Amerika 80 évenkénti háborús szükséglete. A történelem ismétli önmagát, vagy megszakítható az ördögi kör?
Eredeti cikk:
America’s 80-year need for war, By FRANCESCO SISCI, MARCH 9, 2024
Amerika minden nyolc évtizedben nagy belpolitikai válságokat oldott meg nagy háborúkkal. A történelem ismétli önmagát, vagy megszakítható a körforgás?
Amerikának ördögűzésre van szüksége? Valóban van egy 80 éves minta az amerikai történelemben, amelynek globális következményei vannak. Az USA nyolc évtizedenként szembesül egy egzisztenciális belső válsággal, amelyet háborúval győznek le.
Először 1781-ben
Maga az Unió is ilyen zűrzavarral indult. Az 1776-1883 közötti függetlenségi háború a 13 gyarmat angol korona öleléséből való kiszabadítására tett erőfeszítésként kezdődött, majd a nagy európai hatalmak közötti globális konfliktusba torkollott a tengerek és a gyarmati területek feletti uralomért.
Franciaország az amerikaiak oldalán lépett be a háborúba, és Spanyolországgal és a Holland Köztársasággal szövetségben igyekezett kikezdeni a brit uralmat, valamint bosszút állni a hétéves háborúban (1756-63) elszenvedett vereségért.
Nagy-Britannia viszont úgy tudta megerősíteni amerikai expedíciós haderejét, hogy számos hadtestet toborzott német zsoldoscsapatból, az úgynevezett hesseniekből, megszilárdítva ezzel a Poroszországhoz fűződő különleges kapcsolatot, amely egészen az első világháborúig tartott.
Az amerikaiak ekkor még nem voltak egységesek. Néhányan Angliát támogatták, és aktívan harcoltak a koronáért. Keserű megosztottság alakult ki a gyarmatok jövőjét illetően a függetlenség vagy a brit birodalom részeként való megmaradás tekintetében.
Második, 1861
Mintegy 80 évvel később, 1861-ben Amerika a rabszolgaság társadalmi és gazdasági problémája miatt szakadt szét. Az északi modern gyárak jobban jártak fizetett munkásokkal, mint rabszolgákkal.
Délen azonban a rabszolgák (mai pénzben kifejezve) trilliárdokat érő vagyontárgyakat jelentettek, és alapvető fogaskeréknek számítottak a gyapot- és cukortermelésben, az akkori iparosodás motorjának számító árucikkekben.
Az ország két részre szakadt, mint fejlődési modell, és így az értékrendek is. Az egyik rész profitálhatott az afroamerikaiak aktív részvételéből a gazdaságban, a másik résznek viszont tönkrement volna, ha a feketék szabaddá válnak.
Ez nem volt elszigetelt eset. Ugyanezekben az években Anglia, az akkori szuperhatalom, Indiában harcolt, leverte a Sepoy-lázadást (1857), és megerősítette uralmát a szubkontinensen.
Kínában ez vezetett a második ópiumháborúhoz (1856-1860), amelynek során Amerika és Franciaország jelentős engedményeket szerzett a Csing Birodalomban. Támogatta Piemontot Dél-Olaszország meghódításáért folytatott háborújában (1861) Ausztria és Oroszország ellen. Az 1866-os háborúban Olaszország és Poroszország oldalán állt Ausztria ellen.
Összességében ez a globális konfliktusok évtizede volt, amikor Anglia tévesen a déli konföderációsok támogatását választotta az északi unionisták ellen, akik végül 1865-ben győztesen kerültek ki a küzdelemből.
Bizonyos értelemben 1861 még mindig a függetlenségi háborúban gyökerezett, mivel még mindig jelentős volt az angol részvétel, és mivel egy megoldatlan kérdéssel – az afroamerikaiak szabadsághoz való jogával – foglalkozott.
Harmadik, 1941
Amerikát 1941-ben ismét keményen megszorongatták, amikor csatlakozott a második világháborúhoz. Az országnak volt egy nagyon aktív és befolyásos része, amely fasiszta és nácibarát volt.
Amerika talán legnagyobb költője, Ezra Pound fasiszta volt, és a háborút azzal töltötte, hogy Olaszországban Amerika-ellenes propagandával házalt. Charles Lindbergh, korának talán leghíresebb amerikaija nácibarát volt, és a Németországgal való háborúzás ellen kampányolt.
A másik oldalon egy aktív szocialista és kommunista mozgalom fenyegette az Uniót balról. A feketékkel vagy a zsidókkal szembeni rasszizmus szégyentelenül burjánzott.
Az afroamerikaiak már nem voltak rabszolgák, de semmiképpen sem voltak egyenrangúak a fehér többséggel. Az 1929-es piaci összeomlás és a nagy gazdasági világválság után, amikor a munkanélküliségi ráta rekordot jelentő 25%-os volt, Amerika ismét a polgárháború küszöbén állt.
A megosztottság a jövőjéről szólt. Vegyen-e részt az európai ügyekben, és támogassa-e ismét Nagy-Britanniát, vagy maradjon távolságtartó?
A Pearl Harbor-i támadás (álcázott, fedett, provokatív hadművelet – a Szerk.) feloldotta a holtpontot, és eltávolította a fasisztákat a képből. Az ezt követő hidegháború 1945 után a szocialista mozgalmat is elfojtotta és csökkentette. A második világháború és a hidegháború, amely összesen 50 évig tartott, valamint az 1960-as és 1970-es évek elkeseredett és néha erőszakos polgárjogi mozgalma kellett ahhoz, hogy elkerüljük az újabb polgárháborút.
Negyedik, 2021
Ha az időkeret helyes, a negyedik válság most van, és Donald Trump MAGA (Make America Great Again – Tegyük Amerikát megint naggyá) mozgalma és elnökjelöltsége körül forog. Akárcsak 80 évvel ezelőtt, a hivatalban lévő elnök, akkor Roosevelt, most Joe Biden, a jobboldal és a radikális baloldal ostroma alatt áll, és próbálja megtalálni az egyensúlyt.
Ha a történelem útmutatásul szolgál, az elmúlt három válságban az USA a progresszív párt fájdalmas győzelmével haladt előre. Nem világos, hogy ez most is így lesz-e.
Ahogyan a múltban, úgy most is egyre nagyobb árnyékot vetnek a globális konfliktusok. Az USA két és fél háborúban vesz részt (Ukrajna Oroszország ellen, Izrael a Hamász ellen, és aktív járőrözés az Irán által támogatott jemeni hutik ellen). Emellett kemény versenyben áll Kínával, amelynek számos villámcsapás van a határai körül.
Amerika most fontosabb a világ egyensúlya szempontjából, mint valaha, és könnyen elképzelhető, hogy a belpolitikai feszültségek jelentős háborúba torkollhatnak.
Trump a NATO ellen és Vlagyimir Putyin orosz elnök javára tett megjegyzéseket. Úgy tűnik, arra is törekszik, hogy Amerikát a teljes kétségbeesés állapotában lévőnek állítsa be, hogy szavazatokat gyűjtsön Biden ellen.
A helyzet kicsúszhat az irányítás alól. Könnyű belátni, hogy a szétszakított ország újra egységre találhat az egyetlen közös megegyezéssel járó elemben – a Kína elleni harcban. Az USA-nak és a világnak minden bölcsességére szüksége van ahhoz, hogy megtörje 80 éves vészmadárságát.
Ez az írás először a Settimana News-on jelent meg, és engedéllyel újra közöljük. Az eredeti cikk itt olvasható.
