A sámántáltos (1956) – 1956 útján – 2006 ősz – A halálra ítélt (Gavallér János '56-os versei)
A sámántáltos (1956)
Egyszerűbb a világ és sokkal bonyolultabb,
Mint a perc, mely visszahozhatatlan.
Számunkra itt a jelen, a tett és a gondolat,
Hogy álmainkra ébredjünk és lássuk sorsunkat.
Hitünkben nem maradt ábránd és vágy,
Tudjuk, az élet küzdelem, s a halál vár ránk.
De kit érdekel a lét, ha fogoly a lélek?
Kitépni lelkét vágyik a világ, e szolga népnek!
Sorban állunk mind, kibe nem hálni jár a lélek,
Hogy sortüzetekre emlékezzen a könny és az élet.
A hatalom gázol, az eszmék udvarolnak;
– Mondj igent, te balga, a kosznak és mocsoknak! –
S még sincs a világnak annyi ízes kincse,
Hogy lelkünket az ördög magához kötözze.
A népek vágyain átcsapott az Ostor:
– A „cirkuszt, kenyeret” földi mocskon –
S kiáltá világgá; tépve szívéről a bilincset,
A gondot és az Ármányt feledve,
Felszabadultan, nyíltan, szabadnak születve:
– Alázatot az életnek; a porszemnek és a végtelennek! – 2006. 10. 15.
1956 útján
Kőfalakon a sebek
üvöltenek!
Ártatlanoknak vére
mossa az utcaköveket.
Terror tombolt
a lelkek fölött,
s jött a fiumei hiéna, akasztani!
Megfojtotta a sóhajt
a sok tank.
S mire lélegzetet vettünk,
jött a bank.
Álruhás csuhások szónokolnak, csattog még az ostor: Nem lehetsz önmagad! A világ egy nagy kolostor. Apáink sebeit nem gyógyítja meg semmi, nekünk kell feltépni az elfojtott óhajt! Tudjuk, terror tombolhat rajtunk újra, de vinni kell a keresztet, fel a Golgotára!
2016. 11. 05.
2006 őszSikíts város! Sikíts a hangszórókból, a rádiókból! Sikíts a gépekből, a hanghordozókból! Sikíts az utcán, a házban, sikíts a meggyalázott árvák lelkének vágyán! Sikíts az éterbe! Sikíts! Sikíts! Sikíts! SOS-t sír a lét! Sikít a lélek, sikít a lét! Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek! Sikíts város! Sikíts! Sikítsd világgá borzalmaid! Sikítsanak a fák, a virágok, Sikítson a világ, temetik a demokráciát! 2006. 10. 23.
A halálra ítéltHa nincs mit ennem, éhezek. Szeretem a Hazám. Ha nincs mit innom, szomjazom. Szeretem a Hazám. Ha kivégeztek, meghalok, de őrizem Hazám. Az anyaföld az otthonom, őrizem a Hazám. Az anyanyelv él szívemben, így vagyok csak magyar, kitépni onnan nem lehet, így vagyok csak magyar. Elűzni nem tudtok soha, itt élt anyám, apám. Elfutni nem fogok soha, itt a lélekhazám. Százezer bank, ha dübörög, megvédem a Hazám. Lelkem őrzi majd e rögöt, itt ér utol a halál.
2012. 10. 21.
