A FEJEDELMI GYŰLÉS – Deli Mihály szabadverse
A FEJEDELMI GYŰLÉS
Egy tavaszi napon mind a hét fejedelem tanácsot tartott
A Nyugati Fejedelem
a Keleti Fejedelem
az Északi Fejedelem
a Déli Fejedelem
a Fenti Fejedelem
a Lenti Fejedelem
és a Középső Fejedelem
Az írnokok összeállították mindazt, amiben egyetértenek
és mindazt, amiben nem
Azonosságukat természetesnek vették
Ösztöneiken uralkodtak
Hatalmukat fegyelmezték
Szent pillanat volt, fél térdre ereszkedtek
Egy angyal üzent nekik, hogy a föld beteljesítette küldetését
A teremtés a határhoz érkezett
Az élet befejezéséhez közeledik
Méltó lezárást ajánlott
A hét fejedelemnek kellett dönteni: mi legyen, hogyan legyen?
A Nyugati Fejedelem örökös kíváncsiságát, nyugtalanságát
lázadásra hajlását csitította magában
A Keleti Fejedelem a hagyományait, türelmét
derűs elmélyültségét képviselte
Az Északi Fejedelem szótlanul, takarékos gondolatokkal
és hűs kitartással ült közöttük
A Déli Fejedelem békés türelemmel, álmodozva
mélán figyelte a többieket
A Fenti Fejedelem fölényes méltósággal, kitartó
és áthatott rendíthetetlenséggel várakozott
A Lenti Fejedelem szemében tántoríthatatlan életkedv
és gyanúsan akaratos életerő csillogott
A Középső Fejedelem talányos csendben egyesítette
a többiek árulkodó visszafogottságát
Kelletlen belátással az ő szavát kívánták hallani
azaz legalábbis ő koordinálja, hogyan tovább
Az angyali üzenet hitelességét elismerték, tartalmát elfogadták
Oly fellebbezhetetlen volt
hogy szilárd megnyugvással vették tudomásul
Sem pánikot, sem fájdalmat nem okozott
Végre kellett hajtani, kinek-kinek a feladata szerint
A Középső Fejedelem így szólt:
„Készek vagyunk mind
Régóta tudjuk, ha nem készültünk is rá
Ünnepelni nincs okunk, legfeljebb emlékezni
Bűneink, erényeink egybefolynak
Múltunk eltöröltetik, jövőnk nincs
Mikor a parázsló jég és a kéjes gyötrelem megszűnik
fejedelmünk civil mákszemmé lesz
majd az sem
Kegyelmi időszak jő
Az angyal dönt: meddig, s mikor…
Az időpont bizonytalan, nagy vállalkozásba mégse kezdjen senki
Népeinket tartsuk békében
Az angyal üzenetéről ne tudjon senki”
A fejedelmek felálltak, kört alkottak, megfogták egymás kezét
Mindegyik elmormolta a maga imáját
A Középső Fejedelem kissé teátrálisan
mégis megindító gesztussal kitárta karjait:
„Sem többet, sem kevesebbet nem adhatunk, mint ki-ki önmagát
Senki nem veszhet el, senki nem nyerhet
Szavunk megszakad, tudatunk bezárul, a lélek elillan
Így legyen vége
Az Úr dönt mindenek felett”
Erdélyi fejedelmek
(a kép forrása: itt)
Comments