Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

És mi történt a tudománnyal? És hol a pszichológus szakma, a többi pszichológus?

 

Globális éghajlatváltozás van, pandémia van, lokális krízisek tucatjai lobbannak fel és maradnak kezeletlenül az euroatlanti civilizáció környezetében (is). Demográfiai összeomlás, népvándorlás és népességcsere is van, és Oroszországot pont annyira utáljuk, mint egykoron a Szovjetuniót. És egy sikerrel kapitalizált kommunista diktatúra jelenleg a világ egyetlen olyan szuperhatalma, amely trendszerűen pozíciókat szerez az egész világon. És mégse ezek a legnagyobb problémáink. A fő bajunk az, hogy a nyugati civilizáció már nem a rendkívül sikeres nyugati természet és társadalomtudomány módszertana segítségével hozza a döntéseket, hanem teljesen egy ideológia uralma alá került. Igen, a liberalizmusról beszélek.

A liberalizmus, most már ezt nyugodtan múlt időben kimondhatjuk, teljesen elfoglalta a bölcsészetet és a társadalomtudományokat, illetve minden művészetet, és a tömegszórakoztatás minden terepét. Ahogy gyakorlatilag múlt időben mondhatjuk ki azt is, hogy a liberalizmus már ügydöntő befolyást szerzett minden olyan természettudományos szakterületen, ahová a preferenciái beerőszakolhatóak voltak.

 

De ez csak a probléma egyik része, a tudomány és a technika brutális tömegesedése ahhoz vezetett, hogy a felszínes használatán szocializálódott tömegek azt hiszik, értik a világot, az embert, a társadalmat, mindent.

 

A felsőoktatás tömegcikké vált (…)

 

Ennek oka két jelenség szomorú összhatására vezethető vissza.

A diszfunkcionális bolognai rendszert a finanszírozási módszer tette igazán katasztrofálissá.

 

A fejkvóta rendszerben a szakoknak nem az volt az érdeke, hogy a legmagasabb szintű képzést nyújtsák és csak az alkalmas embereknek adjanak diplomát, hanem az, hogy mindenkit felvegyenek és bent is tartsák őket a képzésben.

 

Miközben a belépőszint is egyre mélyebbre került. Egyetem műszaki karának oktatója mondja, hogy olyan, a felvételi szintet elvileg elérő hallgatókkal találkozik rendszeresen, akik nem tudnak egy szabályos hatszöget megszerkeszteni.

 

Ma az egyetemi diploma megszerzése már szabályosan joga az aktuális nemzedéknek, egyre kevésbé kapcsolódik hozzá a teljesítmény követelménye és élménye. Pszichológia szakra betanító oktató mondja, hogy amikor 5 oldalas otthon elkészítendő szövegben határozta a kurzusának teljesítési feltételét, a hallgatói fellázadtak és közölték, hogy ők csak 2 oldalt szoktak és hajlandók írni. Ilyesmi még a kilencvenes években sem fordulhatott volna elő.

 

A hallgatói jogok és könnyítések mértéktelen túlterjeszkedése a kötelességek látványos csökkentése mellett, teljesen megváltoztatta az egyetemista lét hangulatát.

 

Mindezzel párosult, a nem szigorúan természettudománynak tekinthető területeken már-már tragikus mértékben, a tudomány érték- és ideológiamentességének teljes felszámolása. Nem csak az ELTE-n, hanem szinte minden egyetemen a kommunistákból liberálissá transzformálódó oktatói réteg vezényelte le a generációváltást, és mindenütt gondoskodott róla, hogy a rendszerváltás után se szakadjon meg a liberális társadalommérnökök leszármazási sora. Az új szakok és tanszékek pedig már liberálisnak születtek.

 

A liberális kifejezés ebben az esetben is gyűjtőfogalom. Visszaélés szerű használatát is ez teszi lehetővé. A csomagban mindig minden benne van, a genderideológiától, a korlátlan abortuszig, a keresztények iránti gyűlölettől a homoszexuálisok örökbefogadásáig, a feminizmus bármelyik hullámától, a GMO-ig, a gyerekek nemváltását megalapozó hormonkezeléstől a pedofília legalizálásáig, az alapjövedelemtől, a vadászatellenességig minden, ami elképzelhető a számukra és természetesen az is minden, ami normális aggyal nekünk már nem is. És az iszlám iránti végtelen toleranciát se felejtsük ki.

 

A „tudományban” is pontosan azt a trükköt alkalmazzák, mint amit a szórakoztatóiparban vagy a politikában. Minden őrületükből mindig csak egy nagyon piciny részletet emelnek ki és annak minden kontextusával, következményével kapcsolatban úgy tesznek, mintha az nem is lenne. Tipikus példája ennek az abortusz. A nők saját testük feletti rendelkezési jogáról beszélnek csak, az abortusz testi és mentális következményeiről sohasem. Ahogy magáról a gyilkosságról sem, az egészségügyi személyzet lelki megterheléséről sem, az apáról sem és az életképes magzatról sem. Mindig csak arról, ami az ő ideológiájuk szerint fontos, minden más tiltott.

 

Ma egyetemi képzésnek hívják nagyon sok szakon a liberális ideológiai agymosást, tömegesen jönnek ki az olyan hallgatók, akik bármilyen liberális baromság mellé automatikusan odaállnak, mert semmilyen alternatív álláspontot nem ismertek meg a tanulmányaik során.

 

Ez már rendszerszintű problémákat eredményez ma is, egész szakmák hallgatnak, ha a szakterületen tevékenykedő ultraliberális szélsőségesek támadást intéznek az alkotmány vagy például védekezésre képtelen életkori csoportok ellen. A pszichológus társadalom hallgat, miközben talán hivatalosan is a pszichológusok szakmai szervezetének részeként működő, de nyíltan a genderideológia agresszív terjesztését űző csoport óvodás gyermekeket próbál meg szexuális identitásában összezavarni.

 

Hiszen nincs másról szó, mint hogy meg akarják téveszteni, be akarják csapni, félre akarják nevelni a gyerekeket, csak azért, hogy  felnőve (ha azt megvárnák egyáltalán) perverz szexuális csoportok számára könnyen „levadászható” célpontok legyenek.

 

Mert a megfogalmazott ideológiai cél is hazugság, az érzékenyítés mögött primitív alantas vágyak és emberek állnak. Bizony, az aberráltak lerohanták Meseországot. És már el is kezdték a túszszedést.

 

És miközben a magyar „pszichológusok” közül több mint 1200 aláírta az ezt a projektet támogató (egyébként bántóan primitív, teljes mértékben ideologikus) nyilatkozatot, támadva a jelenség ellen egyedüli pszichológusként felszólaló dr. Bagdy Emőkét, a többiek hallgatnak. Miközben magánbeszélgetésekben egyáltalán nem támogatják a liberálisok és a militáns LMBTQ-csoportok akcióját. Ebben a szakmában is már a fortélyos félelem igazgat, totális a liberális véleményterror. Ahogy egyébként a hírek szerint nyíltan, burkoltan állásvesztéssel fenyegették meg sok helyen azokat az egyetemi oktatókat is, akik nem akartak tiltakozni az SZFE ügyben, de a főnökeik akartak.

 

Nagyon komoly baj van, mert ezek szerint a pszichológus szakma egy jelentős része lényegében szembe megy az alaptörvénnyel és a magyar társadalom elsöprő többségének preferenciáival.

Eljutottunk oda, hogy már nem elég védekeznünk, egyszerűen ki kell kergetnünk ezeket a liberálisokat és a segédcsapataikat az oktatási intézményeinkből. Az igazi pszichológusoknak meg végre meg kellene szólalniuk. Vannak még?

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu