A FOLYAMAT FOKOZATAI (Deli Mihály verse)
A FOLYAMAT FOKOZATAIA minap még négymilliárd évesnek tartották a föld korát
Újabb becslések szerint
az univerzummal együtt, negyven milliárd éves is lehet
Van ebben a játékos tudományoskodásban
némi önirónia, és kíváncsiskodóan gazdag humor
(sőt, okoskodó oktalanság)
Kukucskálnak a tejútrendszeren túlra
Empirikusságukat rendezgetve fenékre esnek
Fejest ugranak lelkükbe, Istenükbe
Az „ősrobbanás” kályhájának feszítik hátukat
Nevetve feladják / belehalnak / újra kezdik
A gondolkodás és a tapasztalás végtelensége helyett
inkább az „ősrobbanás” előtti térrel-pillanattal-állapottal kéne próbálkozni…
Papok, tudósok, civil létezők kósza/rendezett érzéseit/tapasztalatait
visszatömörítve az „ősrobbanás” állapotába:
ott áll a Mindenség a nagy kiáradás küszöbén –
belépett a tükörbe? / vagy kivált önmagából, és ’próbát’ tett?
Gazdag tudatlanságunk titka vagyunk
A lényegről semmit nem tudunk, mégis émelyít
A megfejtés bennünk, vagy kívülünk?
Fogható adataink gazdagságát fantáziánk piszkálja
Mindent el kell vesztenünk, hogy rátaláljunk a folytatásra
Így kezdjük / így végezzük
Előtte, utána, mint közte
Lehetőség a megszentelt életről való elmélkedésre
A kép forrása: itt
