VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

A nagyváradi román doktornő esete az erdélyi magyar médiával – Szakács Árpád az Erdély.ma portálnak

A koronavírussal kapcsolatos orvosi protokollok az elmúlt napokban igencsak a figyelem középpontjába kerültek, főként annak köszönhetően, hogy Flavia Groşan nagyváradi tüdőgyógyász a hivatalos eljárástól eltérő szakmai véleményt fogalmazott meg. Akit érdekel, itt részletesen elolvashatja. Az erdélyi magyar sajtóban ugyanis erre nem nagyon volt lehetőség, első körben a szerkesztőségek nagy része elhallgatta az esetet, majd miután egész Romániában mindenki erről beszélt, a szakmai szabályokat felrúgva, a legpitiánerebb revolversajtó módszereivel belekezdtek a nagyváradi doktornő lejáratásába.

Mielőtt tételesen végigmennék a csúsztatásokon, amikkel manipulálják a közvéleményt, kezdjük egy kicsit távolabbról a történetet.

Először is egy fontos szóval kell foglalkoznunk, ez pedig a „vírustagadó” kifejezés. A vírustagadó szó az olyasmi, mint az ötvenes években, a régi jó keményvonalas kommunista érában a „gaz imperialista” minősítés. Vagy pont olyan, mint a „klerikális reakció fekete csuhása”, esetleg a „kulák”. A lényeg, ha valakire ezt rásütötték, nagyjából tiszta helyzet teremtődött. Egyik oldalon ott a magabiztos, felsőbbrendűségi tudattal rendelkező kérlelhetetlen rendszerhívő, aki felismeri az ellenséget, magát a problémát. Rámutat a lényegre, elüvölti magát, hogy „te gaz vírustagadó”, és máris jön a fekete autó, ami egyelőre csak a hivatalos végzést hozza: nem vagy normális. Anno az imperialista csuhásnak meg kuláknak persze annyi volt. Ment a Duna-deltába, a börtönbe, éppen ahol volt hely. Sokan még jól is jártak azzal, ami Eginald Schlattner, a nagy szász író családjával történt, akiket télvíz idején kisgyerekestől kiraktak az utcára. A rohadt burzsujok örüljenek, hogy nem koncolják fel őket! Jó hír viszont, hogy Európában máris készítik elő a táborokat, Hollandiától Németországig épül a szögesdróttal körbevett terület, ami potenciális vírustagadók pihenési helye lehet.

A másik élethelyzet, amikor ugyancsak a rendszer éber őre, állampolgára, magabiztos, felsőbbrendűségi tudattal rendelkező kérlelhetetlen harcosa egyből ezzel nyit. Meg se szólaltál, szóba sem került a pandémia, de rád üvölt: teeeeeeeeee…. vírustagadóóóóó…teeeeee!!!! Olyan, mint amikor a vendég jön, és amikor benyit, kézfogás helyett gyomorszájon vágja az embert.

Láthatják, nem olyan jó dolog vírustagadóként tengetni az életünket. A rendes, tisztességes, bátor ember ilyenkor összehúzza magát. Hallgat és bólogat, remeg mint a nyárfalevél. Nincs se kérdése, se válasza semmire. Abból olyan nagy baj nem lehet.

Fontos dolog, hogy a vírustagadó szó velejárója a laposföldhívő kifejezés, a kettő szinte szinonima. Ha az egyiket rád húzzák, az olyan, mintha a másikat is megtették volna, vagy fordítva. Így aztán nem egyszer elhangzik: „te laposföldhívő vírustagadó…” vagy… inkább hagyjuk. Hiszen tisztességes embernek már most liftezik a gyomra a félelemtől, és még ki tudja mi következik… Hát nem sok jó. De ott még nem tartunk.

Van még viszont egy másik fogalom, amiről beszélnünk kell, enélkül ugyanis nem érthető az előző kettő. Ezt úgy hívják, hogy „a szakember”. Amit a szakember közöl, az pont olyan, mint régen amit Jézus mondott. Írásba foglalják, kihirdetik, dekrétumban rögzítik, mert azt mondta a szakember. Dátum szerint mindig a legújabb szakemberi kinyilatkoztatás van érvényben, akkor is, ha az szöges ellentétben van a két nappal korábban tett kijelentéssel. Ha például a szakember azt mondja március 22-én, hogy „minél több a beoltott, annál kevesebb lesz a fertőzött”, majd március 24-én azt, hogy “az oltás nem véd meg a fertőzéstől”, akkor természetesen az utóbbi az igaz. Jaj annak, aki nem naprakész, és a korábbi kijelentést terjeszti. De ilyen eretnekségre szerencsére ritkán van példa.

A szakemberi létet természetesen a politikus is kiérdemelheti, ha néhány szót kellően sokáig tud mantrázni. De hogy ki a szakember, azt mindig az tudja megmondani, aki felismerni a vírustagadót vagy a laposföldhívőt! Egyik a másik nélkül nem megy, az édeni szimbiózisban tenyészik és burjánzik a két fogalom, így is használják: „te vírustagadó, nem látod mit mond a szakember, Te!!!! Erkölcstelen… laposföldhívő.”

Ha az ellenfél még mindig bírja a nyomást, akkor a végső csapás következik: „értsd már meg, hogy miattad fog meghalni nagymamám…teeee laposföldhívő!” Itt vége is a meccsnek. A szerencsétlen áldozat összeesett, vihetik.

Akkor térjünk át komoly dolgokra, mert ez a hosszas bevezető nem azért készült ám, hogy önök szórakozzanak, netán jól érezzék magukat.

Történt ugyanis, hogy múlt héten, – mint említettem – Nagyváradon egy kis hiba került a mátrixba. Itt nem a fekete macska jött vissza ismét, hanem egy másik szakember, aki nem azt mondta, mint a többi szakember. Ez még meg is jelent pár újságban. Majd órákon belül kialakult a szakemberek viadala című sorozat.

Flavia Groşan, közismert és neves nagyváradi tüdőgyógyász azt mondta: a koronavírusos betegeket más protokollal gyógyítja és sikeresen. A legfontosabb: a páciens állapota ne romoljon annyit, hogy a kórházba kerüljön, mert ott egy másik protokoll van, ami sokszor a beteg halálát okozza.

A vírustagadókat és a laposföldhívőket felismerők fejében egy kis zavar keletkezett. Itt is egy szakember, ott is egy szakember. Nehéz és bonyolult ügy – mondaná erre Colombo.


Aztán a vírustagadókat felismerő szakember felismerők osztottak, szoroztak, megbeszélték, hogy ez a szakértő mégsem lehet az a szakértő, tehát nem szakértő, mármint a nagyváradi doktornő. Ha nem szakértő, akkor csak vírustagadó, laposföldhívő lehet. Mindezt olyan hangosan kezdték el óbégatni, hogy Groşan doktornő mellett percek alatt százezres tábor gyűlt össze a nagy semmiből. Természetesen mind vírustagadók és laposföldhívők.

Közismert tény, hogy a vírustagadó laposföldhívőket felismerők legfontosabb szövetségese az újságíró. Ez majdnem olyan, mint a szakember, csak ez újságíró. Egyik a másik nélkül nem tud élni. Hiszen az egy különösen kéjes érzés, amikor a rendszer harcosa felismeri a vírustagadót és azt el tudja mondani egy újságírónak, aki megírja. Az áldozat harapófogóba kerül, még többen tudják meg róla, hogy laposföldhívő, vagyis nem normális.

Szóval a Flavia Groşan fronton a szakemberek viadalában hadrendbe álltak az újságírók is. Megjelent a sok zsurnaliszta, akik nagyon komoly szakmai véleménycikkekben mondták el, hogy a 20 éves tapasztalattal rendelkező tüdőgyógyász szakmailag egy nulla. Aztán ezek a nagyon okos újságírók bölcsességükhöz hasonló szintű kérdéseket tettek fel egyéb szakembereknek, akiknek az álláspontja természetesen egyezett azokkal a nagyon okos médiamunkásokéval, akik már korábban leírták, hogy a doktornő nem normális.

És itt vége is lehetne a történetnek, de nincs vége. Hiszen nem árt közelebbről bemutatni azokat a módszereket, melyekkel az erdélyi magyar sajtó egy rész az objektivitás látszatára sem adva úgy próbálja befolyásolni a közvéleményt, hogy közben szembe megy mindennel, amit szakmának, etikának nevezhetünk.

Kezdjük a kolozsvári Krónikával, ahol 4 napi hallgatás után végre március 22-én foglalkozni mertek a témával. Lett is ebből egy újságcikk. Az újságíró nagyon bátor személy, ez abból is látszik, hogy a merész írása mellé nem írta oda a nevét.

(...)

Tovább a cikkhez

149 megtekintés
MOGY-embléma_2019.png
Blogos rovatok
Kiemelt cikkek