A Pentagon oroszországi provokációjának megértéséhez
Eredeti cikk:
Understanding the Pentagon’s Provocation of Russia, By Jacob G. Hornberger, The Future of Freedom Foundation, February 1, 2023
Schiller Mária küldeménye
Kennedy elnöknek volt egy olyan egyedülálló képessége, amellyel a Pentagon tábornokai nem rendelkeztek. Képes volt elemezni egy nemzetközi válságot úgy, hogy az ellenfél helyébe képzelte magát, és megpróbálta megérteni az ellenfél indítékait. Ez lehetővé tette számára, hogy olyan kiutat találjon a válságból, amely nem járt háborúval. A tábornokok és a Pentagon válasza mindig ugyanaz volt: lerohanás, bombázás, gyilkolás és pusztítás.
A mai tábornokok nem különböznek az 1960-as évek eleji társaiktól. Képtelenek az orosz tisztviselők helyébe lépni, és megpróbálni kitalálni az ukrajnai válság megoldását. Ehelyett a válaszuk a bombák, rakéták, halál, pusztítás és most már a tankok. Egyszerűen nincsenek mentálisan felkészülve arra, amit Kennedy tett.
Ha megértjük, hogy Kennedy hogyan oldotta meg a kubai rakétaválságot, az nagyban hozzájárul ahhoz, hogy megértsük, mi motiválta az oroszokat Ukrajna lerohanására.
1962-ben Kennedy megtudta, hogy a Szovjetunió (azaz Oroszország) atomrakétákat telepített Kubába. A Pentagon teljes támogatásával Kennedy úgy döntött, hogy ezt nem hagyhatja. Kizárt dolog volt, hogy az amerikai tisztviselők megengedjék, hogy az oroszok nukleáris rakétákat telepítsenek, amelyek mindössze 90 mérföldről az Egyesült Államokra irányulnak.
Pedig a szovjeteknek a világon minden joguk megvolt ahhoz, hogy nukleáris rakétákat telepítsenek Kubába, feltéve, hogy ezt a kubai rezsim beleegyezésével teszik. Végül is, bár a Pentagon és a CIA Kubát de facto amerikai gyarmatnak tekintette, Kuba valójában független és szuverén ország volt. Ha szovjet atomrakétákat akart Kubában, joga volt meghívni a szovjeteket, hogy telepítsék oda őket.
Ennek ellenére mind Kennedy, mind a Pentagon úgy döntött, hogy nem engedik, hogy az orosz atomrakéták Kubában maradjanak. Hogy miért? Mert egyszerűen nem akarták, hogy nukleáris rakéták célozzák az Egyesült Államokat mindössze 90 mérföldről. Úgy vélték, hogy az ilyen rakéták komoly fenyegetést jelentenek az USA "nemzetbiztonságára".
Kennedy számára mennyire fontos volt ez az elv, ezért még nukleáris háborút is hajlandó volt indítani Oroszország ellen, hogy megakadályozza az orosz rakéták Kubában való elhelyezését.
Amit valójában nem sokan tudnak, az az, hogy Kennedy csakugyan háborút kezdeményezett a szovjetek ellen.
Ez akkor történt, amikor katonai blokádot rendelt el a Kubába atomfegyvereket szállító szovjet hajók ellen. A nemzetközi jog szerint a blokád háborús cselekménynek minősül. Szerencsére a szovjetek nem válaszoltak megtorló háborús intézkedésekkel.
Kennedy blokádja mégis a tábornokok szigorú rosszallását váltotta ki.
Túl gyengének tartották. A vezérkari főnökök egyik tagja Kennedy blokádját Neville Chamberlain brit miniszterelnöknek Hitler müncheni megbékítéséhez hasonlította. A tábornokok egysíkúságukkal nyomást gyakoroltak Kennedyre, hogy bombázza le és szállja meg Kubát. Ragaszkodásuk, hogy Kennedyt egy olyan akcióra kényszerítsék, amely szinte biztosan nukleáris háborút eredményezett volna, azt tükrözte, hogy mennyire erősen érezték, hogy az orosz rakéták nem lehetnek ilyen közel Amerika határához.
Így, ha Kennedy ma elnök lenne, nem kellene megkérdeznie, hogy az oroszok miért éreztek ugyanígy az iránt, hogy amerikai atomrakétákat állomásoztassanak Ukrajnában, amelynek közös határa van Oroszországgal. Megértené, hogy érzelmeik nem különböznek Kennedy és a Pentagon érzéseitől a Kubában lévő orosz atomrakétákkal kapcsolatban.
Volt azonban egy másik tényező is, amelyet Kennedy figyelembe vett, amikor az oroszok helyébe lépett, hogy megpróbálja megérteni a válságot, és kölcsönösen elfogadható békés megoldásra jutni. Amióta Kennedy elnök lett, mind a CIA, mind a Pentagon elszántan törekedett a kubai rendszerváltásra. Erről szólt a CIA 1961-es kubai disznó-öbölbeli inváziója. Miután ez kudarcot vallott, a Pentagon szüntelenül nyomást gyakorolt Kennedyre, hogy kezdeményezzen teljes körű katonai inváziót a szigetre.
A Pentagon még egy Northwoods hadművelet elnevezésű hamis zászló hadműveletet is kitalált, hogy ürügyet szolgáltasson Kennedynek Kuba lerohanására. Örök dicsőségére legyen mondva, Kennedy elutasította ezt.
Kennedy rájött, hogy a kubaiak azért akarták azokat a nukleáris fegyvereket, hogy elrettentse a Pentagont és a CIA-t attól, hogy ismét megszállják Kubát. Ha az elrettentés kudarcot vallana, a kubai tisztviselők azért akarták a nukleáris fegyvereket, hogy visszavághassanak egy sokkal erősebb hadsereggel szemben.
Amit a főáramú újságírók és kommentátorok nem vesznek észre, az az, hogy az Egyesült Államok és Kuba közötti hosszú ellenségeskedés során mindig az Egyesült Államok – konkrétan a Pentagon és a CIA – volt az agresszor.
Ilyen körülmények között Kubának minden joga megvolt ahhoz, hogy megvédje magát attól, amit Martin Luther King úgy jellemzett, mint "a világ legnagyobb erőszaktevője".
Amikor Kennedy rájött, hogy a kubai rakétaválságot a Pentagon és a CIA megszállott törekvése, Kuba lerohanása idézte elő, kitalált egy kiutat a válságból. Egyszerűen megígérte Nyikita Hruscsov szovjet vezetőnek, hogy soha többé nem fogja megengedni a Pentagonnak és a CIA-nak, hogy Kubát bombázza vagy megszállja. Ígérete bevált. A szovjetek kivonták nukleáris rakétáikat Kubából és hazavitték őket.
Egy dolgot kivéve. Az utolsó pillanatban Hruscsov arra kérte Kennedyt, hogy távolítsa el a Szovjetunióra irányított amerikai atomrakétákat Törökországból. Igen, jól olvasta. Miközben az Egyesült Államokra irányított kubai szovjet rakétákat a Pentagon ellenezte, Törökországban tartotta az Oroszországra irányított atomrakétáit.
Kennedy megértette Hruscsov álláspontját, és egyetértett vele. Megígérte az orosz vezetőnek, hogy hat hónapon belül eltávolítja a törökországi atomrakétákat.
Mondanom sem kell, hogy a legtöbb amerikai megkönnyebbült és elégedett volt Kennedy kubai rakétaválságának megoldásával. Nem így azonban a vezérkari főnökök. Ők dühösek voltak. Kennedy gyakorlatilag végleg kommunista ellenőrzés alatt hagyta Kubát, amit a Pentagon a "nemzetbiztonságra" nézve súlyos fenyegetésnek tekintett. Amint arra az An Encounter with Evil: The Abraham Zapruder Story (Találkozás a gonosszal: Az Abraham Zapruder-történet) című könyvemben rámutatok, a JCS [az Egyesített vezérkari főnökség] az Egyesült Államok történetének legnagyobb vereségének tekintette Kennedy válságmegoldását. Úgy vélték, hogy Kennedy "gyenge testvér" volt, amikor a kommunistákkal való szembeszállásról volt szó. Gyávának, és ami még rosszabb, árulónak tartották, amiért kiengesztelődött Oroszországgal.
Mit tett volna Kennedy Ukrajnával, ha ő lett volna az elnök? Soha nem engedte volna meg a Pentagonnak, hogy a NATO segítségével bekebelezze a Varsói Szerződés egykori tagjait. Azt is felismerte volna, hogy Oroszország reakciója az amerikai atomrakétákra Ukrajnában ugyanaz lett volna, mint az USA reakciója az orosz rakétákra Ukrajnában.
Megértette volna, hogy a reakciójuk arra, hogy amerikai atomrakéták vannak Ukrajnában, nem különbözik attól, ahogyan ők reagálnának arra, hogy ezek az amerikai atomrakéták Törökországban vannak.
Valójában Kennedy kétségtelenül felismerte volna, hogy a NATO egy hidegháborús dinoszaurusz, amelyet ki kell iktatni, különösen a hidegháború végét tekintve.
Hol van Biden elnök úr ebben az egészben? Mondanom sem kell, hogy Biden sajnos nem John Kennedy.
Jacob Hornberger a The Future of Freedom Foundation alapítója és elnöke.
