A francia tüntetéseket félreértik (Paul Craig Roberts jegyzete)
Eredeti cikk:
Az Európára átterjedő francia tüntetések nem kapnak megfelelő figyelmet. Az a magyarázat, miszerint a franciaországi diákok – akiknek zavargásai Olaszországba és Belgiumba is átterjedtek – azért gyújtanak fel történelmi épületeket és fosztogatnak üzleteket, mert elégedetlenek az iskoláik állapotával, nem meggyőző magyarázat.
Egyesek gyanítják, hogy az erőszak összefüggésben áll a bevándorló-betolakodókkal, és ez így is van, de másfajta összefüggésről van szó, mint amire gyanakodnak.
Az eseményekről alkotott véleményem az, hogy a felkelés – látszólag erről van szó –
az európai népcsoportok által elszenvedett, hosszú évek óta tartó frusztráció és csalódások eredménye, melyeket az okozott, hogy uralkodóik figyelmen kívül hagyták őket. Az európai és brit kormányok olyan ügyekre fordították energiájukat, amelyek negatív hatással vannak a lakosságra.
Olyan ügyekre, mint a globalizmus, amely néhány vállalat és nemzetközi bürokrácia érdekeit szolgálja az emberek kárára; olyan ügyekre, mint az Oroszország elleni washingtoni szankciók betartása, ami tönkretette az Európa és Oroszország közötti üzleti kapcsolatokat, a vállalatok értékét, és – a Washington által Oroszországra és annak üzleti partnereire kényszerített szankciók következtében – magas energiaárakat eredményezett Európában, valamint több százezer munkahely megszűnését a német autóiparban; olyan kérdések, mint az európai etnikai fiatalok, különösen az egyetemi végzettséggel rendelkezők foglalkoztatásának figyelmen kívül hagyása – egy probléma, amelyet
tovább súlyosbít a több millió betolakodó beáramlásának engedélyezése, akiknek jelenléte tovább torlódottá tette a munkaerőpiacokat, elszívta az európaiak gyermekeik támogatására szánt forrásait, ezáltal alacsony születési arányt és az európaiak folyamatos kiszorítását eredményezte –, és ami még fontosabb: az európai etnikai csoportok azon érzése, hogy elveszítik saját országaikat, alacsonyabb életszínvonalat és magasabb bűnözési rátát szenvednek el, mert kormányaik nem képviselik őket.
Erre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy a lázadás összefügg a bevándorló-betolakodókkal. A franciák maguk lázadnak, függetlenül a bevándorló-betolakodók részvételétől.
Az európai és brit demokrácia kudarcát az európai és brit népek képviseletében jól mutatják az európai és brit kormányok rendkívül alacsony támogatottsági mutatói.
Ha a közvélemény-kutatások megbízhatók, akkor
Macron francia elnököt a francia nép 10%-a támogatja. Ez nem demokrácia. Ez diktatúra, de hatalom nélkül.
Következtetésem az, hogy Európa és Amerika válságban van, és hogy
a kormányzati pozíciókból politikai hasznot húzó személyek az „orosz fenyegetés” hangsúlyozásával próbálják összetartani saját kormányaikat és az EU-t.
Az amerikai egység is veszélyben van. A világ más részein az emberek gazdagnak tartják az amerikaiakat, de valójában nem azok. A gazdag ember az, akinek rendelkezésre álló jövedelme van – olyan jövedelme, amelyet nem kell adósságtörlesztésre fordítania, például jelzáloghitelekre, hitelkártya-tartozásokra, autó- és teherautó-hitelekre, havi közüzemi (áram- és fűtőolaj-) számlákra, valamint közlekedési költségekre. Amerikában az ilyen emberek száma a jövedelem- és vagyoneloszlás legfelső néhány százalékára korlátozódik. A többiek szenvednek, ahogyan azt a New York Times több közelmúltbeli riportja is hangsúlyozta.
A „demokratikusan megválasztott kormányok” saját polgáraikkal és a politikusok saját túlélésével szembeni közönyét jól illusztrálja, hogy
Donald Trump amerikai elnök elutasította Irán ajánlatát, amelyet tálcán kínáltak fel neki:
a közbenső választásokon újraválasztott republikánus Kongresszust biztosítottak volna neki azzal, hogy megnyitják a szorosokat és engedélyezik az olajszállítás újraindítását, ha Trump leállítja a háborút és elfogadja Irán jogát saját vízi útjainak ellenőrzésére.
Donald Trump és rezsimje – akárcsak George W. Bush rezsimje és oly sok más – annyira összefonódott Izraellel és az izraeli lobbival, hogy az elnök nem tudja az amerikai nép érdekeit és saját érdekeit Izrael érdekei elé helyezni.
Trump és Amerika Izrael iránti alárendeltségével összhangban Trump elutasította Irán ajánlatát, amely megmenthette volna őt.
Minden etikus európai országnak Izrael érdekeit és a bevándorló-betolakodók érdekeit nyomják le a torkukon. És nincs mit tenniük ellene, csak lázadni és előhozni a guillotine-okat, amelynek kezdeti szakaszát talán éppen Franciaországban látjuk. Egy hideg, sötét, energiátlan tél tovább fogja radikalizálni az európaiakat.
