Az „együttérzés” kudarca: a San Francisco-i hajléktalanválság
San Franciscóban 18 ezer hajléktalan él, a felük máshonnan érkezett a városba. Az önkormányzat számos szolgáltatást biztosít a számukra, cserébe viszont semmit nem vár el, még a drogkereskedelmet sem üldözi igazán. Az együttérzés politikája azonban a gyakorlatban nem a hajléktalanok problémájának megoldásához, hanem az eszkalációjához vezetett. San Francisco és Kaifornia vezetése régóta masszívan baloldali. Összefoglalónk.
Tizennyolcezer hajléktalan ember él a progresszió kaliforniai fővárosa, San Francisco utcáin, s közülük négyezer mentális problémákkal és kábítószerfüggéssel is küzd – derül ki a City Journal New York-i urbanisztikai folyóirat munkatársa által készített, augusztusban bemutatott dokumentumfilmből, a Chaos by the Bayből. Az önkormányzat évente egymilliárd dollárt költ a hajléktalanság problémájára, az mégsem csökken, hanem nő a Golden Gate-híd és a híres, dombról a tenger felé csilingelő villamos városában, pedig San Francisco a világ egyik leggazdagabb városa, a Forbes 2019-es listája szerint például az itt élő mililárdosokat tekintve a hetedik a világon.
Mi lehet a háttérben?
A hajléktalanok 57 százaléka San Franciscón belül a központi részen fekvő Tenderloin negyedben él, az általuk elfoglalt terület ugyanakkor egyre nő. Nem pusztán csak arról van szó, hogy egyre több ember él az utcán, akár sátortáborokat is alkotva, hanem bűnbandák is tevékenykednek a városban, az utcákon pedig nyíltan folyik a drogkereskedelem. Az utcák tele vannak emberi ürülékkel.
Phil Matier, a San Francisco Chronicle munkatársa szerint mindez a város előző évtizedekben folytatott politikájának nem kívánt következménye. Elsődlegesen is annak, hogy dekriminalizálták a drogbirtoklást. Aztán a rengeteg hajléktalanoknak szánt szálláshely ellenére nincs elég hely a mentálisan beteg emberek számára, de emellett meg a budapestihez hasonló vita övezi a kérdést, egyes érdekszervezetek szerint ugyanis emberi jog az utcán élni és hajléktalannak lenni.
Erica Sandberg írónő szerint, aki 32 éve él a városban, a helyzet nagyon gyorsan romlik. Többek közt azért, mert egyre több hajléktalan érkezik ide a városon, de akár Kalifornián is kívülről, az Egyesült Államok más városaiból. Jelenleg a 18 ezer hajléktalan fele nem San Francisco-i. A Chronicle szerint évente 450-en jönnek a városba, ugyanis itt sokkal jobb hajléktalannak lenni, mint máshol. A filmben egy hajléktalan elmondja, hogy ő Minnesotából érkezett – azaz majdnem 2500 kilométerről. Egyes becslések szerint az itteni hajléktalanok 85 százaléka drogfüggő, a visszafogottabb kutatások több mint 40 százalékról beszélnek.
Chesa Boudin kerületi főügyész politikájának köszönhetően a város kiengedte börtönlakóinak felét, legalizálta a sátorban való lakást, a kábítószerfogyasztást, a prostitúciót és a köztereken való ürítést. Mindez nagyon emberbarátian hangzik, de az eredménye káosz lett, a Tenderloin-negyedben pedig megháromszorozódott a hajléktalanok száma – derül ki a kisfilmből. Ennek következtében a bűnözés is nagyot nőtt. Sandberg úgy látja: ha az egész pénzkérdés volna, akkor már rég megoldódott volna az ügy, ugyanis rengeteg dollárt öltek bele; ám nem a pénz hiányzik, hanem a San Francisco-i hajléktalanpolitika a téves.
A San Francisco-i hajléktalan-problméval foglalkozó riportfilmek elszaporodtak az utóbbi időben. Készített ilyet többek közt a Fox News és az NBC is. Nem hiába.
„San Francisco három évtizede végzi azt a kísérletet a való életben, hogy mi történik, ha egy társadalom felhagy a burzsoá viselkedési normák kikényszerítésével” – írta a City Journal 2019 augusztusi számában a kérdésről szóló tanulmányában Heather Mac Donald, a New York-i Manhattan Institute kriminológusa, aki számos hajléktalannak és drogdílerrel is beszélgetett a kaliforniai város utcáin. A San Francisco-i hajléktalanpolitika jelszava az együttérzés volt, ám az együttérzés nevében végzett politika épp az ellenkezőjét eredményezte a szándékoltnak, még úgy is, hogy egyre több pénzt öltek bele. Eme alapelvek szerint pedig a hajléktalanság sosem önkéntes, alapvetően lakáspolitikai probléma, és a közpénzek rossz elköltésének következménye. Azonban ha az ember az utcán a hajléktalanokkal beszélget, és megvizsgálja az egész kérdéskört, kiderül, hogy mindez nem igaz.
A város 4,5 millió fecskendőt oszt ki évente, melynek csak 60 százalékát tudják begyűjteni, a többit valószínűleg újrahasznosítják a függők. A szociális munkások C-vitamint is osztogatnak, illetve tanácsokkal látják el az érintetteket arra vonatkozóan, hogyan is kell belőniük magukat. A közterekre fecskendőgyűjtőket helyeztek ki. Mindez elvileg a tisztább és higiénikusabb droghasználatot segíti, ám ezzel együtt azt az üzenetet is közvetíti, hogy a drogozás tök normális dolog, ráadásul könnyedén elérhető, és nem is kap érte ki senki. Így aztán érkeznek a drogosok, illetve azok is drogfogyasztók lesznek, akik amúgy nem lennének azok. A város amúgy a koronavírus-járvány alatti karantén idején ingyen drogot és alkoholt adott az gyik, hajléktalanokat elszállásoló intézményének.
A drogkereskedelem nyíltan folyik az utcákon, a kereskedők főleg hondurasiak a kilencvenes évek óta, és jelentős részük illegális bevándorló. Magyarán egyszerűen ki lehetne utasítani őket az országból, de San Franciscó úgynevezett védett város (santuary city), ami nem hajlandó kiutasítani az illegális bevándorlókat, sokszor még akkor sem, ha bűncselekményen kapják őket (a védett városok hazug politikájáról itt olvashatnak). Ha a szövetségi hatóságok próbálkoznak illegálisok begyűjtésével, azt pedig megpróbálják megakadályozni, legalábbis a helyi hatóságok nem működnek együtt. A droggal kapcsolatos bűncselekmények jelentős részét 2014-ben pusztán szabályszegéssé minősítették át, így a rendőrség nem tudja hatékonyan végezni a munkáját, mivel a büntetés, amivel fenyegetni lehet a dílereket, nevetséges.
A város hajléktalanjainak 39 százaléka teljesen bizonyosan mentális betegséggel is küzd, de ez a szám valószínűleg magasabb. Nagyrészük úgyszintén drogfüggő. Ez növeli az erőszakos bűncselekmények és az utcai kötekedés arányát, de ha hajléktalan kötekedik, azt San Franciscóban nem veszik komolyan. Wallace Lee, aki egy, a hajléktalanság ellen küzdő városi civil mozgalom tagja, azt nyilatkozta a City Journalnak, hogy a városban mindenkinek van egy barátja, akibe már kötött bele hajléktalan. Ha azonban ezeket az ügyeket felhozzák, azt a választ kapják, hogy „kriminalizálják a hajléktalanokat”.
Pedig nem pusztán beszólogatásokról van szó. 2015 októberében három hajléktalan punk kirabolt és megölt egy 23 éves kanadai nőt, majd pár nappal később megölt egy 67 éves hölgyet és elvitte az autóját. Mind a hárman be voltak drogozva. 2019 augusztusában egy 25 éves, bedrogozott hajléktalan megtámadott egy nőt az Embarcadero turistanegyedben, azt követelve, hogy engedje be egy társasházba, hogy megölhesse a „robotot” – azaz a portásnőt. A tárgyaláson a bíró elutasította az előzetes letartóztatás ötletét. A városi törvényhozóknak arra viszont van ideje, hogy politikailag korrekt szavak használatát követeljék meg a „bűnöző” („felon”) és „támadó” („offender”) helyett – mint „visszatérő lakosok” (returning residents”), illetve „igazságüggyel találkozó”(„justice-involved”). A város utcai bűnözést toleráló politikájától elsősorban az idős szegények szenvednek.
A város szociális munkásai naponta osztanak ételt, a sátortáborokban napi hat tonna szemét keletkezik, a hajléktalanok a kávézók és más üzletek előtt várakoznak, hogy kapjanak ételt, s ha nem kapnak, lopnak, amiért nem jár semmiféle megtorlás. Pedig a város jól tartja őket, az általuk eldobált, félig megevett vagy épp bontatlan amerikai átlagkaják látványa mindennapos az utcán.
A San Francisco-i hajléktalanok nagyon mások, mint a budapestiek. Sokuknak van például okostelefonja, melynek segítségével üzletelnek, és lopják a wifit, ha épp valahol nincs „free wifi”.
Ami miatt a városba rengeteg hajléktalan érkezik, az itteniek pedig semmilyen erőfeszítést nem tesznek, hogy kikerüljenek ebből a helyzetből, az az, hogy a város egyrészt tolerálja a viselkedésüket, legyen szó a droghasználatról vagy a bűnözésről, másrészt szolgáltatásokat nyújt nekik – mint a kaja, a wifi, a fecskendők. Ez a kombó ugyanis mágnesként hat – figyelmeztet Heather Mac Donald.
„Ha hajléktalan vagy, gyere San Franciscóba” – mondta Mac Donaldnek Jeff, egy drogfüggő hajléktalan. Hozzátette, hogy még zuhanyozni is lehet, meg szállások is vannak.
(...)
