A „széttöredezett világ” a III. világháborúba sétál – Új Ellenvilágrend? (Pepe Escobar jegyzete)
Eredeti cikk:
‘Fragmented World’ Sleepwalks Into World War III, By Pepe Escobar, Global Research, January 18, 2023
Sdhiller Mária küldeménye
Az önjelölt davosi "elit" fél. Nagyon félnek. A Világgazdasági Fórum e heti ülésein Klaus Schwab, a főgonosz Klaus Schwab – a Bond-gonosz védjegyének megfelelően – újra és újra egy kategorikus imperatívuszról szónokolt: "Együttműködésre van szükségünk egy széttöredezett világban".
Bár a világot jelenleg sújtó "legkritikusabb széttöredezettség" diagnózisa előre láthatóan komor, Schwab úr azt állítja, hogy "Davos szelleme pozitív", és végül mindannyian boldogan élhetünk egy "zöld, fenntartható gazdaságban".
Davos ezen a héten abban volt jó, hogy új mantrákkal árasztotta el a közvéleményt. Ott van "Az új rendszer", amely, tekintve a sokat hangoztatott Nagy Újraindítás szánalmas kudarcát, most úgy tűnik, mintha a jelenlegi – zűrös – operációs rendszer sietős frissítéséről lenne szó.
Davosnak új hardverre, új programozási készségekre, sőt, még egy új vírusra is szüksége van. Egyelőre azonban csak egy "polikrízis" áll rendelkezésre: vagy, davosi nyelven szólva, "egymással összefüggő globális kockázatok halmaza, amelyek hatása súlyosbodik".
Egyszerűbben fogalmazva: tökéletes vihar.
Az észak-európai "oszd meg és uralkodj" szigetén élő elviselhetetlen unatkozók most jöttek rá, hogy a "geopolitika", sajnos, soha nem lépett be a "történelem végének" alagútjába: legnagyobb meglepetésükre most – ismét– a Heartlandre összpontosul, ahogy a feljegyzett történelem nagy részében.
Panaszkodnak a "fenyegető" geopolitikára, ami az Oroszország-Kína kódot jelenti, Iránnal együtt.
De a hab az alpesi tortán az arrogáns ostobaság, amely valójában elárulja a játékot:
a londoni City és vazallusai dühösek, mert a "Davos által teremtett világ" gyorsan összeomlik.
Davos nem "teremtett" semmilyen világot a saját szimulákrumán (képzelődményén) kívül.
Davos soha semmit sem értett el helyesen, mert ezek az "elitek" mindig azzal voltak elfoglalva, hogy a Káosz Birodalmát és annak halálos "kalandjait" dicsőítsék a globális délen.
Davos nemcsak az összes közelmúltbeli, nagy gazdasági válságot nem látta előre, de leginkább a jelenlegi "tökéletes vihart", amely a kollektív Nyugat neoliberalizmus által gerjesztett dezindusztrializációjához [virtuális, spekulatív gazdálkodásához] kapcsolódik.
És persze Davosnak fogalma sincs a többpólusúság irányába történő valódi visszaállításról.
Az önjelölt véleményvezérek azzal vannak elfoglalva, hogy "újra felfedezzék", hogy Thomas Mann A varázshegy című műve Davosban játszódott – "egy halálos betegség és egy fenyegető világháború hátterében" – majdnem egy évszázaddal ezelőtt.
Nos, manapság a "betegség" – teljes mértékben biofegyverrel – nem éppen önmagában halálos. És a "fenyegető világháborút" valójában az amerikai Straussista neokonok és neoliberális konzervatívok összeesküvése bátorítja aktívan: egy megválasztatlan, elszámoltathatatlan, kétpárti, még ideológiának sem alávetett Mély Állam. A százéves háborús bűnös Henry Kissinger még mindig nem érti.
Ukrajna és Oroszország védelmi miniszterei egyetértenek: Az ukrajnai háború a NATO és Oroszország között zajlik
A de-globalizációról szóló davosi panel bővelkedett a nem-következtetésekben, de legalább egy adag valósággal szolgált Szijjártó Péter magyar külügyminiszter.
Ami pedig Liu He kínai miniszterelnök-helyettest illeti, a pénzügyek, a tudomány és a technológia terén szerzett hatalmas tudásával legalább nagyon hasznos volt, amikor lefektette Peking öt legfontosabb iránymutatását a belátható jövőre vonatkozóan – a szokásos birodalmi sinofóbián túl.
Kína a belföldi kereslet bővítésére fog összpontosítani; az ipari és ellátási láncok "zökkenőmentes" fenntartására; a "magánszektor egészséges fejlődésére" törekszik; elmélyíti az állami vállalatok reformját; és "vonzó külföldi befektetésekre" törekszik.
Orosz ellenállás, amerikai szakadék
Emmanuel Todd nem volt Davosban. De a francia antropológus, történész, demográfus és geopolitikai elemző volt az, aki az elmúlt napokban egy lenyűgöző antropológiai tárggyal – egy valóságalapú interjúval – felborzolta a kollektív Nyugat összes megfelelő tollát.
Todd a Le Figaro című lapnak – a francia establishment és haute bourgeoisie kedvenc újságjának– nyilatkozott. Az interjú múlt pénteken jelent meg a 22. oldalon, a közmondásos oroszgyűlölő írások közé szorítva, és egy rendkívül rövid említéssel a címlap alján. Tehát az embereknek tényleg keményen meg kellett dolgozniuk, hogy megtalálják.
Todd azzal viccelődött, hogy Franciaországban a "lázadó romboló" – abszurd – hírnevét élvezi, míg Japánban megbecsülik, a mainstream médiában szerepel, és könyveit nagy sikerrel adják ki, köztük a legújabbat is (több mint 100 000 eladott példány): "A harmadik világháború már elkezdődött".
Jelzésértékű, hogy ez a japán bestseller nem létezik franciául, tekintve, hogy az egész párizsi kiadói ipar az EU/NATO vonalát követi Ukrajnával kapcsolatban.
Az, hogy Toddnak több dologban igaza van, kisebbfajta csoda a jelenlegi, abszurdan rövidlátó európai szellemi közegben (vannak más elemzők is, különösen Olaszországban és Németországban, de nekik sokkal kisebb a súlyuk, mint Toddnak).
Íme tehát Todd tömör Greatest Hits-je:
Új világháború kezdődik: Azzal, hogy "egy korlátozott területi háborúból globális gazdasági összecsapássá vált, az egyik oldalon a kollektív Nyugat, a másik oldalon pedig a Kínához kapcsolódó Oroszország között, ez világháborúvá vált".
A Kreml Todd szerint hibát követett el, azzal számolva, hogy egy szétesett ukrán társadalom azonnal összeomlik. Természetesen nem megy bele a részletekbe, hogy Ukrajnát hogyan fegyverezte fel a NATO katonai szövetség a végletekig.
Todd telitalálata, amikor kiemeli, hogy Németország és Franciaország kisebb partnerekké váltak a NATO-ban, és nem voltak tisztában azzal, hogy mit terveztek Ukrajnában katonailag: "Nem tudták, hogy az amerikaiak, a britek és a lengyelek megengedhetik Ukrajnának, hogy egy hosszabb háborút vívjon. A NATO alapvető tengelye most Washington-London-Varsó-Kijev".
Todd fő adaléka gyilkos erejű: "Az orosz gazdaság ellenállása a szakadék szélére sodorja a birodalmi amerikai rendszert. Senki sem látta előre, hogy az orosz gazdaság ellenáll majd a NATO 'gazdasági hatalmával' szemben".
Következésképpen "a világ feletti monetáris és pénzügyi amerikai ellenőrzés összeomolhat, és ezzel együtt az USA számára az a lehetőség is, hogy a semmiért finanszírozza hatalmas kereskedelmi deficitjét".
És ezért "egy végtelen háborúban vagyunk, egy olyan összecsapásban, amelynek a vége az egyik vagy a másik összeomlása".
Kínával kapcsolatban Todd meglátása úgy hangozhat, mint Liu He harciasabb változata Davosban: "Ez az amerikai gazdaság alapvető dilemmája: nem tud szembenézni a kínai versennyel anélkül, hogy képzett kínai munkaerőt importálna."
Ami az orosz gazdaságot illeti, "elfogadja a piaci szabályokat, de fontos szerepet szán az államnak, és megtartja a mérnökök alakításának rugalmasságát, amely lehetővé teszi az alkalmazkodást, az ipari és katonai alkalmazkodást".
És ezzel ismét eljutottunk a globalizációhoz, olyan módon, amelyet a davosi kerekasztalok képtelenek voltak megérteni: "Ipari tevékenységünk olyan nagy részét áthelyeztük, hogy nem tudjuk, hogy a haditermelésünk fenntartható-e".
Todd a "civilizációk összecsapása" tévhitének egy tanultabb értelmezésénél a puha hatalomra megy rá, és megdöbbentő következtetésre jut: "A bolygó 75 százalékán a szülői szervezettség patrilineáris [apaági örökösödés] volt, és ezért azonosíthatjuk az orosz álláspont erős megértését. A kollektív nem-Nyugat számára Oroszország egy megnyugtató erkölcsi konzervativizmust erősít meg".
Amit tehát Moszkva képes volt elérni, az az, hogy "egy nagyhatalom archetípusaként pozicionálja magát újra, amely nemcsak 'antikolonialista', hanem patrilineáris és konzervatív is a hagyományos erkölcsök tekintetében".
Mindezek alapján Todd szétzúzza az EU/NATO "elit" által – Davosban is – eladott mítoszt, miszerint Oroszország "elszigetelt", hangsúlyozva, hogy az ENSZ-ben lezajlott szavazások és a globális dél általános hangulata hogyan jellemzi a háborút, amelyet "a mainstream média politikai értékek konfliktusaként ír le, valójában, mélyebb szinten, antropológiai értékek konfliktusaként".
Fény és sötétség között
Lehet, hogy Oroszország – s a valódi Négyes, ahogyan én definiáltam őket (Kínával, Indiával és Iránnal) – az antropológiai tétekben érvényesül?
A valódi Négyesnek minden adottsága megvan ahhoz, hogy egy "széttöredezett világban" a remény új, kultúrákon átívelő középpontjává virágozzon.
Keverjük össze a konfuciánus Kínát (nem dualista, nincs transzcendentális istenség, de a Tao mindent áthat) Oroszországgal (ortodox keresztény, az isteni Szofia tisztelete); a politeista Indiával (az újjászületés kereke, a karma törvénye); és a síita Iránnal (az iszlámot megelőzte a zoroasztrizmus, a Fény és a Sötétség örök kozmikus harca).
Ez az egység a sokféleségben minden bizonnyal vonzóbb és felemelőbb, mint az Örök háború tengelye.
Vajon tanul belőle a világ? Vagy Hegel szavaival élve – "a történelemből azt tanuljuk, hogy senki sem tanul a történelemből" – reménytelenül el vagyunk ítélve?
Szilaj Csikó-megjegyzés: A fentiek fényében helyénvalónak tűnik a szóban forgó Négyes mind inkább megmutatkozó közös ellenállását és törekvését innentől fogva „Ellenvilágrend" vagy „Új Ellenvilágrend" kifejezéssel illetni. (VDGY)
