A virág (Gyimóthy Gábor ódája)

Hogy’ jut eszébe virágnak,

hogy gyönyörű legyen?

Kinek akar tetszelegni

völgyben, dombon, hegyen?

A bódító virágillat

növény létszükséglet:

azzal csábítja magához

a beporzó méhet.

Ám a színpompás káprázat

Minek? – A méh menne

apró színfolthoz is, amely

jelnek elég lenne.

De nem! – Mert hiszen a virág

sziporkákat áraszt

s a legmesésebb színekből

szép összhangot választ.

Embert bájoló formákkal,

csodás részaránnyal

még siralomvölgyéből is

a mennyekbe szárnyal!

Tudom, ma már sok virág az

ember kézmunkája,

nemesítés eredménye,

szorgalom csodája.

Ámde rengeteg vadvirág

gyönyörlött és széplett,

mikor emberteremtéshez

még nem is volt képlet...

Zollikerberg, 2025 V. 27.