top of page

A MŰVÉSZETEK ÉJJELE (Deli Mihály verse)

szilajcsiko

 

A Múzeumban éjfélkor lekapcsolódnak a biztonsági berendezések

A szobortárból kiemelt mű, mint a ’Hét műtárgya’

a terem közepén óvatosan nagy levegőt vesz és lelép a posztamensről

(Realista alkotás, bár kissé elnagyolt)

Megrázza magát, leporolja a kényelmetlen pontatlanságokat

a kubista szögleteket / gimnasztikázik, körülnéz

Csontjait ropogtatva végigsétál a kiállítótereken

A tájképek kigyűrődnek keretükből, elnyújtózkodnak, sütkéreznek

Az absztrakciók álruhájukban ijesztgetik az zsánerképeket

Az ismerős portrék feltörik a büfét, mentes ásványvizet isznak

kávéznak, befalják a fonnyadt péksüteményeket

A krémeseket a mellettük álló asszonyaiknak hagyják

A lábuk közt játszó gyerekek

a múzeumshopban saját képmásuk kulcstartóival dobálóznak

A csendéletek a sarokban bűzölögnek

Az évszakok a négy sarokban élvetegen tenyésznek

A témák egy ideig kerülgetik egymást, majd összefolynak, szétválnak

egy-egy kiugrik, pördül, meghajol, visszalép

és jön a következő, és mindegyik

Karneváli körtánc kerekedik

’A hét műtárgya’ visszaül dobogójára, gyönyörködik bennük

A szimbólumokban bujkálókat kipiszkálja homályukból

A csatázó katonákat áttereli egy folyósóra

(értünk vagy ellenünk, de) ott verekedjenek

A szenteskedőket feloldja kínjaikból (és önironikusan összemosolyognak)

Egy mobilszobor csörömpölve térdre rogy

gépolajvérét a márványkövezet nyomtalan falánksággal felissza

 

A titkos szeánsz kibontakozik a Múzeum Negyed koncerttermében is

A holdfény áttör a hangszigetelt falakon

A kottaállványok zizegve hanyatt dőlnek, a kották kitárulnak

Vonók, fuvolák, pikulák sóhajtva beléjük hatolnak

A hangjegyek kéjben nyafogva-vihogva henteregnek, feloldódnak

A fagott a falig hatol, a szaxofon szexuális őrjöngésbe kezd

A nagybőgő az üstdobbal öregesen dörmögve összedörgölőzik

A hegedűk cincogva cicáznak egymással

A tubák nyálas erotikával lihegnek

A mély érzésű csellók a finom lelkű hárfákkal kavarnak

A rosszéletű klarinét irigyen rikácsol a háttérben

A karmesteri pálca megengedő tekintettel

s megadóan bölcs mozdulatlansággal várakozik

Hagyja őket, fetrengjen a szimfonikus szerelem!

A komponista szétszórt álma

hangtalan melódiával kering az instrumentumok között

 

Az épület túlsó szárnyában, a könyvtár is megmozdul

A polcok összehúzódnak, megbillennek

A könyvek kitárják szárnyukat, zuhannak, fölröppennek

A fejezetek megrázzák magukat, versek dudálnak, sugdolóznak

A sorok-szavak körbeszaglásznak, harapnak, nyalakodnak

A betűk hangyaserege tébolyult rendben szétfut

A pille lapocskák lemosdanak, tisztálkodnak

történeteiket visszavárják

Katarzisapó szigorú szemmel az órájára tekint

Közeleg a hajnal

Áttelefonál a Múzeumba, a Koncertterembe

Mindenhol lassan helyreáll a fegyelmezett rend

’A hét műtárgya’ visszamerevedik felkent zsenialitásába

A riasztóberendezések zúgni kezdenek

Az éjjeliőrök megpendítik gumitalpú bakancsaikat

A takarítónők lucskos felmosórongyaikkal

végigsiklanak a szellemi labirintuson

 

Majd csengettyűre-harangszóra a műélvezők a művészekkel

ihletüket, kavargó életüket kibiztosítják

s ketrecbe zárt szabadságuk dús éjszakáját

az aranyos napfény tükrében újra, újra eljátsszák



A kép forrása: itt
A kép forrása: itt

43 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
Blogos rovatok
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page