Migráció másként
(...) Egy évtizeddel ezelőtt tragikusan komoly kérdéssé vált a közép-európai népességfogyás, aminek egyik lényeges oka az elvándorlásban keresendő. Súlyos gond a születések számának csökkenése is, és negatív hatásai alól a nyugati világ sem tudja kivonni magát.
Éppen ezért az „elfogyni” készülő nyugat-európai társadalmak gondoltak egy nagyot, és elkezdték becsábítani a sokkal virulensebb, vagyis hat-nyolc gyermekes, messzi földről érkező családokat. No nem európai országokból, hanem Fekete-Afrika és a Közel-Kelet volt a merítési célpontjuk. 2015-ben látványosan meg is indult a menet, melyről már az elején kiderült, hogy melléfogtak a kezdeményezők, hisz nem bevándorlás, még csak nem is migráció, hanem invázió lett a folyamat vége. Olyan nem kívánt jelenség, melynek keretében a honfoglalók figyelmen kívül hagytak mindent, ami a befogadó ország identitását jelenti. Létrehozták, illetve magukkal hozták saját kultúrájukat, miközben az iszlám nevében elutasítják más vallások létjogosultságát. Köreikben bevezették a saría törvényeit, ezzel felül is írták a befogadó ország római jogra épülő törvénykezését. Mindezeken túl arrogáns erőszakossággal élik fel a nyugati világ pénzügyi tartalékait. Nagy-Britanniában például a hivatalos statisztika szerint a muszlim nők több mint 70 százaléka, a muszlim férfiak több mint 60 százaléka nem vállal munkát, hanem segélyből él, ebből tartja el hat-nyolc gyermekét, amit persze megkönnyít, hogy ingyenlakásban lakhatnak. Semmivel nem jobb a helyzet az Afrikából érkezett nem muszlimok esetében sem.
Megjegyzendő, hogy a volt európai szocialista országokból bevándorlóktól szigorúan elvárt dolog, hogy a letelepedés feltételeként munkát vállaljanak. Ennek hiányában megvonták és megvonják tartózkodási engedélyüket. Szóval van, akinek abszolút, és van, akinek csak relatív a szabadság a nyugati világban. Hogy mégsem ürült ki Kelet-Közép-Európa, ideértve Magyarországot és a Székelyföldet, annak hátterében az áll, hogy egyre többen emigrálnak – nagyobb számban németek és hollandok – saját hazájukból Nagy-Magyarország területére, népesítenek be már-már lakatlanná váló falvakat Vas megyétől Nógrád megyén keresztül a Közép-Alföld csöndes vidékéig. Teszik ezt nyugalmat remélve, függetlenül attól, hogy korábbi hazájuk politikusai és médiumai naponta bombázták az agyukat a Magyarországon tapasztalható diktatúra víziójával, a jogállamiság hiányával.
Megelégedve tapasztalják, hogy a tények egyáltalán nem találkoznak a nyugati hivatalos propaganda rögeszméjével. Még a többségében cigányok lakta falvakról is mint a béke és a nyugalom szigetéről számolnak be az otthon maradt, de elvándorlással kacérkodó barátaiknak. Fontos aláhúzni, attól, hogy egy település főként cigányok által lakott, nem jelenti azt, hogy élhetetlen, hisz egyre több cigány közösség érzi úgy, hogy a munka és nem a segélyekből származó adomány jelent jobb életet, több lehetőséget családjuknak.
(...)
