Mese a mesekönyvről
Írtam egy kis szösszenetet Mese címmel az első LMBTQ-mesekönyvről. Pontosabban nem is arról, hanem annak világnézeti alapjairól. Köszönöm a lájkokat, megosztásokat, hozzászólásokat.
Viszont sokan voltak olyanok, akiknek az volt a véleményük, hogy a mesekönyvbe belelátok, beleolvasok olyat, ami abban nincs benne. Merthogy a cikkemben a végső világnézeti alapok megtámadásáról írtam, miközben csak egy ártalmatlan mesekönyvről van szó. Egy mesekönyvtől pedig nem kell ennyire megijedni, ugyebár.
Nos, hogy a mesekönyv kiadása mögött mennyire tudatosan felépített pedagógiai stratégiáról van szó, egy ugyancsak tudatosan megalapozott világkép mentén, azt pontosan mutatja a kötetet gondozó Labrisz Leszbikus Egyesület MM (Melegség és megismerés) c. programja.
Csak szemléltetésül ide teszek két rövid idézetet a programból: „A pedagógia, a nevelés alapvetően értékekhez, normákhoz kötődik. Évszázadokon át erős volt az a meggyőződés, hogy a nevelés társadalmi normák mentén történik, és alapvetően azok átadásáról szól.” (…) „..a normák sohasem abszolút értékűek, mindig történetileg és társadalmilag beágyazottak, és számtalanszor a hatalom és elnyomás szolgálatában álltak. Ennek fényében mindig rá kell kérdeznünk a normák mögötti társadalmi folyamatokra, érdekekre, és kritikusnak kell velük szemben lennünk, tudva, hogy akár egy pozitívnak tűnő norma is könnyen lehet rejtetten az elnyomás vagy hátrányos megkülönböztetés szolgálója. A normakritikus pedagógia legerőteljesebben a gender és szexuális orientáció témáihoz kapcsolódóan jelenik meg.”
Akinek van füle, hallja. Nagyon is tudatosan felépített világképről van itt szó, amely azt akarja elhitetni, hogy a zsidó-keresztyén civilizációban a férfi és a nő egységében megalapozott emberkép csak történelmi hordalék, amelyet hatalmi érdekek örök normának állítottak be. Messze nem arról van itt szó, hogy a különböző nemi identitású emberek jobban megértsék egymást, hanem arról, hogy a hagyományos társadalom azért nem érti az LMBTQ-közösséghez tartozó embereket, mert a normativitás hamis képzetének rabságában él. Ezen úgy kell változtatni, hogy ki kell mutatni: a hagyományos társdalalom normavilága valójában tévképzet.
(...)
