Altáji hieroglifák V. D. Kubarev újabb cikke nyomán (Varga Géza tanulmánya)

dombi52

1 órával ezelőtt

5 perc olvasás

Altai hieroglyphs following a recent article by V. D. Kubarev

V. D. Kubarev tollából jelent meg az academia.ed hasábjain a Путешествие в страну стерегущих золото грифов, Utazás az aranyat őrző griffek földjére c dolgozat. Négy olyan lelet képét is közli, amelyeken a magyar hieroglif írás segítségével elolvasható rövid mondat van.

1. ábra. Bőrből kivágott és kerámiaedényre ragasztott párduc Tasanta kurgánjaiból, jeleinek olvasata: Jó országa nagy, a felső sorban kiemelve balról jobbra az altáji jó, ország és nagy hieroglifák, az alsó sorban a székely írás hieroglifáknak megfelelő "j" (jó "folyó, Isten"), a magyar heraldika ország/hegy szójele és a székely írás "n" (nagy) jele (V. D. Kubarev nyomán) — 1. ábra. Bőrből kivágott és kerámiaedényre ragasztott párduc Tasanta kurgánjaiból, jeleinek olvasata: *Jó országa nagy,* a felső sorban kiemelve balról jobbra az altáji jó, ország és nagy hieroglifák, az alsó sorban a székely írás hieroglifáknak megfelelő "j" (jó "folyó, Isten"), a magyar heraldika *ország*/hegy szójele és a székely írás "n" (*nagy) jele (V. D. Kubarev nyomán)*

A szkíta kori Altáj–Szaján népességeinek egy része hozzájárult a későbbi hsziungnu világ kialakulásához. Kubarev könyvének 40. oldalán is ilyen jellegű kapcsolatról olvasunk: a korai nomád díszítménykincs kialakításában szerinte „nemcsak a szkíta ... hanem a hsziungnu törzsek is” részt vettek. Ez közös kulturális hagyományt jelez. A genetikai kutatás is konkrét népességtörténeti kapcsolatot mutatott ki (ám a kulturális identitást nem a gének rögzítik, hanem az írásjelek). Jeong és munkatársai 2020-as vizsgálata szerint a korai hsziungnu minták egy része az előző, szkíta kultúrkörbe tartozó altáj–szajáni szagli–ujuki népességhez állt közel. Mások e népesség és kelet-mongóliai csoportok keveredését mutatták. Ez tehát részleges folytonosságot támaszt alá a szkíták és a hunok között. Az itt bemutatott képeken lévő jeleik magyarazonosak, amelyekről a jelhasználat korábban feltárt összefüggései alapján az akár 12-5 ezer éves szabír-hurri (szíriai-anatóliai-iráni-indiai) etnokulturális előzmények sejthetők.

2/a. ábra. Az Altáj egyik folyóvölgyéből, a Csuja-sztyeppről származó lószobrocskák (V. D. Kubarev nyomán)

2/b. ábra. A Csuja-sztyeppén fellelt altáji lószobrocska Lyukó és Él hieroglifái (balra, fentről lefele), valamint a hieroglifáknak megfelelő magyar párhuzamok: a székely írás "ly" (lyuk, Lyukó) jele, az "l" (Él, élő) rovásbetű két változata és a magyar államcímer árpádsávjai (az ábra jobb szélén), az olvasat: Lyukó Él — 2/b. ábra. A Csuja-sztyeppén fellelt altáji lószobrocska *Lyukó* és Él hieroglifái (balra, fentről lefele), valamint a hieroglifáknak megfelelő magyar párhuzamok: a székely írás "ly" (*lyuk, Lyukó*) jele, az "l" (Él, *élő*) rovásbetű két változata és a magyar államcímer árpádsávjai (az ábra jobb szélén), az olvasat: *Lyukó Él*

Kubarev a Csuja-sztyeppen és a szomszédos völgyekben (mint az Ulandrik, Barszburgazi, Jusztid folyók völgyei) végzett kiterjedt ásatásai során több tucat kisméretű, fából faragott lószobrot és lófigurát fedezett fel. Ezek nem egyetlen központi kurgánból kerültek elő, hanem a Kr. e. VI–III. századra datálható Pazirik-kultúra (szkíta kori nomádok) különböző előkelő és harcos sírjaiból (kurgánjaiból) származnak. A szobrokat gyakran párosával helyezték el a sírokban, fa- vagy nemezdíszként, a lószerszámok részeként (például a zablák végén vagy a homlokdíszeken).

A kutatók (köztük Kubarev és a későbbi altaji kutatók, mint pl. a fia, Gleb Kubarev) egyetértenek abban, hogy a lovak testén (gyakran a combon vagy a lapockán) látható jelek a korai tamgák (tulajdonjegyek) előfutárai vagy konkrét korai formái (1). A nomádok a valódi, élő állataikat is megbélyegezték ezekkel a jelekkel, hogy jelezzék a tulajdonjogot. A túlvilágra szánt miniatűr fa-másolatokra azért kerültek rá e jelek, hogy az elhunyt a másvilágon is azonosítani tudja a saját ménesét.

Ez a logikus magyarázat azonban nem pótolja a jelek felismerését és elolvasását, ezért pontosításra szorul. E lovakon ugyanis a székely írás "l" (Él, élő) jelének szkíta kori megfelelője olvasható a Lyukó istennév mellett.

Ennek az Él hieroglifának és a belőle kialakult székely "l" betűnek több formai változata van. Grafikailag az esőt és a vizet, a folyókat ábrázolja és ezáltal rögzíti Él isten nevét. A hieroglifa legkorábbi változatai a Halaf, az Indus-völgyi és a Tordos-Vincsa kultúra emlékein találhatók. Előfordulnak szarmata szarvason is. Máig szerepel egy változata a magyar államcímer árpádsávos felében. Az árpádsávokról azt őrizte meg a hagyomány, hogy folyókat jelképez. Ez egyfajta ellenőrzést jelent: az eltelt évezredek ellenére sem változott meg a jelentése.

Lényeges, hogy a magyar államcímerből nem csak az árpádsávoknak van megfelelője a presumér jelhasználatban, hanem a hármas halomnak és a kettős keresztnek is. Mindhárom jel megfelelője megtalálható a Halaf-kutúra és az Indus-völgyi kultúra jelei között. S a genetika szerint e tájon (az Indus forrásához közel, a BMAC kultúrában) született meg az Árpád-ház genomja. Ez a hun-magyar dinasztia a születése óta, évezredeken át ugyanazt a jelkészletet használta, ami a világnézet és az identitás folyamatosságára utal. Ezzel összhangban áll, hogy a magyarság korábbi nevét, a szabír népnevet rögzítő Szabír ős, vagy Szabír ős ten mondatjel előfordulásai ugyanezt az őstörténetet illusztrálják a 12 000 éves Göbekli Tepétől a veleméri rajzos sindükig és a kercaszomori kovácsoltvas Szabír ős jelvényig.

Ha némi módosítással elfogadjuk a régészek magyarázatát, akkor az azt jelentheti, hogy a lovat Él istennek szánták, az áldozatot az Ő tiszteletére mutatták be.

3. ábra. Macskaféle ragadozó az Ulandrik-kurgánból (V. D. Kubarev nyomán), az alsó sor bal oldalán az altáji Nagyon, nagyon, nagyon ... jó ligatúra után a székely írás "j" (jó) és "n" (nagy) jele, majd jobbra az altáji Él Ak sar (mai magyarsággal Élő Ak úr) és a székely írás "s" (sar "sarok, úr"), Ak "patak, Heraklész", valamint "l" (Él, élő) jele — 3. ábra. Macskaféle ragadozó az Ulandrik-kurgánból (V. D. Kubarev nyomán), az alsó sor bal oldalán az altáji *Nagyon, nagyon, nagyon ... jó* ligatúra után a székely írás "j" (jó) és "n" (*nagy*) jele, majd jobbra az altáji *Él Ak sar* (mai magyarsággal *Élő Ak úr*) és a székely írás "s" (*sar* "sarok, úr"), Ak "patak, Heraklész", valamint "l" (*Él, élő*) jele

A Kubarev által feltárt, a Pazirik-kultúrához tartozó altáji kurgánok leletei azt az íráselméleti magyarázatot erősítik, hogy a korai jelhasználat mögött nem az állam és a könyvelés igénye, hanem mély szakrális tartalom állt. Ez az altáji jelhasználat még azokra a presumér időkre mutat vissza, amikor - az elfogadott magyarázatok szerint - még nem volt sem állam, sem könyvelés. Amikor a miniatűr lószobrokra jeleket róttak, vagy amikor a valódi lovakra hatalmas szarvasagancs-maszkokat adtak a temetéskor, akkor nem gazdasági könyvelést végeztek. Ez az ősvallási kommunikáció része volt: a jelekkel a láthatatlan világ erőit, a nemzetség védelmezőit szólították meg, az elhunyt státuszát és a túlvilági utazást rögzítették. Az ilyen jelek tehát vallási-kozmológiai gondolatokat rögzítettek. Ugyanennek a jellegzetes ábrázolási konvenciókat alkalmazó hieroglifikus jelhasználatnak felelnek meg az ismert 7-8 ezer éves Halaf kori és a még régebbi, akár 40 - 10 ezer éves képszerű írásemlékek is.

4. ábra. Fából faragott farkasfej az Ulandrik kurgánból, a felső sorban az altáji hieroglifák, amelyek olvasata balról jobbra: Lyukó nagy magas köve, illetve Jó Lyukó sar (mai magyarsággal: Jóságos "folyóval azonos" Lyukó úr) — 4. ábra. Fából faragott farkasfej az Ulandrik kurgánból, a felső sorban az altáji hieroglifák, amelyek olvasata balról jobbra: *Lyukó nagy magas köve*, illetve *Jó Lyukó sar* (mai magyarsággal: *Jóságos* "folyóval azonos" *Lyukó úr*)

Jegyzetek

(1) A néprajzkutatók által feltárt magyar tamgák áttekintésekor az derült ki, hogy az állomány fele elolvasható a magyar hieroglif írás segítségével. Az elolvasott szövegek ősvallási kötődésűek. Azaz hasonlóak a V. D. Kubarev által közöltekhez, mert az altáji szövegek is magyar hieroglifákat használnak ősvallási kötődésű szöveg rögzítésére. Ebből azonban nem következik, hogy e rövid írásemlékek tamgák lennének. Csupán feltételezhető, hogy a korábban alkalmazott ősvallási fohászok egy részéből idővel tamga lett. A tamga minősítéshez további adatokra lenne szükség, amelyek a birtok- vagy nemzetségjelként való használatot tanúsítják. Ilyennel azonban a szerző nem szolgál. Álláspontom szerint nem tekinthető automatikusan tamgának minden olyan rövid írásemlék, amit a kutatók nem tudnak elolvasni.