A saját gyermekei felfalják a demokráciát – Varga Domokos György a WHO-ról, a kovidizmusról és...
A fősodratú média pártállástól függetlenül a kovidizmus kizárólagos érdekei alapján manipulálja korunk társadalmának széles rétegeit. Kevés olyan platform található, amelyik az igazságot többre tartja a hazugságnál, ezek egyike a Szilaj Csikó nevű kezdeményezés, melynek főszerkesztőjével Varga Domokos Györggyel a kovidizmus aktuális kérdéseit beszéltük meg és arra is kitértünk, miért indította el a Hála Hazafiainknak Mozgalmat. Maleczki József interjúja következik.
Varga Domokos György
– Noha a Hála Hazafiainknak Mozgalom elindítása lenne mostani fő témánk, hadd kezdjem egy friss kovidos hírrel: nemrég a német országgyűlés jelentős többséggel elvetette a német kormányzatnak azt a tervét, hogy a 60 évnél idősebbeknek a koronavírus elleni oltást kötelezővé tegye. Hogy vélekedsz erről az egyrészt örvendetes eredményről, másrészt arról, hogy egy alkotmányos – a testi sérthetetlenséghez való – jog teljesüléséről vagy éppen az államhatalom általi megsérthetőségéről egy parlamenti szavazáson döntöttek az ottani „honatyák” és „honanyák”…?
– Olyannyira fontos hír szerintem, hogy a Szilaj Csikóra is feltettük. Óriási fejleménynek tartom a kovidönkény elleni szabadságharcunk szempontjából. Szerkesztőként meg is jegyeztem a hír alatt, hogy szorul a hurok a kötelezőoltás-pártiak nyaka körül...
– Ausztria már korábban felfüggesztette a koronavírus elleni általános oltási kötelezettséget, de az illetékes bizottság azt is belengette, hogy továbbra is józan lépésnek tartják az általános oltási kötelezettség bevezetését, mondván, csak a magas átoltottsággal kerülhető el az egészségügyi rendszer túlterhelődése. Magyarán: bármikor visszatérhetnek a kötelezéshez, meg a magukat beoltani nem hajlandók 3600 eurós pénzbírsággal való büntetéséhez.
– Nem azt állítom, hogy máris győztünk, csak azt, hogy egy hatalmas lépést tettünk a győzelem irányába. Ugyanis az idő mindenképp nekünk dolgozik. A mostani választási győzelmük utáni egyik nyilatkozatában Orbán Viktor elmondta, hogy ő mint miniszterelnök nem áshatja bele magát minden témában a részletkérdésekbe, az ő tiszte, hogy átfogóan nézze a dolgokat.
Csakhogy a kezeletlen, megoldatlan részletkérdések társadalmi méretű visszásságokká és elégedetlenségekké növekedhetnek, és ez különösen igaz a koronavírus-járványra, pontosabban az ennek kezelése ürügyén elrendelt szabadságmegvonásokra és oltási kötelezettségekre.
Sokan vitatják, én azonban újra meggyőződtem arról, hogy Orbán Viktor zseniális reálpolitikus. Úgy is mondhatnám: reálpolitikusnak zseniális. Volt politikai érzéke megérteni, hogy akármiért erőltette is korábban például a maszkviselést és az oltatást, a választások előtti hetekre mind a tudományos világban, mind a közfelfogásban annyira megrendült ezeknek a kötelezéseknek a megalapozottsága és hitelessége, hogy immáron jobban teszi, ha sürgősen kihátrál belőlük. Jó pár hónapja is említette már, hogy nem szeretne negyedik, ötödik, tizedik oltatást, mert nem akar úgy kinézni, mint az ementáli sajt, a választás napjának közeledte azonban gyors döntésre kényszerítette: ki kellett fognia a szelet a politikai ellenlábasok vitorlájából. Ugyanis már nemcsak a Mi Hazánk vívta a maga szabadságharcát a kovidos önkényeskedések ellen, hanem az új tudományos eredmények és a közhangulat megváltozásának hatására az addig lelkesen oltakozáspárti szivárványkoalíció hirtelenjében irányt váltott...
– A kormánypártok és a kormánypárti média szerint az ellenzék eddig is oltásellenes volt.
– Ó, dehogy! Ez is csak a reálpolitika része. Érdemes megnézni annak a parlamenti ülésnek a filmfelvételét, amelyen Dúró Dóra szóvá tette, hogy a kormány nem hajlandó tudomásul venni azokat a tapasztalatokat, kutatási tényeket és statisztikai adatokat, amelyek azt bizonyítják, hogy a kovid elleni oltások-oltatások erőteljes kiterjesztése nemhogy nem fékezte, hanem még növelte is a fertőződések, megbetegedések, sőt elhalálozások számát. A fideszes levezetőelnöktől kezdve a kormánypárti és ellenzéki vezérszónokig mindenki egyformán botrányosnak ítélte a képviselő asszony felszólalását. A DK képviselője elképesztő felelőtlenségnek ítélte, hogy – szerinte – Dúró Dóra úgy kelt hangulatot az oltások ellen, hogy semmifajta tudományos megalapozottsága nincs annak, amit csinál. Holott a tisztelt Házban a Mi Hazánk képviselője volt az első, aki valódi tudományos tényekre és valódi tapasztalati adatokra alapozva alakította ki idevágó álláspontját, és nem annak alapján, amit háttérhatalmi, sötét szándékok zúdítottak a politika, az egészségügy és a sajtó főáramára.
Sajnos nem vagyok biztos abban, hogy ha egyszer a Mi Hazánk kormányra vagy kormányközeli helyzetbe kerülne, figyelmen kívül hagyhatná-e ezeket a háttérhatalmi akaratokat. Szerencsére ezzel nekünk – mondjuk így: szabadság- és igazságszerető civileknek – túl sokat nem kell foglalkoznunk. A mi dolgunk, a mi feladatunk, hogy tegyük a magunkét, így vagy úgy, küzdjünk az önkényeskedések ellen. Erőnk és tehetségünk szerint tereljük, kényszerítsük a reálpolitikát abba az irányba, amerre számunkra még elviselhető élet remélhető. Mert abban az irányban, amerre pár éve nekilendült a világ és benne Magyarország, sok jóra biztosan nem számíthatunk. Például amiatt nem, amire az első kérdésed is utalt: széles e világban, amúgy demokratikusnak nevezett rendszerekben rendre megtalálják annak a módját, hogy az alkotmányban vagy alaptörvényben rögzített jogainkat, elemi szabadságjogainkat megnyirbálják. Addig csűrik-csavarják, addig sunnyognak, addig rémisztgetnek és fenyegetnek, amíg a jónép kötélnek nem áll. Amíg sorba nem áll egy kis önsorsrontásért, például vakcinának nevezett kísérleti injekciókért, a természetes immunrendszere akár végzetes roncsolásáért.
– Mitől volna ez új tendencia? Mióta világ a világ, minden hatalom arra törekszik, hogy saját vagy sajátjának láttatott, de máshonnan vezérelt akaratát juttassa érvényre.
– Abból gondolom, hogy ez minőségileg már egy új helyzet, hogy az egész világban elkezdett elképesztő méreteket ölteni a hatalmi cinizmus, a bicskanyitogatóan szemérmetlen önkényeskedés. Ráadásul erős összefüggésben azzal, hogy ebben a fájdalmasan elanyagiasult világban már a tudomány képviselői is kilóra megvehetők. Ennek mértéke számomra mindenképp újdonság. Eddig legalább a tudomány valamelyes függetlensége és tárgyilagossága fékezte a politikát abban a törekvésében, hogy a maga kedve szerint láttassa és alakítsa a valóságot, hiszen a tudomány hitelesen és hatásosan szembe állíthatta vele a maga meglátásait és a maga meggyőződését. Ennek sajnos mostanra vége lett, legalábbis jó időre. Figyeljük csak meg, hogyan érveltek némely osztrák szakértők, ugyebár a tudomány, a szaktudás hivatásos felkentjei!
Azt tekintik különleges helyzetnek, hogy fel kellett függeszteni az oltási kötelezettséget, és azt tekintik természetesnek, hogy majd újra vissza kell térni hozzá.
Az egyetlen tisztességes, valóban tárgyilagos és valóban tudományos érvelés csakis az lehetett volna, hogy mivel tényszerűen bebizonyosodott, hogy az oltatás kiterjesztése sehol a világon nem akadályozta meg a fertőzés terjedését, hanem bizony az oltottak is megfertőződnek és bizony tovább is adják fertőzést, ezért járványügyileg és tudományosan az égvilágon semmi indokoltsága nem maradt az oltatásnak. Ennél csak az lett volna a még tisztességesebb és még tárgyilagosabb, ha egyöntetűen kinyilvánítják, hogy az ún. kovidoltásokkal kapcsolatos negatív tapasztalatok és feltáratlan ellentmondások miatt inkább arra kell törvényt alkotni, hogy aki a kísérletinek tekinthető és járványügyi szempontból haszontalannak bizonyult anyagokkal való oltatásokért – különösképpen a gyerekek oltatásáért – kampányol, az bűncselekményt követ el. Hát nem?
– Jól hangzik, de ennek valójában nem sok esélyét látni. Olaszországban most kezdték el megbüntetni az oltatlan időseket. Mintegy hatszázezernyi 50 év feletti állampolgárt.
– Hát igen. Háttérhatalmi – mondhatni: szabadkőműves – szempontból Olaszország egy súlyosan fertőzött ország. Ez jól látszik abból, ahogy Salvinit kicsinálták, meg abból, ahogy mindig sikerül a maguk emberét odaültetni az olaszok nyakába, mindenféle háttéregyezkedésekkel, és bármiféle valódi demokratikus megméretés nélkül. Nálunk annyival jobb a helyzet, hogy mivel Orbán Viktor rendre megszerzi a kétharmados támogatottságát, e kétségkívül páratlanul erős felhatalmazás birtokában van némi saját mozgástere. Az orosz–ukrán, vagy inkább orosz–amerikai viszály miatt ez még nagyon jól jöhet nekünk.
Ám éppen az oltási kötelezettség szorgalmas erőltetésén, s különösen a gyerekek oltatásának esztelen szorgalmazásán látszik, hogy valójában mennyire korlátos ez a mozgástér.
De ugyanezt bizonyítja Budaházy és társai sorsa, meghurcolása is. Hiszen abban, hogy e derék hazafiak március 16-án, két héttel a választás előtt összesen 117 évnyi fegyházbüntetést kaptak, a magyar rendőrségnek, a magyar ügyészségnek és a magyar bíróságnak egyaránt megvan a maga súlyos felelőssége. Tehát nem csupán egyetlen bírónak a kirívó jellemhibája vezetett ide, hanem egész demokráciánknak – és általában a demokráciáknak – egy olyan rendszerszintű hibája, amely még egy erős, kétharmados politikai támogatottság mellett is kiütközik. Ugyanis lényegében egy olyan abszurd helyzet állt elő, hogy ez az orbáni reálpolitika 2010 óta nem tudta megoldani a gyurcsányi rendvédelmi és igazságszolgáltatási terrorral szemben teljesen jogosan és helyesen fellépő szabadságharcosok büntetés alóli mentesítését. Sőt, ez a kétharmaddal megtámogatott reálpolitika végül is olyan helyzetet teremtett, hogy egy elvakult bíró – mindenféle erkölcsre, társadalmi hasznosságra és igazságra fittyet hányva, ráadásul megalapozott és törvényes bizonyítékok nélkül – oly vérlázítóan hatalmas büntetéseket szabhatott ki, amelyekkel még elvetemült gyilkosokat sem szokás illetni, nemhogy olyanokat, akik ha bármit elkövettek is, az egészen bizonyos, hogy maradandó sérüléseket és károkat nem okoztak, és még véletlenül sem önérdekből, véletlenül sem haszonlesésből cselekedtek, hanem csakis a hazájuk, a nemzetük javára.
A világ most olyan irányba rohan, hogy minden további nélkül terroristákat gyárthatnak a hazafiakból, szabadságharcosokból, és felettük ítélkezhetnek azok, akik valójában maguk terrorizálják az állampolgárokat.
Akár Olaszországban, akár Ausztráliában vagy Ausztriában, akár Kanadában, vagy akár nálunk. A kanadai kamionosok tiltakozását és szabadságharcát is az oltatási önkényeskedés váltotta ki. S pontosan azért vélem úgy, hogy a világ rendszerszintű, lényegi megváltoztatására van szükség, mert a kanadai oltási önkényuralom legfőbb felelőse, Trudeau miniszterelnök éppen a demokráciára hivatkozva bélyegezte terroristának a szabadságharcosokat és támogatóikat, s például bármiféle bírósági ítélet nélkül tiltatta le a bankkártyáikat és fagyasztatta be a bankbetéteiket, vétette el a közadakozásból segítségükre összegyűlt jókora pénzsegélyt. Mindehhez azonban sikeresen megszerezte a kanadai parlament többségének támogatását. Vagyis szellemileg, erkölcsileg odáig süllyedtünk, hogy a demokrácia felfalja saját gyermekeit.
De akár azt is mondhatjuk, hogy a saját gyermekei felfalják a demokráciát.
Szabad választásokon megválasztott képviselők hoznak olyan veszélyhelyzeti törvényeket, amelyek segítségével aztán a legfelsőtől a legalsó szintekig végig lehet görgetni a legelképesztőbb önkényeskedéseket. Politikusok, orvosok, tudósok tömegei cselekszenek esküjükhöz vagy hivatásukhoz teljesen méltatlanul. A WHO – az egészségügyi világszervezet – például kibocsátott a koronavírus-járvány kezelésére egy olyan eljárásrendet, amely bizonyíthatóan sokszorosan több ember ölt meg, mint ha rábízták volna a kezelés módját a lehető legjobb megoldást kereső és javasló orvosokra. S orvosok tömegei a nekik felkínált jókora mennyiségű pénz fejében nyakló nélkül teszteltek, oltottak, lélegeztetőgépeztek a WHO ajánlásainak megfelelően.
A NAV, a rendőrség, az ügyészség, a bíróság pedig közben rászállt azokra, akik kevésbé életveszélyes megoldásokat, kezeléseket, vagy régóta ismert, bevált gyógyszereket használtak vagy kínáltak, vagy akár csak próbálták ezeket megszerezni – például az ivermektint. A fősodratú politika, tudomány, egészségügy és média egymással tökéletes összhangban oltott ki minden olyan kezdeményezést, amely útját próbálta állni a háttérerők összeállította hivatalos eljárásrendnek és menetrendnek.
Az anyagi és politikai jólétébe az idők során szépen beletespedt választói tömeg pedig eddig védtelennek bizonyult e hálózati ármánykodással szemben. Noha a kovidos történet onnét indult, hogy egy vagy legfeljebb két oltás elegendő lesz a járvány megfékezéséhez, s az ún. oltószerek hatékonyak és biztonságosak; s habár ma már ott tartunk, hogy a pár havonkénti oltakozás a javallt;
ennek ellenére az emberiség zöme még most is képes vakon hinni a korrupt tudósoknak, az általuk képviselt „tudományban”.
Hogy miért? Egyfelől azért, mert a fősodor gondosan összetart, másfelől pedig azért, mert a modern tömegember rá lett kapatva, hogy gondolkodás és kockáztatás helyett kész kínálatokból válogasson, megnyerőnek mutatkozó mintákat kövessen. Szinte felkínálja magát a hülyítésnek.
(...)
Hogy mennyire nem képes felfogni, jól látszik azon, hogy a bár a média mellékáramában sok helyütt – így például a Szilaj Csikón is – megjelent a felhívás, hogy a tisztelt olvasók írják alá a petíciót Budaházy és társaik kegyelmi kérvényének megtámogatására, mind a mai napig nem sikerült még húszezer aláírást sem összegyűjteni. Nos, ilyesféle tapasztalatok miatt gondoltam azt, hogy a tömegek meggyőzését, általában véve pedig az önkényuralom további terjedését valami egészen új módon kellene megkísérelni.
– És ez lenne a Hála Hazafiainknak Mozgalom. És a hálacsődületek a hazafiakért, szabadságharcosokért...
– Ez. Talán mert, ahogy szokták mondani, a hála nem politikai kategória. Eddig a különféle politikai vagy pártos próbálkozások, megközelítések nem vezettek eredményre.
A békemenet például egy pártos képződmény, nagyon jól meg lehet támogatni vele olyan pártos célokat, melyek az egész ország számára kedvezőek, ellenben egyáltalán nem alkalmas arra, hogy szembeszálljon ugyanennek a pártnak az országra káros önkényeskedéseivel.
Például az oltási kötelezettség erőltetésével, vagy a veszélyhelyzeti állapot meghosszabbításával. Mert civil létére lelkileg is, szellemileg is teljesen be van csatornázva a számára összességében jól teljesítő pártba. Vakon hisz neki, holott a hatalom természetéből fakad, hogy olyan visszásság felszámolásába nem fog energiát fektetni, amely a híveinek, választóinak nem fáj. S egészen odáig szívesen cselekszik izomból, erőből, önkényből, ameddig ez a választók tömegét nem izgatja. Ez ugyanis sokkal egyszerűbb és gyorsabb, mint mérlegelgetni és alkudozgatni.
Tehát semmiféle lényegi változás nem remélhető a hatalomból kiindulva.
A jónép általános szemléletének és hozzáállásának kell lényegileg megváltoznia ahhoz, hogy eltérítsük a mostani, kedvezőtlen irányzattól az önkényeskedésre rákapott hatalmat. Akár nálunk, akár a nagyvilágban.
(...)
