A nagy kérdés (89 évesen) – Gyimóthy Gábor „vegyesfelvágottja”

Latin tanulás                           

Tankönyvemben első mondat –

„Agricola terram arat.” –

volt, mikor latint tanultam,

rövidke, másfél év alatt.

„Földműves a földet szántja.”

Volt ez, és mindjárt tárgyeset. (!)

Ám a latint nagyon untam,

tanulása nem jól esett!

Bohóckodtam a szavakkal:

„Agg Rikola gyorsan halad,

alig kezd el földművelni

s mindjárt ott tart, hogy már arat...!”

A gyerek azt be nem látja,

latin neki mire lesz jó?

Rém fölöslegesnek tűnik

minden egyes idegen szó.

Namegaztán, hogy ez holt nyelv! –

Azzal mit kezd majd az ember?

Latin tanulásra mondják,

hogy az Isten nem bottal ver?

Nekem legalábbis úgy tűnt

– ezt ma már ezerszer bánom –

de hát tizenegyévesen

egész más volt a világom.

Más tantárgyak érdekeltek

és az mindig, és az nagyon!

Így aztán – gondoltam akkor –

jobb, ha latint veszni hagyom.

Arra persze vigyáztam, hogy

a latinból meg ne bukjak,

de amit csak így tanulunk,

senkik, sehova se jutnak...

Abból nem marad meg semmi!

Az ember latinul beszél?

Vizsga után három perccel

minden latint elfújt a szél...!

Ezért nekem a latinból

csak e rövid mondat maradt,

a sírba is ezzel megyek:

„Agricola terram arat...”

Zollikerberg, 2025 VII. 13.

Modern tanmese                 

Ott, ahol az E-mail cím él,

s a-betűt ölel kukac,

Élt egyszer egy kurtafarkú,

ám mosolygós kismalac.

Nem volt okos-telefonja,

piszkálták is emiatt

s gúnyolták, hogy e világból

– mely ma modern – kimaradt.

Gyakran, hogyha sétálgatott,

avagy ült villamoson,

már-már arra gondolt, hogy ő

e világból eloson.

Oly világba vágyakozott

– milyet ő még meg nem élt –,

hol malac még a malaccal

cseverészett és beszélt...

Sejtette, hogy volt ily világ,

mert hát kellett lennie,

hol tisztességes malacnak

tényleg nem volt semmije.

Úgy értve persze, hogy nem volt

tabletje és laptopja,

továbbá színes tévéje

és okos-telefonja.

Nem, mintha ez mind rossz lenne,

dehogy rossz ez! Egy fenét!

Csak valahogy elveszi a

kismalacok életét...

Lennie kell – így gondolta –

még egy olyan világnak,

hol a malac örülni tud

egy vacak kis virágnak.

Képletesen mondva persze,

hiszen ezt jól tudta ő,

de egy világ, amelyben még

létezett szabadidő!

Amelyben még – neaggyisten –

malac unatkozhatott,

s nem volt szinte másodpercre

az egész nap kigszabott.

      *

De hát ki szabja az időt?

Ki csinál ily programot?

Ezen aztán a kismalac

hosszan elgondolkodott...

Zollikerberg, 2025 VII. 13.

A nagy kérdés (89 évesen)

Gyerekeknek szokták

e kérdést föltenni:

„Majd, hogyha nagy leszel,

te mi akarsz lenni?”

Megöregedtem bár,

csak azt mondhatom,

erre a kérdésre

ma sincs válaszom.

Mi szeretnék lenni?

Hát azt bizony

őszintén megvallva

ma sem tudom.

És azért nem tudok

választ adni,

mert ma sem tudnék még

választani...

A kérdés fönn forog

(fene megesz),

hogy végül belőlem

vajon mi lesz...?

Zollikerberg, 2025 VII. 12.

Hosszmértéknél, jóbarát, ne keresd a logikát!

(egy kis angol)

Nézzük meg a hosszmértékek

angliai névsorát,

az észszerűtlenségeknek

agybénító garmadát.

Kezdjük is el 1 mérfölddel,

mely ugyebár 8 furlong.

(Magyar szót rá nem találtam,

e helyen a szótár kong...)

1 furlong meg 110 öl, mely-

nek angol neve fathom.

(Hogy az osztó mért pont száztíz,

azt én föl nem foghathom!)

1 öl pedig 2 jard, amit

yard-nak írnak angolul,

(Az egyszerű kettéosztás

itt nem üthet ki balul.)

A jardot hárommal osztjuk:

3 láb, vagy három foot.

(Kettő is lehetne ámbár,

a három még nem túl rút.)

Nadeaztán! – Jön az 1 láb,

amely pont 12 inch!

(Eme agylágyult osztásra

magyarázat sajnos nincs!)

(Rendszerükkel az angolok

– bár keményenen küzködnek –,

ők a tizes számrendszerrel

csupáncsak inchelkednek...)

Az inch jómagyarul hüvelyk,

de most jön a kitolás,

mert rajta nem tizenkettes –

16-os az osztás!!

Ennyi badarságot látván,

az ember agyvize forr.

Elviselhetőségéhez

kell tán az angol humor...

Vagy hát, mert tudjuk, a mérföld

angolul kimondva májl,

rímel rá a fölszólítás

– ne sírj tőle – inkább szmájl!

*

Ám a tengeri mérföldnél

ne szidd az angolokat,

ahhoz nekik semmi közük,

körfölosztási adat.

Vedd a hosszúsági foknak

pontosan egy percnyijét,

s kapod a tengeri mérföld

– nem kerek szám – méretét.

1852

lesz ez a táv méterben.

(21 600-nyi

van az Egyenlítőben.)

Metrikus méret ez tehát,

és az egyszerű oka,

hogy alapja Egyenlítőnk

méretének a foka.

Zollikerberg, 2025 VII. 3.

A valódi betűrend    

Büszkék vagyunk szókincsünkre,

hogy nagy, ősi és saját,

ám betűinknek mostohán

látjuk csak el a baját.

Kínaiak írásának

van ötvenezer jele.

Azért mert nem hangot írnak,

sok bajuk is van vele!

(Gondoljunk csak kicsit bele,

hogy ez a tény mit jelent,

hisz ott szinte lehetetlen

valamelyes „betűrend”!)

A huszonhat „angol betű”

túlzottan fösvény anyag.

Szavaiknak kiejtése

ezért pontatlan s hanyag.

Nálunk, a majd’ negyven hanghoz,

jelből harminchárom kell:

minden hangunk leírható

harminchárom betűvel!

S ez még semmi! A betűink

másvalamire is jók:

sok más nyelv majd' minden hangja

velük vígan írhatók.

Becsüljük meg betűinket!

ezt melegen ajánlom,

mert ily észszerű jelrendszer

nincs még egy a világon!

(Hogy a régi írógépen

nem volt hosszú ű (csak ő)?

Az a szerkezet „bűne” volt,

bár kár volt, de érthető.

S ezen ma már – így utólag –

fölösleges is sírni,

hiszen a számítógépünk

minden jelet tud írni!)

Szót szólok jobb betűrendért

(a mostani fölkavar),

ma jónéhány ily sorrendben

uralkodik zűrzavar!

Magyarokhoz szóló könyvben

nem azonos a és á,

(Csak, ha idegenekhez szól,

mi ezt jogosítaná.)

S épp annyira nem azonos

– mint tudjuk – az ö és ő.

E kettő csak idegenhez

szólóban keverhető!

(Nekünk szóló szótárakban

is külön jel ä és a.

A németnek e két betű

egymás szoros rokona...)

A sorrend hát szigorúan:

a, á, b, c, cs és d...

Betűink sorrendjét ne tedd

hanyagságból kevertté.

Hangkincsünknek jelölése

oly nagyszerű, oly csodás,

hogy sorrendjük zagyválásá-

ra nincs semmi kifogás!

Zollikerberg, 2003 VIII. 9.

Lesznek, akik...

Huszast nem mondom húszasnak,

nyilast nem mondom nyílasnak,

vizest vem mondom vízesnek,

szivest nem mondom szívesnek,

szinest nem mondom színesnek,

tizest nem mondom tízesnek,

tüzest nem mondom tűzesnek!

               ...ettől netán hanyattesnek?!

Ám a fűzes kivételem

és a hírest is szeretem.

Pedig hát itt a hirtelen...!

S itt vannak az -os végűek:

húsos, búbos, túros, rúzsos,

csókos, csíkos, kínos, zsíros,

hol a hosszú hang a pontos.

Zollikerberg, 2025 VI. 26.