A kölkedi avar boglár magyar hieroglifái (Varga Géza tanulmánya)
- dombi52
- okt. 22.
- 7 perc olvasás
A Kölked-feketekapui avar lelőhely nem csak azért különlegesen fontos, mert számottevő mennyiségű drága fémtárgy került ott elő, hanem mert a magyar hieroglif írás jeleivel írt magyar szövegek is fennmaradtak rajtuk.
A kölkedi lelőhely leírása itt olvasható. E szerint Kiss Attila régész "egy igen előkelő, de az avaroktól eltérő származású népesség sírjait és házait" tárta fel. Vagyis az egyik leletcsoportot, amelybe ez a boglár is tartozik, a stílusa alapján germánnak minősítették. Ezt a germán gyanút azonban nem feltétlenül kell elfogadnunk, vagy azt árnyalni is lehet. Lehet szó avar vezetés számára dolgozó longobárd ötvös munkáiról? (1)
Tudjuk, hogy a régészeti leletek nem mindig határozzák meg a népességet, sem genetikai, sem nyelvi értelemben ‒ mindaddig, amíg a csontokat kézbe nem veszi egy genetikus, a tárgyakon lévő jeleket szemügyre nem veszi egy írástörténész.
A régész tehát ez esetben túlterjeszkedett a saját szakterülete határain, amikor germán népességre következtetett pusztán a tárgyak stílusa alapján. Az effajta túllépés üdvözlendő, mert az egyes szakterületek átfedik egymást és megtermékenyítőleg hathatnak egymásra. Azonban a más szakterületekre történő átlépés során fokozott körültekintéssel érdemes eljárni, mert egyébként eltévedhet a legkitűnőbb régész is. Esetünkben érdemes lett volna odafigyelni az írástörténet eredményeire is.
A stílusbeli eltérés ugyanis létezik, de ez nem csak germán népesség jelenlétével magyarázható. Következtetniük persze a régészeknek is szabad, sőt az értéknek számít. Azt azonban számon kell tartanunk, hogy ez a következtetés nem a tényleges tárgyi alapok teljességén nyugszik, mert az elolvasható szójelekkel írt magyar szöveget nem vették figyelembe. Szerepe lehet e téves régész következtetésben ama sajnálatosan érvényesülő akadémikus megközelítésnek is, miszerint a magyar őskultúra bizonyítékait idegeneknek kell ajándékozni, a köreikben közutálatnak örvendő székely írást és rokonságát pedig nem szabad észrevenni (2).
Vagy éppen le is kell azokat reszelni. Van ugyanis egy intő példa e lehetőségre. Az az eset figyelmeztet erre, ami a budapesti hun(?) jelvénnyel történt a Magyar Nemzeti Múzeumban. Nos, valami hasonló esett meg ezzel a szép kölkedi boglárral is ‒ ami a jeleit illeti. Szerencsére ennek a drága avar leletnek nem reszelték le a felületét, mint azt a muzeológusok megtették a budapesti hun(?) jelvénnyel, ám a kölkedi boglár jeleit ugyanúgy figyelmen kívül hagyták. (3)
A kölkedi boglárnak ez a részlete a hármas halommal együtt, az Országunk a nagy ős Ten földje olvasatot teszi lehetővé, amit mai magyarsággal Országunk a nagy isten földje alakban mondanánk.
Egy ékszer ilyen fokú zsúfolása a magyar hieroglif írás jeleivel, ha nem is páratlan, de mindenképpen figyelemre méltó. A kölkedi szövegtár párja a Gizella kincs turulos fibulája, amely Csomor Lajos szerint avar eredetű.
Hozzátehetjük: szintén avar eredetű. Az avarok pedig használták a magyar hieroglif írást, méghozzá a magyar nyelv rögzítésére.
Jegyzet
(1) Avarok által vezetett, magyar jeleket használó longobárd csoport feltételezése nem lenne példátlan. Michelangelo Naddeo olasz kutató is azt fejtette ki egy beszélgetésünk során, hogy lakóhelye, az Alpok tövében elterülő Varese (v. ö. város!) is az avarok által e tájra vezetett longobárdoknak köszönheti a környékén fellelhető magyar hieroglifák feltűnő sokaságát. Magyarázata szerint az avaroknak azért volt fontos Varese, mert innen ellenőrizhették az északra, Aachen felé, az Alpokon át vezető kereskedelmi utakat.
(2) Nemrég szólta el magát Szenthe Gergely régész, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa. (Ő annak idején tagja volt ama munkacsoportnak, amelyikből valaki barbár módon lereszelte a budapesti késő középkori jelvény jeleket hordozó felületét. A csoport másik tagja, Tomka Gábor főigazgatóhelyettes pedig letagadta a leletről az átvételi elismervényben még dokumentált rovásjeleket.)
Szenthe Gergely képes volt leírni a következő sorokat: "az avar díszítőművészet kutatása Hampel óta igazából soha nem csúszott bele abba a kátyúba, amelyből a honfoglalás kori magyar művészet vizsgálata sokáig nem bírt kikecmeregni. Az avar kor kutatói nem látták bele a mitológia vagy komplex, kozmológiai képzetek nyomát a késő avar kor díszített tárgyaiba, illetve a legtöbb esetben, amikor ez mégis megtörtént, ez szakmailag indokolt volt, illetve a tézist kellő óvatossággal fogalmazták meg."
Ez azért elszólás, mert kiderül belőle, hogy a "szakma" egy része számára a díszítés és a jelkincs mitológiai és kozmológiai vonatkozásainak már a tárgyalása is kátyúnak minősül. Miközben tudjuk, mert sok lelet bizonyítja, hogy a jeleink (amit a "szakma" csak díszítésként hajlandó tárgyalni) mitológiai és kozmológiai összefügésekkel rendelkeznek. Amikor Szenthe Gergely az ilyen irányú kutatásokat ok nélkül leminősíti, akkor a tudományos kutatást korlátozza. Az avar "díszítések" (valójában jórészt elolvasható jelek) mitológiai és kozmológiai vonatkozásainak kutatása segítené az avar identitás megismerését. Szenthe Gergelynek és elvbarátainak éppen ez (a magyar-avar azonosság feltárása) lehet a nem kívánatos fejlemény?
(3) A Julianus barátai blog Fény derült a legtitokzatosabb Kárpát-medencei népcsoport eredetére című bejegyzésében egy Esküdt név alatt megszólaló olvasó az alábbi kérdéseket szegezi nekem.
"Mi bizonyítja, hogy egy lyukra emlékeztető ábrázolásnak vagy egy valóságos lyuknak egyáltalán van jelentése? Nem lehetséges, hogy csak díszítőelemnek szánta mestere? Egyebek között feltételezed, hogy bizonyos tárgyakon a „Lyukó úr” felirat szerepel. Feltevésed akár igaz is lehet, de mi bizonyítja, hogy a szóban forgó ábrázolás csakugyan „Lyukó úr” jelentéssel bír? S hogyan zárhatjuk ki a „Gyűrű úr”, „Karika úr”, „Kör úr”, „Lik úr”, „Lyuk úr”, „Nyílás úr” stb. szókapcsolatokat a megfejtések köréből? S mi bizonyítja, hogy a nevezett istenség, ha ugyan az volt, egykor valóságosan létezett?"
Azonban hiába adtam neki érdemi választ: "Ha pl. látsz egy kört (körbe zárt pont, - vonal alakú jelet), akkor tudni kell, hogy az a "ly" jele a székely írásban. S hogy a magyar nyelvben csak a lyuk szó kezdődik "ly"-vel, azaz a "ly" rovásbetű a lyuk szójeléből alakult ki. S ha a magyar, vagy magyargyanús népek jelkincsében sorozatosan előfordul, hogy e jelek közepén van egy fizikai lyuk is, az megerősíti, hogy ez a lyuk szójele, méghozzá egy magyarul beszélő népnél. Ismerned kell ugyanennek a jelnek a jelentéseit más írásokban. A sumérben "kút, forrás". A kínaiban "Nap", az egyiptomiban "napisten". Azért, mert a napistent tekintették az életerő forrásának, a minden jót (életet, gazdagságot, erőt, rendet stb.) kibocsátó lyuknak (a bőségszaru is valami hasonló). S az olvasatok is igazolják, ha jól gondolkoztunk. Azaz a jelek felismerésének van egy módszertana. Az intelligens ember képes a világ dolgai között lévő összefüggések felismerésére. Ez ad lehetőséget a régi írások elolvasására."
Mintha el sem hangzott volna a magyarázat, amelyik kizárja a Karika hangzósítást, megismétli a megválaszolt kérdést: "hinnünk kell, hogy egy kör alakú jel olvasata éppen „Lyukó úr”, és nem valami más. Mondjuk „Karika úr”.
Természetesen a lyuk/Lyukó szójel hangzósítása esetében többről van szó puszta hitnél. Az akrofónia rekonstrukciója megfelelően alá van támasztva. Ám, ha valaki nem olvassa a vonatkozó szakirodalmat és az érthető választ sem hajlandó észrevenni, azon nehéz segíteni. A kérdésére már évekkel a megfogalmazása előtt közreadtam a válaszomat a Magyar hieroglif írás c. kötetben. Esküdt barátunk a nem tudás és az oda nem figyelés talaján állva próbál meg érvelni, pedig az meglehetősen erőtlen érv egy tudományos igényű vitában.
A világhálón rákeresve a Fény derült a legtitokzatosabb Kárpát-medencei népcsoport eredetére címre, rögvest kiderül, hogy az avarok eredetével egy nemzetközi tudóscsoport foglalkozott nemrég. Magyarországi embertani leleteket elemezve az avar elit genetikai eredetét Belső-Ázsia egy keleti régiójára vezették vissza, és egyúttal megerősítették a magyar kutatók 2020-ban megjelent archeogenetikai tanulmányának eredményeit. “Ezek az izgalmas eredmények rámutatnak arra, hogy mekkora potenciál rejlik a genetikusok, régészek, történészek és antropológusok példátlan együttműködésében a népvándorlás korának kutatása terén” – hangsúlyozza Vida Tivadar, az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének igazgatója, a kutatás magyarországi kezdeményezője és vezetője. A felsorolásból feltűnően hiányoznak az írástörténészek és a nyelvészek. Ezzel összhangban áll, hogy a kutatócsoport és a magyar régésztársadalom nem figyelt fel az avarok által hátrahagyott hieroglifikus nyelvemlékekre.
Pedig a közelmúltban már megkíséreltem a régészek figyelmének felkeltését. Erről a Kaptam egy elutasító levelet a Nemzeti Régészeti Intézettől c. blogbejegyzésben tájékoztattam az olvasókat. Aligha rajtam múlt a párbeszéd sikere.
Irodalom
Szenthe Gergely (2020): Növényi ornamentika a késő avar kori díszítőművészetben (Kr. u. 8. század – 9. század eleje) Kultúrtörténeti tanulmányok, Magyarságkutató Intézet, Budapest
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (2018): Budapesti késő középkori jelvény bibliográfia
Varga Géza (2021): Szenthe Gergely és az MKI esete a kassa-zsebesi avar "Nagyságos ragyogó ten országa" mondattal
Varga Géza (2023): Kaptam egy elutasító levelet a Nemzeti Régészeti Intézettől
Varga Géza (2024): Hun és avar tartalom
