A VESZTÉS KORA (éber félálomban) ‒ Deli Mihály verse

Sorban álltak a bolt előtt

A tolakodókat kérlelhetetlenül félrelökték

(éberségük egy percre sem lankadt)

Az okoskodókat kénytelenek voltak elviselni

(inkább egymásnak engedték őket)

Elöl, egy idősebb asszony rózsafűzért morzsolt a zsebében

Hátrébb egy negyven év körüli nő

a kislánya hátát dörzsölgette, az hozzá bújt

Sokan halkan, morogva társalogtak

Általában mindenki suttogva beszélgetett

Ha valaki az aktuális hírekkel hozakodott elő

azt alaposan körbejárták, megvitatták

majd lassan, friss információk híján kimerítették

„Senki sem tudja, mi a valóság

úgyhogy inkább hagyjuk a rémhíreket!” –

lett végül az egyezményes megállapodás

„Na, igen, ez a valóság, hogy itt állunk!” –

szólt egy rekedt hang

A bolt zárva, nyitás bizonytalan

Az idő hűvösödött, de még elviselhető volt

A sorban a legelső hajnali négykor érkezett

Hét várakozó már cserélt valakivel

Ketten kidőltek

Egy ötven év körüli férfi bepisilt

Nem akarta elhagyni a helyét

De amikor szédülni kezdett

a mellette álló felajánlotta, hogy hazakíséri

(ezzel saját pozícióját is kockáztatta)

Reggel nyolckor már több mint kétszázan álltak a fal mellett

A létszám tízig még reménykedőkkel reménytelenül bővült

Amikor a boltban felgyulladt a villany

a társaság megbolydult, mindenki az ajtóhoz tódult

Az ajtó résnyire nyílt

Az üzletvezető rekedt hangon kiszólt:

„Talán egy óra múlva érkezik áru

De annyi biztosan nem, ahányan vannak”

Bezárkózott, a villany is elaludt

A visszarendeződést kihasználva

többen előrébb akartak furakodni

Kavarodás, lökdösődés, veszekedés támadt

Fél óráig tartott, amíg helyreállt a rend

Középtájon egy fegyelmezett férfi azt mondta:

„Abszurd és groteszk a helyzet

Lehet, hogy egyáltalán nem lesz semmi

Hiába állunk itt

Máshogy kell megoldani”

„Hogy?! Hogy a fenébe?! Ember!

Éhen halni csak egyféleképpen lehet!” –

replikázott valaki a háta mögül

„Akkor átadom magának a helyem, parancsoljon” –

válaszolta, és kilépett a sorból

Még fejet hajtott és halkan elköszönt: „Viszontlátásra”

Néhányan maguk elé dörmögtek

Pár perc múlva többen követték

A sor bizakodva tömörödött, összezárt

Délben, harangszóra

a bolt elé kanyarodott a várva várt teherautó

Hat rendőr sorfala között bevitték a ládákat, kosarakat

A teherautó elhajtott, három rendőr a boltajtóba állt

a másik három bent a boltban biztosította a rendet

Az átvétel adminisztrációja elhúzódott

Az eddigi hullámzó türelem hangoskodásba váltott

Aztán négyesével engedték be az embereket

Mindenki megélénkült, a feszültség fokozódott

Az élelmiszerjegy nélkül sunnyogókat szigorúan eltanácsolták

Az áru és a sor gyorsan fogyott

Az egyik rendőr odasúgta a mellette állónak:

„Na, ez viszonylag rendben megy

Tegnap olyan verekedés volt, hogy a levegőbe kellett lőnöm”

„Várd ki a végét! – így a másik

Mindig a hoppon maradók a veszélyesek”

És valóban, amikor az utolsó szerencsések kijöttek a boltból

és az eladó eloltotta a villanyt

dühödt kiabálás, jajveszékelés, káromkodás

záporozott a rendőrökre

A boltban őrködő másik három társuk melléjük állt

hűtötték a hangulatot

Nagyobb összetűzés nem történt

„Ha ez így megy, előbb-utóbb kitör a lázadás” –

mondta visszavonulóban a parancsnokuk

„Márpedig benne van, nagyon is” – bólintott a másik

„Ja. De ha ideér a front, akkor már mindegy lesz”

„Akkor mindegy. Akkor annyi

Akkor vér fog folyni, nem tej”

„Hülye!” – lökte oldalba a parancsnok

A bolt körül még jó ideig érezni lehetett

a hűvös levegővel keveredett kenyér és tej illatát

A kép forrása: itt