuliu Maniunak és különösen arcátlan módon még a trianoni határt megrajzoló térképésznek, Emmanuel de Martonnenak is. Az is látványos tette volt Bolojannak, hogy Szent László szobra közel tízezer támogató aláírás ellenére sem kerülhetett vissza az őt megillető helyre, a magyar időkben az uralkodóról elnevezett főtérre.

 

(...)

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu