VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

A vírus arra késztet, hogy minél több emberrel találkozzunk!

Első pillanatra úgy tűnik, mintha az állítás egy tudományos-fantasztikus regényből származna, de a tudomány szerencsére ennél összetettebb kérdéseket is fel szokott tenni, és régóta ismert tény a számára, hogy a vírusok megváltoztathatják viselkedésünket.


Hogy hogyan, ennek megértéséhez először látnunk kell velük kapcsolatban, hogy okosabbak, mint ahogy azt korábban gondoltuk. Nyilvánvalóan nincs agyuk, de a szakemberek egyre többször elmondják, hogy valójában intelligens lényekként viselkednek. Tudják, hogyan lehet belépni egy sejtbe, lefegyverezni és átalakítani úgy, hogy az megismételje a vírusrészecskéket. Ezenkívül képesek megváltoztatni a gazdatest viselkedését is. A neuropszichiátriai rendellenességek etiológiájának egyik hipotézise azt sugallja, hogy a baktériumok, gombák és a vírusok által terjesztetett fertőzések hozzájárulnak az idegsejtek bizonyos diszfunkciójának kiváltásához, ez pedig a viselkedési rendellenességek széles skáláját eredményezi.

A baktériumok, vírusok és gombák különböző törzsei folyamatosan jelen vannak szervezetünkben. Például tízszer annyi baktérium van az emberi testben, mint ahány emberi sejt. E baktériumok nagy része ártalmatlan vagy hasznos, de akad néhány fertőző megbetegedést kiváltó patogén (kórokozó) baktérium is, amelyet egy legyengült immunrendszer már nem tud kordában tartani.


A gombák nagyon fontos szerepet töltenek be a táplálékláncban, bizonyos elhullott szerves anyagok újrahasznosító gyárai. Ha viszont az emberi szervezetbe kerülve elszaporodnak, akkor sokszor életellenes működést mutatnak, és akár halálos kimenetelű betegségeket is okozhatnak. Gombák az egészséges ember szervezetében alig fordulnak elő. A laboratóriumi vizsgálatok azt mutatják, hogy a civilizációs jelenségek mellékhatásaként egyre gyakoribbak a látszólag tünetmentes egyéneknél. Ezek a mikoparaziták a számukra kedvezőtlen körülmények között elveszítik növekedési aktivitásukat, és átalakulnak pszeudokristályos állapotúvá. A véráram ilyen kristályos formában hordozza őket, és ha megfelelő táptalajra lelnek, azonnal fejlődni kezdenek. Probléma megint csak akkor adódik, ha meggyengül az immunrendszer (pl. a hasznos bacilusok számának csökkenése miatt), és a gombák elszaporodnak.

Hasonlóan viselkednek a vírusok is. Az esetek jelentős részében a legtöbb vírus látens marad, a fertőzésnek nincs látható hatása, és a megtámadott sejt normális működésre képes akár hosszú éveken keresztül is. Érdekesség, hogy valójában az emberi genom 1%-át olyan endogén retrovírusok teszik ki, amelyeknek nincs semmilyen látható káros hatásuk, és nagy részük a mutációk miatt már képtelen lenne az aktiválódásra.


A vírus olyan biológiai organizmus, amely nem sejtes szerveződésű és csak parazitaként képes szaporodni. Minden életformának, a növényeknek, az állatoknak, a gombáknak, az egysejtű eukariótáknak és a baktériumoknak megvannak a vírusos fertőzéseik. Eredetük bizonytalan. Több elmélet is létezik származásuk magyarázására, van, amelyik szerint leegyszerűsödött parazitabaktériumok, vagy a sejtek citoplazmájában található plazmidok voltak őseik. Egyes kutatók szerint együtt alakultak ki a sejtes élettel.

A vírusok – elsősorban azok a fajok, amelyek beépülnek a gazda genomjába és kiszakadva belőle időnként magukkal visznek belőle egy darabot – fontos szerepet játszanak az evolúcióban azzal, hogy lehetővé teszik a fajok közötti géncserét, az úgynevezett horizontális géntranszfert.


Egyes elméletek szerint fontos szerepet játszottak az élet korai szakaszában, mielőtt a baktériumok, archeák és eukarióták elváltak volna egymástól. Élőlény mivoltuk vita tárgya; bár vannak génjeik és alkalmazkodnak környezetükhöz, önálló anyagcserét nem folytatnak.

Az már évtizedek óta ismert, hogy léteznek olyan paraziták, amelyek képesek változásokat okozni a gazdatest viselkedésében a szaporodás minél kedvezőbb körülményeinek létrehozása érdekében. Ezek az organizmusok képesek közvetlenül befolyásolni a gazdatest döntési és viselkedésszabályozási mechanizmusait. Ezt sokszor úgy teszik, hogy a közbenső gazdaszervezetet, ahol ivartalanul szaporodhatnak, az általuk generált viselkedésszabályozás miatt nagyobb valószínűséggel eszi meg az a ragadozó, amely később a végleges gazdatestté válik. Példák találhatók a baktériumok, a protozoák, a gombák és az állatok körében is. Természetesen nem direkt módon teszik ezt. A vírusok nem változtatják meg akaratunkat és nem hoznak döntéseket helyettünk. Valójában szelídebben, csendesebben és ravaszabbul teszik. Ezek a mikroszkópos lények mindenekelőtt a túlélésre, a szaporodásra vannak ráhangolódva, ezáltal képesek beépülni komplex ökoszisztémákba.

A tüsszentés például nem egy egyszerű természetes mechanizmus a behatolók testünkből való kiűzésére. Ez egyszersmind egy olyan módszer is, amelynek révén a vírusok tulajdonképpen „átugranak” egyik organizmusról a másikra.

Egy svéd orvoscsoport a következőket fedezte fel: a rotavírus ellenőrzi a hányás és a hasmenés mechanizmusait, és ezt egy nagyon meghatározott céllal teszi: a vírusrészecskék terjesztésére és más emberek megfertőzésére. Más vírusok jelentős szerepet játszanak az ingerlékenység, az álmatlanság, a hiperaktivitás, a progresszív demencia, a szélsőséges hangulatváltozások és a skizofrénia kialakulásában, valamint a tájékozódási képességek elvesztésében. Ezzel a jelenséggel foglalkozik a viselkedési virológia tudománya.

A vírusfertőzés közvetlen és / vagy közvetett úton káros hatásokat válthat ki a központi idegrendszerben. A neurobehaviorális rendellenességek, beleértve a legtöbb pszichiátriai betegséget is, többtényezős eredetűek lehetnek, ami arra utal, hogy mind a genetikai, mind a környezeti tényezők fontos szerepet játszanak a tünetek megnyilvánulásában.

Noha a genetikai kutatáson alapuló legújabb megközelítések, valamint a neurobiológia gyors fejlődése számos kockázati tényező azonosításához vezetett, ideértve a genetikai variációkat vagy a születési traumát, még mindig nehéz meghatározni az egyes kockázati tényezők pontos mechanizmusait és relatív hozzájárulásukat a neuropszichiátriai rendellenességek kialakulása.

A Nebraska Egyetem tudósainak csoportja nemrégiben felfedezte, hogy egy olyan vírustörzs, amelyről azt feltételezték, hogy csak algákat képes megfertőzni, az általuk megvizsgált emberek 40 %-nak szervezetében kimutatható volt. Ráadásul a vizsgálat eredménye kimutatta, hogy ennek a vírusnak a jelenléte korlátozza az alanyok egyes mentális képességeit, különösen a vizuális információk feldolgozásának képességét.

A kísérletek során bizonyítható volt, hogy ez a vírus bekapcsolódhat a bennünk és rajtunk élő mikroorganizmusok sorába, megváltoztatva a gondolkodásmódunkat.

Nemrégiben több kutatócsoport is arra a következtetésre jutott az Egyesült Államokban, hogy a koronavírus manipulálhatja a fertőzött emberek viselkedését. A New York-i Állami Egyetem (Albany) kutatói szerint ez a hatásmechanizmus azokban a napokban jelentkezik, amikor a megfertőzött személyek még nem mutatnak tüneteket. Ebben az időszakban a vírus arra készteti a gazdatesteket, hogy „társasabbá” váljanak, azaz minél több emberrel találkozzanak.

A kutatók szerint a vírus az agy olyan területére hathat, amelyet az elülső cinguláris kéregnek (ACC) neveznek, és amely részt vesz a társadalmi viselkedésben és az érzelmi szabályozásban.

„Az ACC manipulálásával a vírus az elhatárolódási szabályok betartása helyett az embereket arra készteti hogy gyülekezzenek” – írták a kutatók a Medical Hypotheses folyóiratban.

Dr. Frank Ryan, tanácsadó orvos és evolúciós virológus azt állítja, hogy a Covid-19 vírus a hormonszintek megváltoztatásával éri el ezt az eredményt.


"Bár a vírus által kiváltott idegrendszeri változások révén vannak hatások a viselkedésre, a Covid képes megváltoztatni az endokrin rendszert is, amely olyan hormonokat termel, amelyek számos funkciót szabályoznak, az alvástól a szaporodásig és a társadalmi viselkedésig" – állítja.

De annak az ötletnek a támogatása, hogy a Covid-19 befolyásolja a társadalmi viselkedést, más hasonló vírusokkal kapcsolatos bizonyítékból származik.

Egy 2010-es tanulmányban, amely az influenza elleni oltóanyag hatásmechanizmusait vizsgált, a kutatók azt találták, hogy az expozíciót követő két nap alatt a találkozott betegek száma megduplázódott, átlagosan 54-ről 101-re, szemben az immunizálást megelőző két nappal – jelentette az Annals of Epidemiology. Az influenzának való kitettséget közvetlenül követő két nap azért fontos, mert ilyenkor az emberek a legfertőzőbbek, de nincsenek tüneteik – így nagyobb valószínűséggel terjed a betegség.

Az a vírus, amely a viselkedési hatások kutatása során a legtöbb figyelmet felkeltette, a veszettség, amelyet egy fertőzött állat harapása vagy karcolása okoz. Megállapították, hogy veszettséget okozó vírus manipulálhatja az idegrendszert, agresszívebbé teheti az állatokat. A fertőzött állat nagyobb valószínűséggel harap, karmol és köpköd, mint normál esetben.

Nem csak vírusok manipulálhatnak minket. A Toxoplasma gondii egy egysejtű parazita, amelynek cél gazdateste a macska. Az ezzel a parazitával fertőzött egerek és patkányok kevésbé félnek a macskáktól, ezért nagyobb valószínűséggel esnek áldozatul a macskának. A kutatók úgy vélik, a Toxoplasma gondii már minden harmadik embert megfertőzött a világban. Az egysejtűvel fertőzött személyekről megállapították, hogy a befolyásoltság miatt ezeknek az embereknek csökkent a veszélyérzetük, és sokkal gyakrabban követtek el meggondolatlan cselekedeteket. A prágai Károly Egyetem parazitológusainak 2007-es kutatási elemzése szerint a fertőzöttek 2,65-szer nagyobb valószínűséggel okoznak közlekedési baleseteket.

Úgy tűnik, hogy a környezetünkben vagy akár bennünk élő „vírusok” evolúciója a folyamatos humán kapcsolat következtében eljutottak arra a szintre, hogy képessé váltak az emberi működés bármely szeletének kisebb-nagyobb manipulálására.


Irodalom:


MOGY-embléma_2019.png
Blogos rovatok
Kiemelt cikkek