A Pentagon vezetői szerint az új költségvetés komolyan segít felkészülni a Kínával vívandó háborúra

Vukics Ferenc jegyzete

Milley tábornok szerint a költségvetés célja a háború megelőzése, de "felkészít bennünket arra, hogy szükség esetén harcolni tudjunk Kína ellen".

Lloyd Austin védelmi miniszter és Mark Milley tábornok, az egyesített vezérkari főnökök elnöke egy múlt csütörtöki meghallgatáson a kongresszusban elmondta, hogy a Pentagon 2024-es költségvetési kérelmének teljesítése segíteni fogja az országot abban, hogy felkészüljön egy jövőbeli háborúra Kínával.

Milley ragaszkodott ahhoz, hogy a Pentagon hatalmas, 842 milliárd dolláros költségvetési kérelme elsősorban a háborútól való elrettentést szolgálja, de azt is megerősítette, hogy az amerikai hadseregnek fel kell készülnie egy nagy, átfogó háború megvívására is. A képviselőház védelmi albizottsága előtt elmondta, hogy az elrettentés és a konfliktusra való felkészülés "rendkívül költséges, de nem olyan drága, mint egy háború megvívása. Ez a költségvetés pedig megelőzi a háborút, és felkészít bennünket arra, hogy szükség esetén meg is vívjuk azt".

A Pentagon a 2022-es nemzetvédelmi stratégiában Kínát az amerikai nemzetbiztonsági stratégia "legátfogóbb és legsúlyosabb kihívásaként" határozta meg, és

az utóbbi időben az amerikai katonai vezetők egyre határozottabban beszélnek arról, hogy a nukleáris háború kockázata ellenére is felkészülnek egy Kínával vívott háborúra.

Biden elnök is megfogadta, hogy kínai támadás esetén megvédi Tajvant.

Milley szerint Kína cselekedetei "a konfrontáció és a szomszédaival, esetleg az Egyesült Államokkal való potenciális konfliktus felé vezető úton haladnak".

Csin Gang kínai külügyminiszter e hónap elején arra figyelmeztetette Washingtont, hogy ha az Egyesült Államok nem változtat az ázsiai-csendes-óceáni térségben történő katonai terjeszkedés és más, Kínára irányuló politikája irányvonalán, az "konfliktushoz és konfrontációhoz" vezet.

A Pentagon költségvetési kérelme tovább bővíti az USA katonai lábnyomát a térségben a csendes-óceáni elrettentési kezdeményezés néven ismert terv finanszírozásával.

"Ez a költségvetés a tavalyihoz képest 40 százalékos növekedést tartalmaz a Csendes-óceáni Elrettentő Kezdeményezés számára, amely minden eddiginél magasabb, 9,1 milliárd dollárt tesz ki" – mondta Austin a meghallgatáson. "Ebből fogjuk finanszírozni a haderő megerősítését, Hawaii és Guam hatékonyabb védelmét, valamint a szövetségeseinkkel és partnereinkkel való mélyebb együttműködést."

A kongresszusi Kína-ellenes sólymok számára azonban nem elég az a pénzösszeg, amit a Pentagon 2024-re kért elkölteni. Biden elnök katonai kiadási kérelme más ügynökségek finanszírozásával együtt összesen 886,4 milliárd dollárt tesz ki. A kongresszus várhatóan több tízmilliárddal többet ad hozzá, ahogyan tette azt Biden 2022-es és 2023-as kérelmei esetében is.

Ebben a gigantikus összegben – amely még a veteránokra fordított kiadásokat sem tartalmazza – milliárdok szerepelnek a nukleáris fegyverek bevetésére szolgáló új rakétarendszerekre, valamint az Egyesült Államok nukleáris arzenáljának "modernizálására" irányuló egyéb programokra.

Caitlin Johnstone szerint az USA tisztviselői nagyon, nagyon szeretnék, ha világom továbbra is mindenki elfogadná, hogy az USA a világ "vezetője". A népszerű amerikai újságíró szerint

a Washintoni vezetés továbbra is a következő üzenetet közvetíti a világ felé: "Ez a mi világunk. Mi vagyunk a főnökök. Bárki, aki mást állít, torzszülött és abnormális, és fel kell ellene lépni".

A jelenlegi lengyel vezetés azonban éppen abban bízik, hogy az USA vezetői szerepében bízva nem engedi majd, hogy a Nyugat vereséget szenvedjen Ukrajnában.

Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök egy interjúban úgy vélte, hogy a Republikánus Párt valószínűleg nem gyengíti az Egyesült Államok Ukrajnának nyújtott támogatását, mivel a szkeptikus hangok a 2024-es választások előtti politikai pókerjáték részei voltak – számolt be hétfőn a The Financial Times című brit lap.

A lengyel kormányfő szerint az amerikai szenátorokkal folytatott februári találkozók meggyőzték őt arról, hogy a republikánusok és a demokraták egységesek Ukrajnával, Oroszországgal és Kínával kapcsolatban.

Morawiecki szoros kapcsolatot ápol a Joe Biden-adminisztrációval is, és a múlt hónapban Varsóban támogatta az Egyesült Államok elnökét Oroszország Ukrajna elleni teljes körű inváziójának első évfordulója előestéjén. „Ukrajna veresége a Nyugat vereségét jelenti, és ez a vereség nagyobb lesz, mint Vietnamban” – mondta a miniszterelnök a brüsszeli európai uniós csúcs után.

A lengyel kormányfő szerint, ha Kína komolyabban részt vesz a háborúban Oroszország oldalán, akkor ez arra fogja ösztönözni az Egyesült Államokat, hogy „erősítse” Ukrajna támogatását. „Nagyon veszélyes” lenne, ha Kína nagy mennyiségű fegyvert szállítana Oroszországnak” – mutatott rá.

A lengyel kormányfő jelenleg nem lát bizonyítékot arra, hogy Kína jelentős mértékben támogatná Oroszország katonai erőfeszítéseit, és megjegyezte, hogy pótalkatrészek és a drónok nem érkeztek nagy mennyiségben.

„Nagyon remélem, hogy Kína nem mer fegyvereket küldeni Oroszországnak” – hangsúlyozta Mateusz Morawiecki, megjegyezve: „Nem hiszem, hogy Kína jó közvetítő lenne ilyen körülmények között. Túlságosan szabadvilág-ellenes és oroszbarát."

A Fehér Ház Nemzetbiztonsági Tanácsát vezető John Kirby, a múlt héten, hétfőn megtartott sajtótájékoztatóján kérdésekre válaszolva nem kevesebb, mint hét olyan állítást tett, miszerint az USA a világ "vezetője".

Nemrégiben az amerikai kereskedelmi kamara által rendezett online konferencián az USA kínai nagykövete azt állította, hogy Pekingnek történetesen el kell fogadnia, hogy a Kínát körülvevő régió vezető hatalma az Egyesült Államok.

Az amerikai vezetést gyakran kritizáló Caitlin Johnstone így vélekedik Washington hegemón szerepéről:

„Egyébként miért mondják, hogy az USA a világ 'vezetője', ahelyett, hogy az 'uralkodója' kifejezést használnánk? Nem vagyok tisztában a különbséggel. Ahogyan azt a gyakorlatban alkalmazzák, inkább a második kifejezés volna a helyes. Azt a benyomást akarják kelteni, hogy az USA demokratikus szavazással uralja a világot? Hogy ez olyasmi, amihez a világ többi része hozzájárult? Mert én biztosan nem emlékszem, hogy erre szavaztam volna, és mindannyian láttuk, mi történik azokkal a kormányokkal, amelyek nem engedelmeskednek az USA 'vezetésének'.

Nem tartozom azok közé, akik szerint a többpólusú világ csodálatos dolog lesz. Csak azt ismerem el, hogy ez jobb, mint a globális ellenőrzés fenntartása érdekében folytatott egyre vakmerőbb nukleáris brinkmanship (az erős fegyvereddel arra kényszeríted a másik felet, hogy annyira féljen, hogy te is használni fogod, és engednek a követeléseidnek). Az USA elég régóta van hatalmon ahhoz, hogy világossá tegye, hogy az általa uralt világrendet csak szüntelen erőszakkal és agresszióval lehet fenntartani, és ennek az erőszaknak és agressziónak egyre nagyobb része irányul a nukleáris fegyverekkel rendelkező nagyhatalmak ellen. A tények ismertek, és az ügy lezárult: Az USA egypólusú hegemóniája fenntarthatatlan.

A probléma az, hogy ezt maga az amerikai birodalom sem tudja. Ez a borzalmas pálya, amelyen egy atomkorszakbeli világháború felé tartunk, annak az eredménye, hogy a birodalom doktrínája, miszerint mindenáron fenn kell tartania az egypólusú irányítást, a többpólusú világrend felemelkedésével összeomlik.

Nem kellene, hogy így legyen. Semmi sem indokolja, hogy az USA-nak miért kell továbbra is a világ urának maradnia, és miért nem hagyhatja, hogy a különböző régiókban élő különböző emberek maguk rendezzék a saját ügyeiket, ahogyan azt korábban is tették. Nincs rá ok, hogy a kormányoknak miért kell egymás ellen fegyverekkel hadonászniuk ahelyett, hogy békésen együttműködnének egymással az egész emberiség érdekében. Egy katasztrófa felé sodródunk, hogy megőrizzük "Amerika vezető szerepét a világban", és én a magam részéről ebbe nem egyezem bele.”

A realista megközelítést alkalmazó Alexander Schallenberg osztrák külügyminiszter arra figyelmeztette a világ vezetőit, hogy a nyugati szólamok ellenére Oroszország a világpolitika fontos tényezője marad, az ellenkezőjét gondolni pedig téveszme.

„Azt gondolni, hogy nem lesz többé Oroszország, és minden területen szétválaszthatjuk a kapcsolatokat, téveszme. Dosztojevszkij (orosz író) és Csajkovszkij (orosz zeneszerző) az európai kultúra része marad, akár tetszik nekünk, akár nem. (Oroszország) Továbbra is a kontinens legnagyobb szomszédja lesz, és a világ második legnagyobb atomhatalma (valójában első) marad.”

Ausztria az orosz–ukrán konfliktusban semlegesnek vallja magát, hiszen nem küld fegyvereket Ukrajnának, azonban az Oroszország elleni szankciókat támogatja. Az osztrák államot ugyanakkor heves bírálat érte az elmúlt időszakban, miután második legnagyobb bankja, a Raiffeisen Bank International Oroszországban maradt. Az üggyel kapcsolatban az amerikai szankciós hatóság vizsgálatot indított.

Alexander Schallenberg ugyanakkor rámutatott, nem a Raiffeisen az egyetlen nyugati bank, amely folytatta oroszországi tevékenységét az ukrajnai háború idején.

„Legyünk realisták. A nyugati vállalatok 91 százaléka még mindig ott van Oroszországban, és ezzel azt teszik, ami észszerű”– fogalmazott az osztrák külügyminiszter. Majd kiemelte,

amerikai bankok is jelen vannak az orosz gazdaságban, köztük a Bank of America.

Az elmúlt évben a végtelen katonai kiadások szokásos támogatói között valóban elterjedt az a meglátás, hogy az USA-nak a világ vezetői szerepének megtartásához sokkal többet kell költenie nukleáris fegyverekre. Az elmúlt hónapokban a Wall Street Journal több olyan cikket is közölt, amelyben több nukleáris fegyverzetet követeltek. A New York Post tavaly év végén ugyanezt az álláspontot képviselte. A retorika nagy része arra az elképzelésre összpontosít, hogy Peking növeli saját nukleáris fegyverkezési kiadásait, és ezért az Egyesült Államoknak "lépést kell tartania". A múlt hónapban például Patty-Jane Geller ragaszkodott ahhoz, hogy az USA "fegyverkezési versenyben" áll Kínával. Eközben az 1945 külpolitikai oldal írói azt állították, hogy a Kongresszusnak "meg kell mentenie" az amerikai nukleáris arzenált.

Geller így vélekedik erről:

"Tekintettel a több száz új kínai rakétaindítóra és más új fegyverekre, az USA-nak több nukleáris fegyverre lesz szüksége ahhoz, hogy ezeket a célpontokat veszélyben tartsa. A nukleáris elrettentésnél a számok számítanak".

Egy új nukleáris fegyverkezési program a hegemónia biztosítása érdekében? "Na, már csak ez hiányzott!"