Az új zöld toposz: klímagyilkos gyermekek
Nehéz helyzetben vannak ma azok a fiatalok, akik családalapításon és gyermekvállaláson törik a fejüket. Generációjuk egy része már teljesen a globalista ideológiák fogságába került, de a megfelelő családi háttérrel rendelkező párok is nap mint nap találkoznak ezeknek az ideológiáknak a szorításával, vagy önmagukat „felvilágosultnak” gondoló kortársaik rosszallásával. E folyamat részeként sokkoló plakátok jelentek meg Németország és Észak-Amerika nagyvárosainak forgalmas pontjain.
„The most loving gift you can give your first child is to not have another.”
„A legnagyobb szeretetajándék, amit az első gyermekednek adhatsz, az az,
hogy nem lesz második.”
(OnePlanetOneChild.org) Zukunft oder Klímakiller? (Ströer)
„Jövő vagy klímagyilkos?”
Ezt hirdetik a vancouveri és a berlini plakátok, de nekünk sem kell messze mennünk a zöld agymenésekért.
Talán még emlékszünk az amúgy családos Winkler Róbert autótesztelésnek álcázott család- és magyarellenes kirohanására a közelmúltból. A nem felejtő embertársainkban bizonyára megmaradtak ezek az „erkölcsi környezetszennyező” kijelentések:
„Hadd kezdjem az aggályaimmal. Az elvi kifogásaimmal a hétüléses autók 2,5 millió forintos szerzési támogatásával kapcsolatban. Mert bajom van vele. Egy gyerek is telekakkant másfél tonna pelenkát, mire szobatiszta lesz, három gyerek meg négyet-öt tonnányit. Ha hinni lehet a szakértőknek, 50-100 ezer család veszi igénybe a hétüléses kedvezményt, akkor az mondjuk 75 ezer család szorozva három gyerekkel, az 225 ezer tonna veszélyes hulladék, nagyon szűken számolva. Mert a kakis pelenka bizony veszélyes hulladék, bele egyenest a kommunális szemétbe. Aztán a 225 ezer gyerek nagyon sok szívószállal szürcsöl fel nagyon sok mekis shake-et, és rengeteg ruhát hord, hiszen a harmadik világ csak úgy fossa magából az olcsó gyerekruhát. Ami csak nálunk olcsó, mert globális szinten kemény árat fizetünk érte.”
„Szóval szaporodás-betöltés megvolt, mission accomplished, most már az van hátra, hogy az ismert diáktüntetővel szólva lépjünk egyet hátra, és basszuk arcon magunkat. Kevesebben kéne lenni. Hogy miért támogatja pártunk és kormányunk mégis a szaporodást, arra két tippem van. Az egyik, hogy az elöregedő társadalomban nagy para, ki teremti majd elő a mi nyugdíjunkat. A másik, hogy ezek a nemzethalál-víziók még mindig nagyon népszerűek. Simán el tudom képzelni, hogy Rogán Tóni kikutatta: a magyar attól parázik, hogy elfogyunk, a határainkon belül kialakult demográfiai vákuum pedig beszippant majd egy csomó négert. A három gyerek akkor is – lássuk be – egy hobbi. És ahogy én sem várok tapsot, meg állami támogatást, amiért a hobbim a nagy köbcentis V2-esen történő minél több gurulás, a három gyereket is meg kéne hagyni hobbinak.”
A kanadai plakáton szimplán egy édes tekintetű fekete gyermek látható a felirat mellett, a német változaton egy kifejezéstelen tekintetű anya szoptat csecsemőt. Mellette egy kisgyermek elveszettnek tűnik a padlón. A járókelőknek a feliratok adják az igazi gyomrost. Ahogy azonban a magyar autós műsorvezető Dacia családi autójának értékelése kiütötte a biztosítékot a közbeszédben, úgy ezek a plakátok is ugyanezt teszik más országokban.
Egy berlini szakszervezeti vezető, Bernd Pfeiffer miután lefényképezte a plakátot (amely valószínűleg más nagyvárosokban is megtalálható), azonnal feltette a kérdést a kölni Ströer kültéri reklámcégnek, amely a plakátokat értékesíti, hogy ki az ügyfele. Az ARTE német-francia kulturális műsorszolgáltató a plakátokat felhasználva próbálja bevonzani a nézőket egy hetente ötször sugárzott riportmagazinjába. A poszter ötlete még egy 2019-es epizódra vezethető vissza, amely a brit „BirthStrike” tiltakozó mozgalomról szólt – azokról a nőkről, akiknek nincs gyermekük a klímaváltozástól való félelem miatt.
Baloldali babaellenes propaganda
Az, hogy a gyerekek „klímagyilkosok”, egy új baloldali elmélet. Egy tanulmány szerint már nemcsak az autókat és gyárakat tekintik klímagyilkosoknak, hanem őket is. A kutatóknak egészen provokatív javaslataik vannak. A 2017-ben svéd és kanadai kutatók által összeállított anyag azt ajánlja, hogy Európában, Amerikában és Ausztráliában egy gyermekkel kevesebb legyen.
Kimberly A. Nicholas és Seth Wynes kutatók azzal érvelnek, hogy semmi sem befolyásolja annyira az éghajlatváltozást, mint a világ túlnépesedése. A svéd és kanadai tudósok további javaslatokat határoztak meg a klímavédelemről, és kiszámították, hogy mennyi üvegházhatást okozó szén-dioxidot lehetne megtakarítani a megfelelő intézkedések révén:
Ha kevesebbet gyereket vállal, évente 58,6 tonna CO2-t takarít meg fejenként.
Az autók nélküli élet évente 2,4 tonna CO2-t takarít meg fejenként.
Eggyel kevesebb transzatlanti járat 1,6 tonna CO2-t takarít meg évente.
A vegetáriánus étrend fejenként 0,82 tonna CO2-t takarít meg évente.
A tanulmány még a német zöldeket is megosztja, mert néhány képviselőjük szerint a gyermekvállalás magánügy, és ilyen propaganda mellé egyetlen politikai szervezetnek sem szabad beállni, míg mások progresszívabb hozzáállást várnak a pártcsalád tagjaitól. A zöldek forradalmibb közösségei kemény fellépést várnak az EU-tól a húsmentes étrend bevezetése érdekében is. Kiszámították, hogy a vegetáriánus étrend hatékonyabb, mint más klímavédelmi kampányok. A húsmentes étrend állítólag négyszer több CO2 kibocsátást akadályoz meg, mint a következetes újrahasznosítás, és nyolcszor többet, mint az új izzók használata. Más kutatók kemény kritikákkal illették az elképzeléseket. Reinhold Leinfelder geobiológus szerint a túlnépesedés kiemelése az éghajlatváltozás fő okaként csupán egy ügyesen legyártott alibi annak érdekében, hogy ne törődjenek más okokkal.
2019-ben egy német középiskolai tanár, Verena Brunschweiger német tévékben népszerűsítse könyvét, amelyben a klímatudatos gyermek nélküli életre szólít fel. A Funk nyilvános online ifjúsági csatorna ebben az évben támogatta a fiatal nők sterilizálását. Az ARTE-poszterekkel most a globális média egy újabb fogamzásgátlót próbál beadni a fiataloknak. Reménykednek abban, hogy az ingadozók közül, aki meglátja ezeket a képeket, már nem akarja, hogy gyermeke és családja legyen.
A kanadai óriásplakátot egy amerikai székhelyű One Planet One Child nevű csoport fizette, amelynek székhelye a minnesotai St. Paul-ban található. A közbeszédben máris éles vitát váltott ki a groteszk mondanivaló. Sokan nem értik, hogy egy értékes gyermeki életet, az abban rejlő reményt és lehetőségeket hogy lehet egy nevezőre hozni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásával. Mások amiatt értetlenkednek, hogy miért éppen Kanadában próbálkozik egy amerikai gyűlöletkeltő csoport. Több szervezet is feltette a kérdést, hogy hogyan hagyhatták jóvá ezeket a plakátokat. Keményebb hangok szerint a reklámozók saját elméletük szerint akkor tennének a legjobb dolgot a bolygóval, ha „klímatudatosan” végeznének önmagukkal.
Szinte érthetetlen ellentmondásokba botlunk. Az elöregedő európai kontinens születésszámának növelése klímakatasztrófához vezet, de hogy a harmadik világban egyértelműen túlnépesedés van, az már nem érdekes. Sőt humánus lépés, ha onnan „hozatunk” munkaerőt, mindegy, hogy ez milyen feszültségeket okoz a kontinensen. Mindeközben a globális hatalom minden cselekvése a fogyasztói társadalmat és magatartásformákat erősíti, ami pedig egyenes út a tömegtermeléshez.
Egyet kell hogy értsünk azzal a kanadai polgárral, aki a következőt írta a plakát-ügy miatt kirobbant társadalmi vita során:
„Ha valaki azt mondja nekem néhány évvel ezelőtt, hogy ebben a városban ez megtörténhet, nem hiszem el. Ezzel azonban még nincs vége a történetnek. Ez még mindig nem elég rossz.”
Irodalom:
