A kötelező védőoltások áldozatait az államnak kell kártalanítania
Én is megkaptam a szándéknyilatkozatot, amelyben közölnöm kell , hogy kérem-e, vagy nem kérem a részemre felajánlott Covid-19 védőoltást. Az olvasói levélre adott, iménti válaszomban már jeleztem, hogy az oltás kérdésköre mindenkit utol fog érni. Szeretném elősegíteni, hogy az emberek több ismerettel rendelkezzenek a jogi szabályozással kapcsolatban, mert néha azt látom, hogy nemzettársaink olyan szabályok ellen harcolnak, amelyek nincsenek, és olyan kérdésekkel meg nem foglalkoznak, amelyek jelenleg is érvényben vannak. Itt senki sem fog bennünket részletesen tájékoztatni. A magunk felelőssége lesz, hogy megfelelő ismeretekkel vértezzük fel magunkat a döntéshez, vagy a valósághoz alakítsuk a szabályozást.
Az Oviedói Egyezmény (Magyarországon kihirdetve, mint 2002. évi VI. törvény) elméletileg lehetővé teszi bármilyen egészségügyi beavatkozás visszautasítását, illetve kimondja, hogy egészségügyi beavatkozás csak akkor hajtható végre, ha ahhoz az érintett személy teljes tájékoztatás alapján beleegyezését adta. Most különösen fontos lehet, hogy érdemben tisztázzuk: a magyar jogrend elrendelheti-e a kötelező oltásokat, vagy sem.
A törvény 5. cikke kimondja, hogy Egészségügyi beavatkozás csak azután hajtható végre, ha abba az érintett személy szabadon és tájékozottságon alapuló beleegyezését adta. Ennek a személynek előzetesen megfelelő tájékoztatást kell kapnia a beavatkozás céljáról és természetéről, valamint következményeiről és kockázatairól. Az érintett személy beleegyezését bármikor szabadon visszavonhatja.
Ez a paragrafus azonban nem értelmezhető univerzálisan. Az egyezmény később (26. cikk) egyértelműen kimondja, hogy „A jelen Egyezményben foglalt jogok gyakorlása és a védelmi rendelkezések nem képezhetik más korlátozások tárgyát, mint amelyek törvényben meghatározott esetekben, egy demokratikus társadalomban a közbiztonság, a bűncselekmények megelőzése, a közegészség védelme vagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges”.
A közös gondolkodást elősegítendő, az alábbi kevéssé ismert tényekre hívnám fel a figyelmet:
Az 1997. évi CLIV. törvény. Ez a III. fejezetben (Népegészségügy) a 6. cím (Járványügy) alatt foglalkozik a védőoltásokkal.
A 39/2007 (VI. 20.) AB határozat, az Alapvető Jogok Biztosának állásfoglalása (AJB-6224-4/2012) és az állampolgári jogok országgyűlési biztosa (OBH 5199/2004) arra az eredményre jutott, hogy a magyar szabályozás kapcsán semmilyen alkotmányos visszásság nem állapítható meg.
Még Zeller Juditnak, a Társaság a Szabadságjogokért Magánszféraprojekt-szakértőjének is ez az álláspontja:
„Az életkor szerint kötelező védőoltásokkal szemben is sok fenntartása van az embereknek, mégis az Alkotmánybíróságnak és a Strasbourgi Bíróságnak következetesen az az álláspontja, hogy a kötelező védőoltás legitim egy társadalomban, mert a társadalmi együttélés ténye, a társadalom legitim érdeke korlátozhatja az önrendelkezésünket is."
Továbbá:
Az egészségügyi államigazgatási szerv az egyén személyes szabadsághoz való jogainak gyakorlását az a törvényben foglaltak szerint korlátozhatja.
Kötelező járványügyi intézkedés foganatosításához nincs szükség a beteg beleegyezésére, azonban a beteget – az eset körülményeihez képest – ekkor is megilleti a tájékoztatáshoz való jog
A miniszter rendeletben határozza meg azokat a fertőző betegségeket, amelyek esetében a) életkorhoz kötötten, b) megbetegedési veszély esetén, illetőleg c) külföldre történő kiutazás esetén a kiutazó költségén kötelező védőoltás elrendelésének van helye.
A védőoltásra kötelezett és a védőoltásban részesített személyekről nyilvántartást kell vezetni.
Ha a védőoltás igénybevételére köteles személy e kötelezettségének írásbeli felszólításra sem tesz eleget, az egészségügyi államigazgatási szerv a védőoltást elrendeli. Az egészségügyi államigazgatási szerv közvetlen járványveszély fennállása esetén – a veszélyhelyzet szerint meghatározott védőoltások köre tekintetében – a határozatot fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóvá nyilváníthatja.
A védőoltás megtörténtéről igazolást kell adni.
A védőoltás hatékonyságának megállapítása céljából a beoltott személy orvosi vizsgálata és vizsgálati anyag szolgáltatása rendelhető el.
Ha a védőoltásra kötelezett személy a védőoltás adásával összefüggésben súlyos egészségkárosodást szenved, megrokkan vagy meghal, őt, illetve általa eltartott hozzátartozóját az állam kártalanítja.
Ez azt is jelenti, hogy ha a koronavírus elleni védőoltás nem lesz kötelező, csak ajánlott az állam nem fog senkit sem kártalanítani.
Szemben minden más gyógyszerrel,
a kötelező védőoltások esetében még akkor is kártalanítást kap az ember egy esetleges súlyos mellékhatás esetén, ha az alkalmazásánál az orvos megfelelő gondossággal járt el, a gyógyszergyártó megfelelő minőségű terméket gyártott stb. Ezt a kártalanítást az állam vállalja magára; ez semmilyen más esetben nincs így, kizárólag a védőoltásoknál.
Ez a különbségtétel a kötelezőség miatt áll fenn. Más gyógyszerek egészséges emberen való alkalmazását ugyanis az állam általában nem is teszi kötelezővé, ezt viszont igen, így valóban elvárható, hogy cserében vállalja is a felelősséget az esetleges mellékhatásokért, bármilyen kicsi is legyen a valószínűségük.
A magyar állampolgárt, a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozó azon személyt, aki a szabad mozgás és a három hónapot meghaladó tartózkodás jogát a Magyar Köztársaság területén gyakorolja, a tartózkodási engedéllyel rendelkező, bevándorolt, letelepedett vagy befogadott harmadik országbeli állampolgárt, továbbá a menekültet és menedékest életkorhoz kötötten védőoltásban kell részesíteni:
a) gümőkór (tuberculosis),
b) torokgyík (diphtheria),
c) szamárköhögés (pertussis),
d) merevgörcs (tetanus),
e) gyermekbénulás (poliomyelitis anterior acuta),
f) kanyaró (morbilli),
g) rózsahimlő (rubeola),
h) mumpsz (parotitis epidemica),
i) b típusú Haemophilus influenzae (Hib),
j) hepatitis B
k) Streptococcus pneumoniae (pneumococcus)
ellen
Az adott évi védőoltási tevékenységre vonatkozó, az 5-13. §-ban, valamint a 15. és 16. §-ban felsorolt feladatok gyakorlati végrehajtásához szükséges ismereteket az Országos Epidemiológiai Központ (a továbbiakban: OEK) által évente kiadott, az adott év védőoltási tevékenységére vonatkozó módszertani levele (a továbbiakban: VML) határozza meg.
A felelősen gondolkodó orvosok abból indulnak ki, hogy hogy milyen hatásai, mellékhatásai lehetnek a gyógyszernek és milyen hatásai lehetnek a kezelés elmaradásának. Ezek a vizsgálatok már lehetővé teszik a megalapozott döntést. A legegyszerűbb, ha azt tartjuk mindig szem előtt, hogy két dolgot kell összevetnünk: a várható történéseket a gyógyszer beadásakor és a várható történéseket a gyógyszer be nem adásakor (vagy az eljárás alkalmazásakor). Dönteni az alapján kell, hogy e kettő közül mi az előnyösebb. Ez a kockázat-haszon mérlegelés. Ebben a döntésben a szakembereket az életév-veszteség és a minőséggel korrigált életév-veszteség (angol rövidítéssel: QALY) számítások segítenek.
Ezekről itt olvashatunk bővebben:
Források:
