A csend fojtogat (Gavallér János verse)
- dombi52
- szept. 30.
- 1 perc olvasás
A csend fojtogatPörög a gép. Hörög az ember.
Szolgálja önön urát. Stréber.
Csorog a bér. Minden zsák lyukas.
Kérges tenyerén vén zsákutca.
Gyengül a marok, legyeket csap.
Csilingelőn vonzza az iszap.
Hű kutya nem ugat. De figyel.
Érez. Ugrásra kész, ha marni kel.
Tetszhalott belül a lassú vad
méreg. De forr mélyen a vulkán!
Egyszer kitör, s lesz ne mulass!
Halljátok, mulató nagyurak:
A csend fojtogat! A bank s kamat
fogság, mint pázsitfelszín, varangy.
Sátánnal kötött alku, becsap.
Kérges tenyerén vén zsákutca.
A könny arcára száradt mocsok.
Megalázó éhbér, az élet-zsold.
A tükörben árnyék-önmaga.
Halljátok, mulató nagyurak:
A csend fojtogat!
2019. 01.24.
