VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

A vírus arra késztet, hogy minél több emberrel találkozzunk!

Első pillanatra úgy tűnik, mintha az állítás egy tudományos-fantasztikus regényből származna, de a tudomány szerencsére ennél összetettebb kérdéseket is fel szokott tenni, és régóta ismert tény a számára, hogy a vírusok megváltoztathatják viselkedésünket.


Hogy hogyan, ennek megértéséhez először látnunk kell velük kapcsolatban, hogy okosabbak, mint ahogy azt korábban gondoltuk. Nyilvánvalóan nincs agyuk, de a szakemberek egyre többször elmondják, hogy valójában intelligens lényekként viselkednek. Tudják, hogyan lehet belépni egy sejtbe, lefegyverezni és átalakítani úgy, hogy az megismételje a vírusrészecskéket. Ezenkívül képesek megváltoztatni a gazdatest viselkedését is. A neuropszichiátriai rendellenességek etiológiájának egyik hipotézise azt sugallja, hogy a baktériumok, gombák és a vírusok által terjesztetett fertőzések hozzájárulnak az idegsejtek bizonyos diszfunkciójának kiváltásához, ez pedig a viselkedési rendellenességek széles skáláját eredményezi.

A baktériumok, vírusok és gombák különböző törzsei folyamatosan jelen vannak szervezetünkben. Például tízszer annyi baktérium van az emberi testben, mint ahány emberi sejt. E baktériumok nagy része ártalmatlan vagy hasznos, de akad néhány fertőző megbetegedést kiváltó patogén (kórokozó) baktérium is, amelyet egy legyengült immunrendszer már nem tud kordában tartani.


A gombák nagyon fontos szerepet töltenek be a táplálékláncban, bizonyos elhullott szerves anyagok újrahasznosító gyárai. Ha viszont az emberi szervezetbe kerülve elszaporodnak, akkor sokszor életellenes működést mutatnak, és akár halálos kimenetelű betegségeket is okozhatnak. Gombák az egészséges ember szervezetében alig fordulnak elő. A laboratóriumi vizsgálatok azt mutatják, hogy a civilizációs jelenségek mellékhatásaként egyre gyakoribbak a látszólag tünetmentes egyéneknél. Ezek a mikoparaziták a számukra kedvezőtlen körülmények között elveszítik növekedési aktivitásukat, és átalakulnak pszeudokristályos állapotúvá. A véráram ilyen kristályos formában hordozza őket, és ha megfelelő táptalajra lelnek, azonnal fejlődni kezdenek. Probléma megint csak akkor adódik, ha meggyengül az immunrendszer (pl. a hasznos bacilusok számának csökkenése miatt), és a gombák elszaporodnak.

Hasonlóan viselkednek a vírusok is. Az esetek jelentős részében a legtöbb vírus látens marad, a fertőzésnek nincs látható hatása, és a megtámadott sejt normális működésre képes akár hosszú éveken keresztül is. Érdekesség, hogy valójában az emberi genom 1%-át olyan endogén retrovírusok teszik ki, amelyeknek nincs semmilyen látható káros hatásuk, és nagy részük a mutációk miatt már képtelen lenne az aktiválódásra.


A vírus olyan biológiai organizmus, amely nem sejtes szerveződésű és csak parazitaként képes szaporodni. Minden életformának, a növényeknek, az állatoknak, a gombáknak, az egysejtű eukariótáknak és a baktériumoknak megvannak a vírusos fertőzéseik. Eredetük bizonytalan. Több elmélet is létezik származásuk magyarázására, van, amelyik szerint leegyszerűsödött parazitabaktériumok, vagy a sejtek citoplazmájában található plazmidok voltak őseik. Egyes kutatók szerint együtt alakultak ki a sejtes élettel.

A vírusok – elsősorban azok a fajok, amelyek beépülnek a gazda genomjába és kiszakadva belőle időnként magukkal visznek belőle egy darabot – fontos szerepet játszanak az evolúcióban azzal, hogy lehetővé teszik a fajok közötti géncserét, az úgynevezett horizontális géntranszfert.


Egyes elméletek szerint fontos szerepet játszottak az élet korai szakaszában, mielőtt a baktériumok, archeák és eukarióták elváltak volna egymástól. Élőlény mivoltuk vita tárgya; bár vannak génjeik és alkalmazkodnak környezetükhöz, önálló anyagcserét nem folytatnak.