Leszbosz-szindróma
Szerdára virradóra tűz ütött ki a leszboszi Moria menekülttáborban. Nem véletlen baleset volt, hiszen a tábor különböző pontjain egyszerre csaptak fel a lángok
Az ilyet szándékos gyújtogatásnak szokták nevezni. A tűzoltókat akadályozták a tűzoltásban, és a túlzsúfolt, tűzvédelmi előírásoknak egyáltalán nem megfelelő tábor rövid idő alatt porrá égett. A tábor tizenháromezer ideiglenes lakosa a közeli hegyekbe menekült. Halálos áldozatokról nem tudni, a tűzben nem vesztette életét senki, és menekülés közben sem tapostak senkit halálra. A moriai gyújtogatás jól elő volt készítve.
(...)
A politikai civil nyomásgyakorlás már a görög határozat előtt két nappal elkezdődött, amikor a tengeri mentést végző civil szervezetek szövetsége berlini akcióba kezdett. A Reichstag (pardon, Bundestag) előtti hatalmas térre szép, fehér műanyag székeket, összesen tizenháromezer darabot helyeztek el, hogy a Moria-tábor összes lakóját jelképesen hellyel kínálják a német fővárosban. Valószínűleg ezek a civil szervezetek segítettek a gyújtogatásban is, és német precizitással ők készítették elő a menekülési útvonalat.
Még szerdán, a tűzvészt követő délután több német városban összehangolt spontán tüntetéseket szerveztek a fedél nélkül maradt leszboszi menekültek megsegítése érdekében. Göttingenben például százak vonultak az utcára, szerintük pont kétszer annyian, amennyiről a rendőrség beszámolt. „Amit az Európai Unió a görög szigeteken művel, az strukturális rasszizmus, egy tervezett, szándékos, emberellenes politika”- mondta a polgári társadalom lebontásán munkálkodó Bázisdemokrata Balosok szónoka.
Az ifjú tüntetők – jobbára egyetemi polgárok – követelték, hogy Göttingen haladéktalanul adjon helyet a menekülteknek. Az egyetem, a világ számos felsőoktatási intézményéhez hasonlóan, már egy ideje a progresszív (balos, zöld, liberális) gondolkodásúak gyűjtőhelye. Ha valaki véletlenségből nem osztja ezeket a nézeteket, vagy gyorsan asszimilálódik, vagy magára marad, azaz kirekesztődik ebből az értelmiségképző világból.
A város szocialista főpolgármestere sebtiben összehordott politikai beszéddel reagált: „Az Európai Unió humanitárius alapokra épült szolidáris értékközösség. Mikorra veszik ott észre végre, hogy ezek az emberek a segítségünkre szorulnak?” És kilenc másik német nagyváros főpolgármesterével együtt aláírta, vállalta, hogy a humanitárius katasztrófa elkerülése érdekében befogadja a leszboszi menekülteket.
A média feladata ilyenkor az érzékenyítés. A közszolgálati stábja járványveszély ide vagy oda, azonnal a helyszínre utazott, egészen pontosan elkísérte a Zöldek egyik főpolitikusát, Göring-Eckardtot a humanitárius vizitre. Mutatták a gyerekeket, a fedél nélkül maradt szerencsétlen menekülteket, bejátszották a 2015-ös érzékenyítő felvételt is a vízbe fulladt kisfiúról. (Azóta már kiderült, hogy a tragikus történet szintén érzékenyítő céllal megrendezett volt, pedig annak idején a kisfiú „életben maradt nagynénjét” körbeutaztatták a sztorival a világban.)
(...)
Közben, amíg aggódunk a menekültek tragikus sorsa miatt, elfeledkezünk az európai őslakosokról. Mikor hallunk már végre egy érzékenyítő riportot például a német sajtóban arról, hogyan szenved a migrációs nyomástól a túlterhelt, hajdan volt szép sziget, Leszbosz görög lakossága? Hogyan szenvednek a naponta különböző fondorlattal kikötő NGO-hajók emberrakományától a lampedusai, szicíliai olaszok? A bosnyák, szerb határvárosok túlterheltségét nem is emlegetve, hiszen ők kívül esnek az európai értékközösségen.
(A szerző történész)
