A lengyel birodalom születése és a „vicces európai csapatok” esete

Vukics Ferenc jegyzete

Már a háború első pillanatától láthattuk, hogy Lengyelország mennyire „keményen” áll bele a konfliktusba. Már az első hónapokban repüléstilalmi zónákról, bevonuló békefenntartó csapatokról beszéltek. Varsó mellett a balti államok sem riadnak vissza egy ukrajnai katonai beavatkozástól. Akkor még a NATO többi tagja mereven ellenezte a légtérzárat és a békemissziót, mondván a háború eszkalációjához vezetne. Azóta azonban lépésről-lépésre haladunk tovább az eszkalációs spirálban és

a nyugati országok közötti találkozókon igazi, hamisítatlan háborús hangulat uralkodik.

Már tavaly márciusban elindult egy, a történelemből ismert polonizációs folyamat Ukrajnában. A két állam olyan szerződéseket kötött egymással, amelyek gyakorlatilag azonos jogokat biztosítanak egymás állampolgárainak a két ország területén belül. A lengyel és ukrán elnök, Andrzej Duda és Volodimir Zelenszkij korábbi találkozóin aláírt megállapodások Pepe Escobar brazil újságíró szerint úgynevezett puha annektálást jelentenek.

“Varsó nagy hasznot kíván húzni a konfliktusból, és növelni kívánja katonai-politikai, gazdasági és kulturális befolyását Nyugat-Ukrajnában. (…) Varsónak még csapatokat sem kell küldenie.”

Megjegyezte, az egyik megállapodás magában foglalja, hogy lengyel állampolgárokat beválaszthatnak az ukrán közigazgatásba és alkotmánybírói posztra is pályázhatnak. Escobar szerint ez azt jelenti, hogy Kijev teljesen átadja Lengyelországnak az ukrán állam irányítását.

Zelenszkij mostani varsói látogatása során azt nyilatkozta, hogy a jövőben nem lesz határ Ukrajna és Lengyelország között. Az ukrán elnök szerint fontos, hogy a jövőben politikai, gazdasági és történelmi tekintetben se legyenek határok Varsó és Kijev között.

A lengyel elnök a látogatás utáni sajtótájékoztatón kijelentette, hogy fájdalmas történelmi kérdésekről is tárgyalt az ukrán vezetővel, és nem voltak tabutémák. Zelenszkij az újságírók előtt arról beszélt: szeretné, ha Lengyelország fontos partnere lenne Ukrajnának az ország háború utáni újjáépítésében. Aláhúzta: Lengyelország nem egyszerűen Kijev partnere, hanem „igaz barát”. Az ukrán államfő varsói látogatásán hozzátette: nyitott határokat szeretne Lengyelország és Ukrajna között. Megjegyezte, hogy a háború első napjaiban a lengyel határhoz közeli helyek „megnyitották kapuikat, és többé nem voltak határok” a két ország között.

Zelenszkij szerint fontos, hogy a jövőben politikai, gazdasági és történelmi tekintetben se legyenek határok Varsó és Kijev között. „De ehhez még győzni kell. Ehhez még egy kicsit egymás mellett kell haladni.”

Az ukrán elnök megköszönte Dudának és a lengyeleknek a segítséget, amelyet az Ukrajna „győzelméhez vezető nehéz úton” nyújtanak, és azt is, hogy az ukrán menekültek „otthon érezhetik magukat” a szomszédos országban.

Az ukrán média azt írja, hogy Duda és Zelenszkij a két ország egyesüléséről és egy új Nemzetközösség létrehozásáról tárgyalnak.

A két állam jogi egyesülését elősegítő ukrán és lengyel törvények sokaságát figyelve bennem már a kezdetektől felvetődött annak a lehetősége, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás és a NATO-tagság nagyon valószínűtlennek tűnő kérdését egy „barba-trükkel” fogja a két ország áthidalni: egy közös állam megalkotásával. (Gyermekkorunk francia rajzfilmjében Barba papa kimondta a varázsigét: "hüp hüpp, Barba-trükk" – és jött az alakváltás.)

Az elnöki hivatalhoz közeli szakértői körökben lévő források szerint már jó ideje szóba került az az ötlet, hogy a háború után létrehozzák Ukrajna és Lengyelország konföderációját. egyfajta "új Nemzetközösséget".

"Ez az ötlet még mindig valamiféle egzotikumnak tűnik. De mégis, mint egy fontos, mondhatni, stratégiai kérdés megválaszolásának egyik lehetősége jelent meg – hogyan garantáljuk Ukrajna biztonságát, ha a háború után nem fogadják el országunkat a NATO-ba" – mondja a neve elhallgatását kérő kijevi vezető.

A magyar miniszterelnök is hasonló folyamatokra hívta fel a figyelmet:

„Háború van, még nem világos, hogy már ezzel a céllal is robbantották-e ki a háborút, vagy csak időközben derült ki, hogy a háború alkalmas eszköz arra, hogy teljesen újjászerkesszék Európa hatalmi gépezetét és hatalmi szerkezetét” – mondta Orbán Viktor az Iparkamara évnyitóján.

A miniszterelnök úgy fogalmazott: azt látni, hogy az első lépéssel leválasztották az európai gazdaságot az orosz gazdaságról. És az egyik függést lassacskán, de biztosan fölváltja egy másik irányú függés, miközben Ukrajna lassan NATO tag lehet.

„És hogyha figyelik, hogy mi történik, akkor láthatják, hogy az, ami abszurdnak hangzott egy évvel ezelőtt, mondjuk, hogy Ukrajna európai uniós tag lesz, vagy csak egyáltalán tagjelölt lehet, egy évvel ezelőtt egy olyan abszurditásnak tűnt az Európai Unió bővítésének eddigi folyamatait ismerve, hogy az ember inkább elengedte a füle mellett. Mi a helyzet ma? Ukrajna európai uniós tagjelölt, és arról beszélnek, hogy mindjárt tag is lesz. És ha megnézik, hogy egy évvel ezelőtt a NATO-tagsága Ukrajnának, hogyan hangzott, az abszurditás világához tartozott. Most úgy beszélnek róla, hogy természetesen, ha vége van a háborúnak, akkor majd Ukrajna – vagy ami abból marad, zárójel bezárva – majd tagja lesz, része lesz a NATO területének. Talán, mint önálló állam a NATO tagja is. Jól látható: átszerkesztés zajlik. Ez mit jelent? Ez azt jelenti, hogy egy olyan típusú közép-európai központ emelkedik fel, amit korábban nem láttunk a térképen. Mert nyilvánvaló, hogy a 40 milliós Lengyelország és a nem tudjuk, mennyi marad Ukrajnából – 20 milliós vagy 30 milliós –, egy gazdasági térséget fog alkotni katonai értelemben, biztonsági értelemben és gazdasági értelemben is. Az a lengyelekkel együtt jelent 60-70 millió embert. Az a kettő együtt több, mint Franciaország meg Olaszország, külön-külön persze, a Németország utáni második legnagyobb terület. És ha az az amerikai kísérlet, hogy az európai gazdaságot még a kínai gazdaságról is levágják, hogy a kínaiakkal való gazdaság sűrűségét, kapcsolati sűrűségét lecsökkentsék, akkor az Németország számára olyan gazdasági megpróbáltatást jelent, hogy ennek az új közép-európai, észak-közép-európai térségnek az egyébként hatalmas gazdasági potenciálja – ideadva még az újjáépítésből fakadó pénzügyi lehetőségeket – meg fogja közelíteni Németországét. Az csak a magyar fülnek hangzik viccnek, amit tegnapelőtt hallhattak a nyilvánosságban, amikor azt mondták az angolok, hogy tíz év múlva Lengyelország el fogja hagyni, meg fogja előzni Angliát. Ezt az angol pénzügyminiszter mondta, ha jól emlékszem, vagy talán a jegybankelnök. Ez csak a mi fülünkben abszurd. A valóságban, ha nézik a számokat, akkor ezt láthatják. És ez párosul egy biztonságpolitikai koncepcióval: az EU-ból kilépett Nagy-Britannia, a NATO-ba most fölvett skandinávok, a balti államok, Lengyelország, Ukrajna és még Románia – hogy a mi problémánkról is beszéljek egy félmondat erejéig –: ez egy új sáv. Ez egy új biztonságpolitikai zóna, és ennek gazdasági következményei lesznek. Ha megfigyelik, akkor az Egyesült Államok katonai erejét most már nem Németországba telepítik, mert biztonságilag nem Németország a kulcsország, hanem Lengyelországba telepítik – az ukrán háború miatt. Átszerkesztés zajlik, több dimenzióban, összehangoltan, Európa hatalmi átszerkesztése zajlik. Most nem azért jöttem, hogy erről beszéljek, ezt csak teljesen véletlenszerűen mondom most itt el.”

Mindenki számára világos, hogy ha a konfliktus még évekig el fog tartani, a gyengülő ukrán ellenállást új erőkkel kell majd pótolni.

Olaf Scholz a múlt héten eléggé határozott módon jelentette ki, hogy háború még évekig eltarthat.

A szociáldemokrata politikus a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) című konzervatív lap frankfurti olvasói fórumán arra a kérdésre, hogy miként értelmezendő az a többször megismételt kijelentése, miszerint Oroszország nem győzhet, Ukrajna pedig nem veszíthet a háborúban, kifejtette, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök és országa „identitárius” elképzelések alapján területi követeléseket támaszt és „imperialista agressziót” követ el egy szomszédos ország ellen, amivel veszélyezteti a határok erőszakos megváltoztatásának lehetetlenségéről kialakult egyetértésre épülő európai békét.

Ezért meg kell akadályozni a „békediktátumot”, vagy azt, hogy „befagyasszák” a konfliktust, aminek révén Oroszország ugyan nem hivatalosan, a nemzetközi közösség elismerésével, de gyakorlatilag mégiscsak „imperialista módon bekebelezi Ukrajna egy részét”.

Mindez azt jelenti, hogy „Ukrajna nem veszíthet és nem lehet orosz békediktátum, és természetesen azt is jelenti, hogy elkerülhetetlen az orosz csapatok visszavonása.”

Ilyenkor már csak az a kérdés, hogy meddig is kellene Ukrajnának „kitartania”, ha ennyire egységes a nyugat háborúpárti álláspontja.

Már csak három-öt-hét évet kell várni Oroszország összeomlására – Danyilov szerint. Olekszij Danyilov, a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (RNBO) titkára hétfőn a The Times című brit lapnak nyilatkozva elmondta, hogy a Nyugatnak, amely legyőzte a Szovjetuniót, fel kell készülnie Oroszország szétesésére és összeomlására, ami három-öt-hét éven belül be fog következni bekövetkezik:

„A Nyugat nem ismeri Oroszországot, és a Nyugat tart Oroszország széttöredezettségétől. De ez a folyamat már folyamatban van. Ez egy történelmi folyamat, és a történelmet nem lehet megállítani.”

Amellett, hogy Oroszország szétesése minden bizonnyal felgyorsítaná egy újabb világháború bekövetkezésének lehetőségét, a három-öt-hét év rengeteg idő.

A jelenlegi Ukrajna addig nem tud kitartani. Ukrajnában már eddig is „civilizációs öngyilkosság” zajlott, de a háborús pusztítás tovább gyorsította ezt a folyamatot: az országban eltűnőben az a nemzedék, amely képes volna megvívni ezt a harcot és újjáépíteni az országot.

Nemrégiben megdöbbentő adatokat közölt a The Times az ukrajnai demográfiai helyzetről.

Ukrajnában gyakorlatilag eltűnőben van a 20 évesek teljes korosztálya.

A háború kitörését megelőző évben még 200 ezer húszéves fiatalember élt Ukrajnában. Mostanra e korosztály férfi tagjainak lélekszáma alig 70 ezerre apadt. Hasonlóan aggasztó a helyzet a női nemmel is. 2021-ben a 20-on éves lányok lélekszáma is 200 000 volt. Mostanra már csak 50 000-re becsülik a számukat. A lap szerint a vészes fogyatkozás a háborús állapotok, a tömeges elvándorlás, a születések számának folyamatos csökkenése, az aggasztóan magas elhalálozás az ukrán nemzet sötét jövőjét vetíti előre.

Mark Milley, az Egyesült Államok hadseregének legmagasabb rangú vezetője nemrégiben adott egy interjút a Defense One-nak, ahol azt mondta, hogy

valószínűtlen, hogy Ukrajna még az idén meg tudja nyerni a háborút, és minden orosz katonát ki tud űzni a területéről.

Közben az ukrán vezetők már arra hívják fel az ukrán lakosság és a nyugati közvélemény figyelmét, hogy Ukrajna sokat várt ellentámadása nem tekinthető sorsdöntő pillanatnak az Oroszországgal való konfliktusban.

"Ukrajna sokat várt ellentámadása nem tekinthető sorsdöntő pillanatnak az Oroszországgal való konfliktusban" – jelentette ki Dmitrij Kuleba kijevi külügyminiszter, aki arra szólította fel országa külföldi támogatóit, hogy a várható hadművelet kimenetelétől függetlenül tartsák fenn támogatásukat.

"Minden eszközzel szembe kell szállnunk azzal a felfogással, hogy az ellentámadást a háború döntő csatájának tekintsék."

Kuleba szerint Kijev aggódik amiatt, hogy ha a hadművelet nem eredményezi azt, hogy az ukrán csapatok "100 százalékban" kiszorítják Oroszországot, akkor "egyesek azt mondhatják, hogy ez volt az utolsó döntő csata, és most egy alternatív forgatókönyvön kell gondolkodnunk".

Kuleba felvetette, hogy egy olyan ellentámadást követően, mint amilyenre számítanak, a kisebbségi hangok "Washingtonban, Berlinben, Párizsban, Londonban" megpróbálnak majd tűzszünetet szorgalmazni "egy Minszk III." mentén. Ezzel arra a két minszki megállapodásra utalt, amelyek Kijevet és az akkor elszakított területeket a stabil béke érdekében való együttműködésre hivatottak irányítani.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a múlt héten szerdán azt mondta az Associated Pressnek, hogy ha a donbászi Bkhmut város Oroszországhoz kerül, akkor "kompromisszumra" fogják kényszeríteni Moszkvával.

"Ha az oroszok győznek Bahmutban az ukrán emberek egy részét utol fogja érni a háborús fáradtság. Társadalmunk arra fog kényszeríteni engem, hogy kompromisszumot kössek az oroszokkal."

Egy magas rangú ukrán kormánytisztviselő a hónap elején azt mondta a The Washington Postnak, hogy Ukrajnának nincs elég embere vagy fegyvere egy offenzíva megindításához.

Antony Blinken amerikai külügyminiszter Brüsszelben ukrán kollégájával, Dmitro Kulebával folytatott megbeszélése utáni sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy az USA teljes mértékben elkötelezett Ukrajna védelmi és elrettentő képességeinek a kiépítése iránt. Ehhez azonban már nem lesz elég a pénz és a fegyver, emberek és egy ukránnál erősebb gazdaságra is szükség van.

Közben Jens Stoltenberg NATO-főtitkár bejelentette, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt meghívták a Szövetség júliusi csúcstalálkozójára.

A szövetség főtitkára elmondta, nagyon várja, hogy találkozzon az ukrán elnökkel a júliusi vilniusi csúcstalálkozón, miközben korábban arról is nyilatkozott, ha Ukrajna nem győz a háborúban, nincs értelme a NATO-tagságának.

Stoltenberg szerint a NATO álláspontja Ukrajna felvételi kérelmével kapcsolatban „változatlan”, és hogy „a szövetség tagja lesz”. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy Ukrajna háborús győzelme nélkül ennek semmi értelme, ezért a NATO elsősorban Ukrajna szuverenitásának megőrzésére összpontosít.

Az ukránok azonban már nem elégszenek meg az ígéretekkel. Volodimir Zelenszkij elnök Varsóban, a lengyel kollégájával, Andrzej Dudával közösen tartott sajtótájékoztatóján elmondta, hogy Ukrajna nem tűr megalkuvást a NATO-tagság felé vezető úton.

"A szövetségeseknek nem kell alternatívákat keresniük Ukrajna NATO-csatlakozása mellett, mert az országunk nem lesz hajlandó kompromisszumra ezen az úton. Ukrajna meleg, barátságos ország, de ebben a háborúban megalkuvást nem tűr, nem adjuk fel a földünket, a szabadságunkat, a gyermekeinket, és nem adjuk fel a függetlenségünket sem.”

Dmitro Kuleba külügyminiszter pedig arról beszélt egy televíziós műsorban, hogy Vilniusban 2023-ban lehetőség lesz a 2008-as bukaresti hibák kijavítására.

„Vilnius 2023-ban egy lehetőség arra, hogy kijavítsák Bukarest hibáit 2008-ban, és ezúttal nem lesz elég megismételni, hogy a NATO ajtaja nyitva marad Ukrajna előtt. Mindent elmondtam, amit Ukrajna gondol néhány ország érveléséről, miszerint Ukrajna tagsága nem időszerű, viszont időszerű Ukrajna NATO-támogatásának maximális növekedése.” Hozzátette, hogy őszinte beszélgetést folytatott Ukrajna szövetségeseivel, amelynek során azok „mindent elmondtak, amit gondoltak”.

„Most a szövetségeseknek mindent meg kell beszélniük, és egyértelmű eredményre kell jutniuk, amelyet Vilniusban fognak elérni. Röviden ennyi az üzenetem. Ukrajna számára nem lesz elég megismételni, hogy a NATO ajtaja nyitva marad” – mutatott rá Dmitro Kuleba.

Viktor Janukovics volt ukrán elnök megjósolta a köztársaság államiságának elvesztését, és kijelentette, hogy teljes egyesülésre kerülhet sor Lengyelországgal.

Erről írt a Facebook-oldalán megjelent cikkében, amelyet Janukovics sajtótitkára, Jurij Kirasir tett közzé.

„Bármilyen fájdalmas is nekem ma erről írni, Ukrajna államisága rendkívüli veszélyben van. Teljes pusztulás fenyegeti” – írta Janukovics, megjegyezve, hogy nem csak az ország déli és keleti területeinek elvesztéséről van szó.

Maria Zakharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője tavaly már ismertette Lengyelország ukrajnai terjeszkedési terveit. Zakharova szerint az orosz különleges művelettel való kapcsolat „nem több, mint ürügy”.

Áprilisban Szergej Nariskin, az orosz titkosszolgálatok külföldi hírszerzését koordináló ügynökség (SzVR) vezetője, Putyin elnök közeli bizalmasa azt nyilatkozta, hogy hamarosan lengyel csapatok indulhatnak el a lengyel-ukrán határ felé, hogy kellő pillanatban, békefenntartó jelleggel megszállják Ukrajna nyugati területeit – amerikai jóváhagyással.

Nariskin szerint az orosz hírszerzésnek egyértelmű bizonyítékai vannak az amerikai–lengyel együttműködésre. A forgatókönyv a következő: békefenntartó célzattal lengyel katonák vonulnának be Ukrajna területére, hogy az "orosz agressziótól" megvédjék a lakosságot, majd Lengyelország ottfelejtené magát Ukrajnában.

Számos történelmi példát láttunk már hasonlóra, csinálták ezt már az oroszok is több helyütt. Az oroszok úgy tudják, a lengyel akcióra Washington nyomására, de NATO-képviselet nélkül kerül majd sor, legfeljebb önkéntességi alapon segíthetnek be a tagállamok.

Nariskin szerint a lengyelek csak olyan területeket szállnának meg Ukrajnában, ahol "esélyük sincs orosz katonákkal találkozni". Állítólag a lengyel titkosszolgálat már azon dolgozik, hogy találjon néhány kollaboránst az ukrán elitből, akik hajlandóak lennének támogatni a "békefenntartást" és néhány stratégiai fontosságú infrastrukturális célt.

A Kijev Post által vízionált legrosszabb forgatókönyv szerint, ha az orosz erők felülkerekednek a megfogyatkozott Ukrajnán, a NATO-nak be kell avatkoznia. Természetesen Lengyelországnak kellene ennek a kezdeményezésnek az élére állnia. Egy feltételezett ukrajnai orosz győzelem a NATO feletti győzelemnek is minősülne.

„Lengyelország a NATO kései stratégiai koncepciója szerint gondolkodik, tervez és cselekszik. Katonai erőt épít ki, hogy – szükség esetén – megtegye azt, amit az USA és a NATO nem fog: azaz az ukrán fegyveres erőkkel együtt harcoljon az európai biztonságot és stabilitást fenyegető háború megállításáért.”

Hanno Pevkur észt védelmi miniszter szerint a NATO-nak kötelessége segítséget nyújtani Ukrajnának, mert az a szabad világért harcol.

"Azt is megkérdezhetném, hogy a többiek miért nem tesznek annyit, mint az észtek" – mondta Pevkur. "Mert mindannyian megértjük, hogy Ukrajna nem csak önmagáért és az ukrán népért harcol. Egy szabad világért és egy szabályokon alapuló világért harcolnak. Ezért kell segítenünk Ukrajnának, amennyire csak tudunk."

Óriási veszélyben vagyunk!

A miniszterelnök pénteken a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában kijelentette, hogy a világháború veszélye nem irodalmi túlzás.

„A magyar emberekre nézve a háború aggasztó és veszélyes, a világháború veszélye „nem irodalmi túlzás. Magyarországon természetesnek tűnik, hogy ha egy háború egyre véresebb és brutálisabb, és az áldozatok száma mindkét oldalról már jóval százezer fölött van, az megtorpanásra kényszerítené az embereket, és akik a háborút kívülről támogatták eddig, azok is inkább a béke felé mozdulnának el. Azonban nem így van, a háború helyett a béke mellé álló országok és vezetők száma egyáltalán nem növekedett, „hiába egyre brutálisabb a háború, hiába egyre véresebb, mégis a tűzszünet és a béke mellett érvelő európai vezetők száma nem nő.”

„Az európai emberek azért elindultak a béke irányába, azonban a vezetőket ez még nem érte el, tehát egyelőre Európa nagy része továbbra is háborúpárti álláspontot képvisel, „és egyre durvább eszközöket bocsát az ukránok rendelkezésére. Közel vagyunk hozzá, hogy elfogadott kérdéssé váljon az európai vezetők közötti beszélgetésben, hogy valamilyen békefenntartó típusú csapatokat küldhetnek-e az Európai Unió tagállamai; közel vagyunk ehhez a korábban átléphetetlennek hitt határhoz.”

Orbán Viktor kifejtette: miután a háború a szomszédunkban van, a magyar emberekre nézve a konfliktus aggasztó és veszélyes, veszélyben van a biztonságunk.

„Amikor azt mondják európai és amerikai vezetők, hogy ha ez így megy tovább, akkor megérkezhetünk a harmadik világháborúba, akkor ez első hallásra hihetetlenül túlzónak tűnik, de ez reális veszély ebben a pillanatban.”

Orbán Viktor arról is beszélt, hogy a direkt és indirekt nyomások, zsarolások mindennaposak, „bele akarnak bennünket préselni ebbe a háborúba”. Ugyanakkor ez egy olyan súlyú ügy, amelyben nem lehet megkerülni a nemzeti parlamentet. Azt a kérdést, hogy Magyarország részt vegyen-e, és ha igen, milyen formában a háborúban vagy ki akarjon maradni, csak egyetlen helyen dönthetik el megkérdőjelezhetetlenül, és ez a magyar parlament – emelte ki.

Kitért arra is: volt egy-két ország az első pillanatban – az amerikaiak egyébként ide tartoznak –, akik pontosan tudták, hogy mit csinálnak, és bátran, büszkén, a saját érdekeiket felmérve álltak bele ebbe a háborúba. De voltak olyanok is, amelyek sodródó országok voltak ebben a konfliktusban. Ma több olyan ország van, amelyik nem akart ott lenni, ahol most van – fogalmazott.

A miniszterelnök megszólalása látszólag nem hagyta hidegen Moszkvát. A Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov szinte azonnal reagált Orbán Viktor kijelentésére. Szerinte „ha komolyan vehető, hogy valóban van ilyen terve az EU-nak, akkor az rendkívül veszélyes lehet”.

De nem csak Dmitrij Peszkov reagált a Kreml nevében erre a kijelentésre. Anatolij Vasszerman, az orosz Állami Duma képviselője sokak számára megdöbbentő nyilatkozatot tett. Mint mondta, „az emberek nem mutatnak vágyat arra, hogy harcoljanak, vagy katonának tanuljanak”. Azt is megemlítette, hogy nagyon sokan elmenekülnek Ukrajnából, ami miatt egyre kevesebb az országban a mozgósítható férfi. Szerinte a Nyugat arra sem lenne képes, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kérésére visszavigyék Ukrajnába az összes elszökött hadköteles férfit, arra pedig végképp nem, hogy odaküldjék a fegyveres erőiket. „Mindkettő valószínűtlennek tűnik számomra” – jegyezte meg a politikus. Elmondta azonban, hogy a nyugati országokból érkező zsoldosok már most is jelen vannak Ukrajnában, de eddig olyan formátumban, hogy a kormányok nem tehetők felelőssé a halálukért.

Hogy mi fog történni ezután, majd meglátjuk. Mindenesetre nagyon remélem, hogy Magyarország, ha bevezeti a csapatokat, ezt csak Podkarpatszka Ruszban (Kárpátalja) teszi meg, amely történelme nagy részében Magyarország részét képezte, és nemcsak sok magyar van ott, hanem a helyi lakosság orosz többségének is sikerült a magyarokkal közös létformát találnia. És akkor Magyarországgal egyeztetni fogunk arról, hogy hogyan lehet megvédeni mind a magyar kisebbség, mind az orosz többség érdekeit ebben a régióban.

Úgy tűnik, hogy a Nyugat „beleragadt” a konfliktusba és egyre bonyolultabb módszereket keres annak érdekében, hogy kiléphessen belőle. Ha az ukránok nem kapnak megfelelő segítséget akkor pedig lehet, hogy Olekszej Aresztovics tavaly nyári jóslata fog valóra válni.

Az egykori blogger, színész, felderítőtiszt, reklámszereplő, hírszerző, tanácsadó, pártalelnök, tréner, teológus és egykori kormányzati vezető már 2019-ben megjósolta a mostani ukrajnai háborút egy, a Youtube-on is közzétett interjújában.

Aresztovics tavaly nyáron a háború befejezésének egy még ijesztőbb, korábban nem tárgyalt lehetőségét is felvetette. Az elnöki tanácsadó az orosz és az ukrán hadseregek jövőbeni szövetségével ijesztgette Európát.

„Oroszország még egyetlen olyan háborút sem nyert meg, amelyben az ukránok ne vettek volna részt. Ha a Nyugat nem segíti Ukrajnát, akkor már holnap 500 ezer ukrán csatlakozik az Orosz Föderáció és Fehéroroszország másfél milliós hadseregéhez, ami után magának a Nyugatnak is nehéz dolga lesz. Mondjuk, ha Putyin nyer és az 500 ezres ukrán hadsereg csatlakozik a 1,5 milliós orosz hadsereghez, akkor Európa nagy bajba kerül. Mindenki látta, hogy hogyan tudunk harcolni. És akkor mindez a szenvedés, amit mi itt megélünk, egyszer csak átkerül Európába. És akkor hol tudják majd megállítani a vicces európai csapatok Oroszország, Fehéroroszország és Ukrajna unióját, ha ez megtörténik?”

Ukrajna meghatalmazott kazahsztáni nagykövete, Petro Vrubleszkij szeptemberben kijelentette, hogy ”most az a dolgunk, hogy minél több oroszt kiirtsunk, mert annál kevesebb marad, akivel majd a gyermekeinknek kell végezniük."

Itt valakik három generációs háborúra készülnek. A kérdés az, hogy a lengyelek és a kontinens lakói készen állnak-e arra, hogy a gyermekeik jövőjével fizettessék meg a tehetetlenségük árát.