Aggódom a magyar nyelvért (Gyimóthy Gábor verse)

Aggódom a magyar nyelvért

Szegény bohócnak nézlek ám

és nem „nagymenőnek”,

ha szövegedben idegen

vadhajtások nőnek.

Vagy már nem is tudsz magyarul?

Akkor meg sajnállak.

Béklyóba kötik nyelvedet

az idegen szálak?

Akarat és tudatosság

nélkül nincsen szöveg,

amelyből ne állnának ki

lábat sértő kövek.

Sőt, inkább mint gennyes sebek

a szép sima bőrön...

Ki szeretné, hogy az ilyen

sajátmagán nőjön?!

A mi nyelvünk sem szereti,

elhiheted nékem,

de nincs eszköze, hogy ilyet

önmaga kivédjen.

Csak attól függ, ki e nyelvet

írja és beszéli,

hogy e zajló évszázadnak

a végét megéri...

Zollikerberg, 2023 IV. 17.