A nagy fölfedezések kora (Gyimóthy Gábor verse és hozzáfűzése)

Öt-hatszáz évvel ezelőtt

rémes volt a hajózás.

Vitorlások voltak akkor,

mert nem volt más meghajtás.

Bár sok hajó céljához ért,

az úton el nem süllyedt,

néha a legénység fele

beteg volt mert „megsülyedt”.

Furcsán mondom, de csak azért,

hogy erről most értesülj:

a skorbutnak valamikor

magyar neve volt a süly.

Hosszú úton, nagy viharban 

– volt ily eset, nem kevés – 

sajnos együtt járt a kettő, 

a süly és a süllyedés...

Nem csoda, e betegséget

minden matróz átkozta,

nem tudta, hogy ellenszere

a savanyúkáposzta.

Semmi más nem kellett volna,

csak egy kis C-vitamín,

s a fölfedező utakon

megszűnt volna minden kín...

Igaz, a süllyedés marad,

ha vihar hajót merít...

Az ellen – bár sajnáljuk, de – 

a vitamín nem segít.

Zollikerberg, 2026 II. 9.

Ehhez annyit fűzök még hozzá, hogy németül viszont a skorbut eredetileg Scharbock volt. Innen a mi saláta-boglárka növényünk német neve: Scharbockskraut, ugyanis tavasszal az első ehető növény a saláta-boglárka levele, amiben sok C-vitamín van és ezért az ellenszere volt a skorbutnak. Régen nem lehetett télen is beszerezni vitamíndús növényeket és gyümölcsöket. A telek is rendszeresen sokkal keményebbek voltak, méteres hóval. Ezért volt szenzációs találmány a káposzta savanyítása. Szegény embereknek nem volt almájuk, körtéjük, amit télre tárolni tudtak volna. Tehát ez a boglárka létfontosságú növény volt a savanyúkáposzta föltalálása előtt.