VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

A kötelező védőoltások áldozatait az államnak kell kártalanítania


Én is megkaptam a szándéknyilatkozatot, amelyben közölnöm kell , hogy kérem-e, vagy nem kérem a részemre felajánlott Covid-19 védőoltást. Az olvasói levélre adott, iménti válaszomban már jeleztem, hogy az oltás kérdésköre mindenkit utol fog érni. Szeretném elősegíteni, hogy az emberek több ismerettel rendelkezzenek a jogi szabályozással kapcsolatban, mert néha azt látom, hogy nemzettársaink olyan szabályok ellen harcolnak, amelyek nincsenek, és olyan kérdésekkel meg nem foglalkoznak, amelyek jelenleg is érvényben vannak. Itt senki sem fog bennünket részletesen tájékoztatni. A magunk felelőssége lesz, hogy megfelelő ismeretekkel vértezzük fel magunkat a döntéshez, vagy a valósághoz alakítsuk a szabályozást.

Az Oviedói Egyezmény (Magyarországon kihirdetve, mint 2002. évi VI. törvény) elméletileg lehetővé teszi bármilyen egészségügyi beavatkozás visszautasítását, illetve kimondja, hogy egészségügyi beavatkozás csak akkor hajtható végre, ha ahhoz az érintett személy teljes tájékoztatás alapján beleegyezését adta. Most különösen fontos lehet, hogy érdemben tisztázzuk: a magyar jogrend elrendelheti-e a kötelező oltásokat, vagy sem.

A törvény 5. cikke kimondja, hogy Egészségügyi beavatkozás csak azután hajtható végre, ha abba az érintett személy szabadon és tájékozottságon alapuló beleegyezését adta. Ennek a személynek előzetesen megfelelő tájékoztatást kell kapnia a beavatkozás céljáról és természetéről, valamint következményeiről és kockázatairól. Az érintett személy beleegyezését bármikor szabadon visszavonhatja.

Ez a paragrafus azonban nem értelmezhető univerzálisan. Az egyezmény később (26. cikk) egyértelműen kimondja, hogy „A jelen Egyezményben foglalt jogok gyakorlása és a védelmi rendelkezések nem képezhetik más korlátozások tárgyát, mint amelyek törvényben meghatározott esetekben, egy demokratikus társadalomban a közbiztonság, a bűncselekmények megelőzése, a közegészség védelme vagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges”.

A közös gondolkodást elősegítendő, az alábbi kevéssé ismert tényekre hívnám fel a figyelmet:


Az 1997. évi CLIV. törvény. Ez a III. fejezetben (Népegészségügy) a 6. cím (Járványügy) alatt foglalkozik a védőoltásokkal.

A 39/2007 (VI. 20.) AB határozat, az Alapvető Jogok Biztosának állásfoglalása (AJB-6224-4/2012) és az állampolgári jogok országgyűlési biztosa (OBH 5199/2004) arra az eredményre jutott, hogy a magyar szabályozás kapcsán semmilyen alkotmányos visszásság nem állapítható meg.

Még Zeller Juditnak, a Társaság a Szabadságjogokért Magánszféraprojekt-szakértőjének is ez az álláspontja:

Az életkor szerint kötelező védőoltásokkal szemben is sok fenntartása van az embereknek, mégis az Alkotmánybíróságnak és a Strasbourgi Bíróságnak következetesen az az álláspontja, hogy a kötelező védőoltás legitim egy társadalomban, mert a társadalmi együttélés ténye, a társadalom legitim érdeke korlátozhatja az önrendelkezésünket is."

Továbbá:

  • Az egészségügyi államigazgatási szerv az egyén személyes szabadsághoz való jogainak gyakorlását az a törvényben foglaltak szerint korlátozhatja.

  • Kötelező járványügyi intézkedés foganatosításához nincs szükség a beteg beleegyezésére, azonban a beteget – az eset körülményeihez képest – ekkor is megilleti a tájékoztatáshoz való jog

  • A miniszter rendeletben határozza meg azokat a fertőző betegségeket, amelyek esetében a) életkorhoz kötötten, b) megbetegedési veszély esetén, illetőleg c) külföldre történő kiutazás esetén a kiutazó költségén kötelező védőoltás elrendelésének van helye.

  • A védőoltásra kötelezett és a védőoltásban részesített személyekről nyilvántartást kell vezetni.

  • Ha a védőoltás igénybevételére köteles személy e kö