MEDDIG AKARUNK MÉG TAGADÁSBAN ÉLNI?
(...) Az persze fel sem merül a nem kormányközeli médiában, illetve a nem kormánypárti politikusok többségében, hogy talán az emberekben a NER-média (ebben az esetben egyébként teljesen jogos) támadó anyagainak rásegítése nélkül is okoz némi disszonanciát, amikor a szavazólapon egy antiszemita jelölt neve mellett az összes olyan párt logóját látják, akik nemhogy egy konkrét zsidózásra, hanem egy kisebb nyelvbotlásra is azonnal nácit kiáltanak.
Ha egy kormánypárti politikus tett volna hasonló kijelentést, fél órán belül nyílt levélben ítélte volna el a komplett ellenzék. Most pedig mit tettek? Beálltak Bíró mögé teljes mellszélességgel. És miért? Hogy megdöntsék Orbán „fasiszta” rendszerét.
Józan paraszti ésszel gondolkozó embernek semmiféle kormánypropaganda nem szükséges ahhoz, hogy felismerje: az összefogás pártjainak, ha valaha voltak is elveik, mára nincsenek.
Elvesztették az általuk olyan gyakran hivatkozott morális fölényüket – az egyetlen dolgot, ami miatt talán, jóindulattal, tíz méterről, sötétben, csukott szemmel még azt mondhatta rájuk az ember, hogy na jó, azért mégiscsak inkább ők, mint a Fidesz.
(...)
A médiának erre még van valamiféle erkölcstelen mentsége: az emberek a hiszterizáló cikkeket jobban kattintják, ezért is nyomatta a nem kormányközeli média jelentős része az időközi előtt, hogy most bukhatja a Fidesz-KDNP a parlamenti kétharmadot, habár annak az égvilágon semmi jelentősége nem lett volna.
Az időközi után a vereségüket a krumpli-, és laptoposztásra, meg a buszoztatására fogó politikusoknak viszont semmiféle mentségük nincs.
